Időjárás: Tavasz sok esővel (18-28 c), néha földrengéssel esetenként hegyomlással
Hello, bocsánat, kicsit szét van csúszva a naptáram, még lógok sztorikkal is ugyebár. Alvás probléma nem nagyon van, mert örülök, ha van rá időm. Rendszerint a kínai könyvemmel alszom el és eljutottam odáig, hogy tv helyett mp3-ban csingi nyelvleckét hallgatok. Nos ez nem jelenti azt, hogy már verset is szavalok kínaiul, de makogni és szavakat összekeverni már istenien tudok.
Futásra visszatérve 7,5 km volt a táv, 38 perc körüli eredményem volt, asszem. 282. lettem a 800-ból, ha jól emlékszem. A bizonyíték otthon van egy sajtcetli formájában. 200 fabatka volt a beugró, amit Lucy fizetett be nekem és a célban visszakaptuk, no meg még kaptunk hozzá szappant és virágot. Hát ez enyhe célzás, hogy ennyi büdös ember egy rakáson jobb lenne ha hazahuzna fürdeni.. :-) Egyik lány akkora rókát nyomott a célban, hogy hajaj, de elszaladtam előle ügyesen. Kb ekkor ébredtem fel, mert 6.45-kor kezdődött a verseny szombaton, ami számomra felér egy terror cselekménnyel. Utána az evezés már mit sem rontott az állapotomon. Nos, ezt majd hétvégén kifejtem, mert most dolgoznom kéne, csak már Kati reklamációja válaszra motivált. A virágot egyébként már 3 x kinyírtam, de mindig összeszedi magát, ha vizet kap és hálás fajta, még virágot is hoz ajándékba.
A mókust ügyesen észrevetted, nem tudok jobban zummolni a telefonommal sajnos. Pedig akkor láthatnátok, milyen helyes kis pofija volt és szépen rendben tartott, gyönyörü lompos farka.
A földrengés hétfőn állítólag nem volt gyenge, de persze én nem vettem észre. Részleteket lehet követni a köv website-on:ttp://www.cwb.gov.tw/eng/index.htm
Egyébként meg ma lesz a holnap tegnapja, megmondta Bergendi is, szóval ennek megfelelően éljük a mának... :-)
Sajnos rájöttem, hogy nagyon nehéz feldolgozni, ha egy-egy szívünkhöz közel álló ember haláláról értesülünk és még méltón búcsúzni sem tudunk tőle. Utólag jöttem rá, hogy butaság volt nem meglátogatni (amikor naponta mentem el a háza előtt és gondoltam rá), megmondani neki életében, hogy mennyire értékes Ő a számomra. Marad a remény, hogy talán érezte...
Helyi szélsz képekben:
Itt idétlenkedünk a lapátolós csajokkal, a jobb szélső lennék én. 
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Lucy
Zsófi, köszi szépen a segítséget! :)
.jpg)
Pénteken Emily 2 gyermekes családanya hívott el ebédelni 5 lány társaságába. Helyesek voltak, sőt a 2 unokahúga kifejezetten szép lányok. Miután az egyik angol tanár a másik Angliában tanult, jókat dumáltunk. A kislányának pedig, aki 13 éves és kamasz, fekete kontaktlencséje volt, mert akkor állítólag nagyobbnak látszik a szeme. Jól van, akkor nagyobb, na..
Biztos ami biztos bekészítettem az esernyőt a túlélő felszerelésbe. Szombat este úgy telekajáltam magam, hogy a fogyókúra vasárnapra adott volt. 
Gyanús volt már nekem, hogy a metró tele van, ahhoz képest, hogy mindenki ünnepel elvileg otthon a családjával. A metró nem a föld alatt megy itt, hanem felüljárón, ezért tök jól lehet bámészkodni. Persze nem vagyok itt sem feltűnő, ahogy kapkodom a fejem, mintha egy boksz meccsen próbálnék az ütések elől kitérni. Ahogy haladtunk északra, egyre jobban morcosodott az idő, sőt a hegyek csúcsát szigorú esőfelhők ölelték körbe. A napocska meleg sugára már csak a távolból erőtlenül integetett, de én boldog voltam, mert közeledett a tenger.
Amint megérkeztem meglepően észleltem, hogy a metró végállomáson óriási tömeg hömpölygött ki és be, pedig egy ilyen megálló nem mondható kicsikének. Ámultam és bámultam, hogy már megint mibe csöppentem. A nyugodt kis tengerparti helység helyett egy hatalmas és pörgős forgatag közepén találtam magam, tele kávézókkal, éttermekkel, kis boltocskákkal. Egy talpalatnyi szabad hely nem volt, mindenhol árusok és kíváncsiskodók, pedig itt már javában esett az eső.
Ugyanis megláttam egy hajó jegyárusító pultot és extázisba estem. Nekem hajókáznom, kell ha a fene fenét eszik is… Hát szerencsére az eladók nem beszéltek angolul, ezért a számokra hagyatkoztam. Volt jegy 50, 100 és 250 NT-ért. Gyors tétovázás után az 50-es mellett döntöttem, gondoltam onnan még talán vissza is úszom, ha gáz van. Megvettem a jegyet, nem sokat beszélgettünk az eladóval. Kicseréltem a pénzem egy jegyre, amin csak is kínai karakterek voltak, megy egy fénykép, ami hidat ábrázolt. Hát, azért ennél a pontnál kicsit ki voltam akadva magamra, hogy hogy lehetnek ilyen szuper ötleteim és vajon mi vezérel a folytonos kalamajka keresésre még így nagykorom ellenére is. De máris vezérelt tovább a kalandvágy, forogtam kicsit, hogy találjak egy áldozatot, aki ránézésre beszél angolul és nem is siet annyira. Odamentem hozzá, hogy „Figyu Édeske, itt ez a jegy, vágod hol a hajóm?”.
Kicsit aggódtam, hogy a telefonom, amivel a képeket csináltam, mikor zuttyan be tengerbe, de megúszta a kis drága. Öleltem egy oszlopot a szabad kezemmel, hogy ne vágódjak a hullámok dobálása közepette. Volt itt is egy vámpír csaj, berakott kék lencsét a szemei helyett. Én nem vágom, hogy ez miért jó, hiszen szépnek nem szép, sőt még ijesztő is. De Barnáék kultikus zombi bulijára lehet, hogy bevetek majd egy ilyen szempárt, ezzel lehet nagyon bután nézni…
Aminek jó illata volt és el bírt csábítani, az szerintem a fürj tojás volt, amit az eladó hal tojásként adott el nekem. Hát biológiából kicsit lepontoztam, de a hurkapálcikára szúrt, törpe-sült tojásai isteniek voltak. Kicsit megszórtam sóval, borssal és szója szósszal, hmmmm… 
Én is lementem hömpölyögni, elhatároztam, hogy eszem még valamit, mára elég volt a fogyókúrából. Közben azért betértem egy templomba, ahol cuki kislányt fotóztam a helyi szépségek mellett. Annyira szépek a gyerekek. Én nem tudom miért van ez, de úgy látom, hogy egy bizonyos kor után elvesztik a szépségüket és átlagosan egyforma felnőtté válnak. Valahogy még éhesen sem kívántam a csigát házastul és a hirtelen rácson sült polipot. Pedig tutter megenném, ha nem látnám őket így direktben a saját valójukban. Vettem húsos táskát dobozban, amit lelocsoltak egy kis csípős szójás trutymákkal és kis fogpiszkálóval eszegettem. Sorban álltam hagymás-zöldséges cuccért, amit szintén már ismerek a 1,5 hónapos múltamból. Sőt, még betoltam utam végén egy fánkot is Dunkin’s-éknál. Elbámészkodtam kicsit a víz parton, mert időközben leszállt az est és elkezdődtek a tűzijátékok. Váratlanul megjelenő csodás fények borították az ég alját, hangos pukkanásokkal megelőzve. Szép nap volt, talán a legszebb eddig.
A tofu speciális szagától a hátamon áll a szőr, de ez az egy, amitől frászt kapok nagyon durván. Ennek ilyen erőteljes velejéből rohadt lábszaga van, amit ha nem kell bekapni akkor is undorító, nem hogy közel kerüljön hozzám. Pfuj.
Finom Chilei bor folyt hozzá. Az asztali áldást csak miattam angolul betanulta az egyik családtag. Ez olyan megtiszteltetés, hogy talán most kezdem felfogni. 1 pici kislány volt, a többiek már mind 20 éven felüliek. Úgy fele beszélt angolul a jónépnek, nagyon barátságosak voltak, szuper este volt. Utána házig vittek haza és egy fillért nem fogadtak megint el. No ide azért ezt belekalkulálva valami 12 éves whisky-t vittem, meg anyucinak csokit. Remélem ez kicsit a helyére billentette a lógásomat.