Időjárás: 22-28 szmog vagy homokvihar, de nagyrészt napsütés

 

Múlt héten szerdán jött Zsófi üzleti útra a tesójával, aki jó fej pasinak jófej barátnője és jófej bátynak jó testvére. Együtt jöttek bátyussal ide hozzám a világ végére, bizonyítván, hogy itt vagyok tényleg és el is lehet bizony idáig jutni, csak kicsinyt sokba kerül időileg és anyagilag.

Szerdára bekavartam a pénzügyi vezetővel egy vacsit, akit Jessica-nak hívnak és jó fej negyvenes nőci. No kicsit több, kb úgy negyven Ő mint Én harminc.  :-)

Lementünk együtt meló után a dhl alatti parkolóba, ahol a kis grafitszürke Audi várt minket.

Alig mertem hozzáérni, annyira szép volt. Hát mondom, elég szép kis verdád van. Aszongya, ááááááá, ez a legkisebb, semmi extra. Ááááááááááááá, mondom tényleg semmi extra! Nah, így indultunk, gondoltam jó lesz, remélem a Hiltonba megyünk vacsorázni…

 

Nos szerencsére nem változott a terv, mentünk 3 utcával arrébb az utcai piacra, ahova megbeszéltük. Egy üzletközpont aljában parkoltunk, ami egyben sportközpont is.

Falat mászókat bámultunk és úszócuccok között turkáltam futópólót, ami meglepő módon sikertelen akció volt.

Aztán átsétáltunk a piac utcájába, ahol én már jártam, amikor eltévedtem és a folyópart helyett véletlenül arra bírtam futni. Akkor akart kedves eladó bácsi rámtukmálni egy fél borda szalonnát meg hasonló finomságokat. Futás közben pont az hiányzott.  

Vettünk csöves kukoricát, epret  és a szokásos amcsi almát, amiből minden nap elrágok egyet. A kukoricát 3 nap múlva főztem meg és ma - azaz főzés után 3 nappal - a 4-ből hármat kidobtam. Jó üzlet volt, amúgy, még jó, hogy olcsó játék volt… Este 7-ig van piac, mi meg 6.30 körül értünk oda. Nagyon bírtak engem, Jessica meg ujjongva figyelte, és mondta, hogy jöjjünk csak ide vissza máskor is. Úgy dobtak utánunk mindent olcsóért. Halat nem vettünk, mert gondoltuk kényelmetlen lenne, ha jönnének a kóbor kutyák és macskák az étterembe a szatyorhoz szimatolni.

 

Bementünk vagy 4 étterembe, mindenhol megkérdezte, hogy van-e vörösbor és kért menüt, amit betuszkolt a táskájába. Bor sehol nem volt.  

Nem értettem a dolgot, hogy akar inni, hiszen a gyönyörű grafitszürke csodaautó ott várta a szomszéd parkolóban, de gondoltam Ő biztos vágja ezt a fajta kérdéskört. Ráutaló magatartást tett egy hamburgeres étteremnél, hogy ez jó, de én prüszköltem és fintorogtam, szóval nem lett jó. Kikötöttünk egy olasz étteremben és tessék megkapaszkodni, kagylós-pesztós makarónit ettem házastul. Még zöld is volt, csak, hogy ronda is legyen a bizarr kagylólakótelepek mellett. Annyira finom volt, hogy bármikor bevállalom... Jókat dumáltunk, atomjófej a nő. Mindenáron borozás volt a célja, aztán azért csak rákérdeztem, hogy mi lesz az autóval, ha véletlenül találunk egy helyet, ahol lehet inni bor nevű furcsaságot. Jaaaaaaaa, aszongya, hát ő erre nem gondolt. Akkor menjünk teázóba vagy kávézóba. Szóval ez lett, még dumáltunk, meg elrágtunk egy sütit. Összehozott a barátnőjével – aki angoltanár – nekem egy randit, hogy találkoznunk kell. Hát mondom, persze, mi a viharért ne találkoznék vele.  Mondjuk az indokot egy kicsit erősnek találtam, hogy Én – azaz én – vállaljak be angol nyelvű tanítást 1,5 hónapra a nőci tanítványainak, amíg elutazik Svájcba. Hát mondom ezt azért nem kéne erőltetni, de elmondom neki ezt a rémhírt személyesen, meg ajánlom helyettem Lucy-t és kész. Végül hazahozott Jessica.

 

Másnap nyomtam egy futást, már a 11 perc tök normálisnak számít. Cukorka szabin volt csütörtökön és pénteken.

Este laptopostul, kosztümöstül mentem Zsófis randira. Tök közel volt hozzám a szállodája, azon a metró vonalon kellett mennem, ahol lakom. Sosem szálltam eddig első kocsiba, nézelődöm ki az ablakon, hopp, mondom, micsoda panoráma az alagútban. Hoho, itt valami bűzlik Taipei-ben. Hol a vezető???? Hát röhögtem vagy 4 megállón keresztül, mert 2 hónap után sikerült rájönnöm, hogy nincs vezető a barna metrón. Mondaná tanult kollégám: Bravó Anikó! Mindenesetre újra Csoda országban éreztem magam, pláne, hogy közeledtem a téliszalámim felé.

Zsófi várt a kijáratnál, kiköveteltem végre valakitől egy puszit 2 hónap után, dejó! Sokat beszéltem magyarul, ittam páleszt és kaptam sok ajándékot. Mindez 1 órán belül, azért nem rossz. Elmentünk Shilin éjszakai piacra, vásároltunk leginkább hülyeségeket, de jó sokat. Próbáltunk alkudni egyen pólóra, de nem hagyta a dög eladó. Bosszúból nem vettük meg, pedig olcsó volt a portéka. Én kosztümben és magas sarkú cipőben voltam, hiszen így kell menni piacra. Ittunk papaya turmixot és én ettem csúnya gombócot ami rossz is volt és kukában kötött ki. Meg vettünk fürjtojást, amit Zsófival megkóstoltattam és aszonta ízlik, de azóta sem tudom, hogy úgy volt-e.

Mindenesetre jót mászkáltunk, majd visszavánszorogtunk a szállodába. Bátyjával este 10kor sikerült megismerkednem és elcsaltuk a bárba. Taxival nyomultam haza haccáz forintért. Pénteken ugyanez volt a program (mellesleg most kemény már a meló, de beszéljen róla a franckarika), találkoztunk és mentünk, dumáltunk, vásároltunk, kávéztunk. Okos ötletem alapján elmentünk a Jade market-ra, ami csak hétvégén van nyitva (szom-vas), persze én ezt elfelejtettem. Mindegy, mert ott rájöttünk már egy utcával arrébb, hogy ez nem játszik aznap. Sajnáltam, hogy megy haza a hazai pajtásom, de hát örültem, hogy itt volt. Zsófi vitt vissza egy csomagot, remélhetőleg megkapják a dhl-es és ncr-es pajtások a tartalmát.

Szombaton 10-kor keltem, mentem Lucy-val vásárolni a Costco nevű egységbe a kedvenc sajtunkért. Vettünk még szőlőt meg ittunk kávét és megbeszéltük, hogy mivel szarul van, ezért el kell mennünk a tengerpartra ebédelni. Jajjj, mondom hogy a viharba ne mennénk, de neked nem inkább feküdni kéne? Á, aszongya nem, mert akkor csak sajnálja magát és szarabbul van. Nos bevágtuk magunkat a kis oroszlános autójába és elhúztunk északra. Nemtom hol voltun valahol Danshui mellett egy kis faluban. Fényképek csatolva Zsuzsi által, egy amerikai tulajnak az étterme lett felújítva. Hamburgert, lasagne-t, meg még néhány finomságot árulnak teával, kávéval egyetemben. Obama a falra festve, baldahinos ágy, csodás színek, tengerpart, lágy szellő, labdázó gyerekek és partot szelíden csapkodó hullámok. Mindezt persze feltett lábbal kell figyelni és napágyból. Ááááááá, nagyon kemény hely. Úgy fényképeztem még épületen belül is, hogy mindenki tök hülyének nézett. Még a legutolsó váza és szál virág is tetszett. Nagyon jó ízlése van a tulajnak, illetve lehet, hogy nincs neki, csak az enyémet találta el nagyon.

Estére már azért majd megfagytam, mert ott 3-4 c-val hidegebb van, mint a városban. Lucy 2 fejjel kisebb nálam, a pulcsija az egyik vállamat el is takarta. Mindegy, még megnéztünk 2 tengerpartot és majdnem hazavittünk egy-két kóbor pici kutyust. Persze nem, de ha lehetne hova, vinném mindet. Lucy is fent van az előző oldalakon Zsófival együtt.

Este még csináltam salátát és vittem Lucy-nak, hogy gyógyuljon meg tőle. Ezt meg kellett ünnepelnünk egy pohár bor társaságában.

Másnap ő dolgozott én meg aludtam 11-ig. Hú de jó volt. Aztán futtattam a pormacskáimat, mostam meg főztem pörkölt nevű csodagyógyszert. Aztán magamat futtattam a hegyen és fényképeztem is néhány csodát. Egy lila színű virág anyák napjára emlékeztetett és anyura, mert neki mindig orgonát viszek tulipánnal, ahogy ezt ő is tette gyerekkorában. Szóval itt mécses törős jelenet lett volna, ha nem felfelé futok és nem tudok gyorsan másfelé koncentrálni. Baromi gyorsan felértem a hegyre és még csak meg sem kottyant. Hosszabb a távolság mint az én hegyemre, mégis hipp-hopp fent voltam és ki sem fáradtam. Nos hirtelen felindulásból még lefutottam a néhány buszmegállónyira lévő folyópartra. Evakulációs kapukon lehet amúgy kimenni a partra, ez azért eléggé elgondolkodtató szó. Gyönyörű a park, tele kerékpárosokkal és futókkal. Másfél órát elfutkostam, aztán végére kicsit fájt a térdem. Már tutter nyomom a félmaratont augusztusban, most meg megyek alukálni, mert szaldoznak össze a szemeim és reggel futni kell.

Este áthívtam Lucy-t pörkölt kóstolásra, hát odavolt érte. Mindenki szereti a pörköltemet, nem tehetek róla... Ha sok pénzem lesz, lesz magyar éttermem itten.

Egész vasárnap szürke volt az ég, mint kiderült hétfőn szmogfelhő jött Kínából. Hétfőn még kitartott, keddre eltűnt.

 

Hétvégén ám, nem elég, hogy a szüleimet nélkülözni kellett, mert nyaraltak a kutyatesómmal együtt, hanem  az egyetlen keresztlányom is inkább a francia hegyeken síelgetett. Hiányoztak nagyon...

Jó éjt, folyt köv!

Puszi mindenkinek és örülök, hogy végre "nyílnak a völgyben a kerti virágok..."