Időjárás: 12-16 c, esős egész héten az ünnepek alatt            

 

Hétfőn sütöttem sült húst petrezselymes krumplival és a haveromat meghívtam ebédre. Asszem kicsit elsóztam, de hát előfordul az ilyen baleset a legjobbakkal is... Pláne, hogy 2 hónapja nem annyira erőltettem ezt a főzés dolgot. Végül is túlélte szegénykém és még ránézésre ízlett is neki, úgyhogy lehet nem is volt annyira sós, vagy csak ő nagyon udvarias. Ittunk helyi pálinkaszerű cuccot, amit a barát hozott és persze nem pálinka, csak olybá tűnő folyadék, ami színtelen és szagtalan. Amúgy rettentő erős és nem büdös, no meg a hideg sem ráz tőle. Ez pont azt jelenti, hogy nem olyan rossz mint a vodka, mert nincs aceton szaga és íze. Nem olyan erős, mint a pálinka, amitől ráz a hideg és nem olyan semmilyen ízű de hidegrázós, mint a tequila. Na, ezt rakja össze valaki és máris kijön a megfejtés: Premium Kaoliang Liqour.

Kedden porcica futóverseny volt itthon, ők előlem futottak én utánuk. Ha összeterelem őket, akkor is szétszaladnak vagy kirepülnek és még újra szaporodnak reptükben. Kéne talán egy pórszívó kézikészülék. Úgy rémlik, mintha ezt hasonló macskadémon űzésre találták volna fel elődeink. No meg fel kell keresnem az ikea-t, hogy a rettenthetetlenül kétbalkezes tulaj bűnét helyrehozzam. Ha ránézek az ollóval lekaszabolt zuhanyfüggönyömre, ami alapvetően ízléses volt, amikor még kiszedték a szatyorból, sikító frászt kapok. Feltehetően cikcakk ollóval vágta le ez a barom az alját, mert ilyet még két balkézzel és fejen állva sem lehet alkotni normális ollóval.

 

Kedden délután mentem vacsorázni egy koreai étterembe az egyik kolléganőmmel. Puccos étterembe vitt sajnos, amitől kivagyok, mert sokkal jobbat és többet lehet kajálni egy nem puccosban fele áron. Addig nem is volt gond, amíg nem találtam az egyik salátán egy kis rohadt incuri-pincuri meztelen csigát. Ha rossz a szemem, lehet hogy észre sem veszem és simán benyalom a cuccot. De mivel jó a szemem, azonnal hárítottam a dolgot és hát elég feltűnően megkérdeztem tőle, hogy ez a vadállat biztos rendben van-e így itten az én salátámon brékelve.  Hát nem volt rendben, kicserélték a salátát egy másik adagra. Nem tapsoltam meg őket és fintorogtunk is,  az életben többet be nem teszem a lábam arra a helyre.   

 

Nos ez még a kisebb szar élmény volt ezen a napon. Ugyanis Anikó – okos és felnőtt leány– megbeszélt egy találkozót a csúnya bácsival, aki egyetemi tanár és 2x olyan csúnya, mint amit a képzelet elsőre szül. Szóval megvettük a mozijegyünket a találkozó előtt az év szerintem egyik legszarabb filmjére a csajommal, a Wolfman-ra. Természetesen az én ötletem volt, mert ezen a napon a döntéseim nem nagyon vettek jó irányt. Anthony Hopkins miért adta a nevét ehhez a botrányhoz, elképzelésem sincsen. Mindegy, mi megvettük a jegyet 21.30-ra, előtte pedig 20.00-kor találkoztunk a barommal, akit azóta csak Halloween bának hívunk.

Másodszori  találkozásra rettentően ijesztőnek tűnt és röhögnöm kellett, ami tök égő volt, mert fuldokoltam. Ezért, ha egyedül lettem volna, biztos hirtelen elfutok vagy nem hirtelen, de szövevényesen bokros teendőimre hivatkozva lassan futok el. Így szegény Rachel csingi nyelven egyeztetett vele, hogy mit akar és hogyan is próbál segíteni beilleszteni a társadalomba engem, szegény elveszett párát. Hát fel kellett volna venni kandi kamerára, biztos sikítanánk a röhögéstől. Miután valahogy nem fulladtam mega a röhögéstől, először Rachel-t is megetette a tanáros szöveggel, szóval ő is odaadta a névjegykártyáját komoly és tudálékos arccal.  Majd sokat beszéltek értelmes fejjel és rondabá következő necces dobása az volt, hogy előszedte újra a névjegykártyáit, hogy kik a tanítványai. Mindegyik névjegykártya már enyhén sárgult és cakkos volt minta a zuhanyfüggönyöm. Mind csaj volt az 1 magyar pasit kivéve, aki lehet szintén csaj, csak fiú néven fut. Egyébként volt időm analizálni, hogy enyhén rothadt, 2 hetes büdös-zokni szag áradt belőle, amitől megint fuldokoltam. Vagy azért, mert kihagytam néhány levegőt vagy, mert ezen röhögtem, hogy kihagyok néhány levegőt. A katarzis élmény akkor jött el a havercsajomnál, amikor emberünk ultra komolyan azt gondolta, hogy majd benyakaljuk, ő heti 3x ingyen tanít engem kínaiul.  Na mész anyádba, páros lábon ugrálva vagy kézen állva. Az agya szét volt csúszva gyárilag, de nekem is, amikor szóba álltam vele.

Tanulság: idegenekkel nem állunk szóba, pláne ha különösen ronda és büdös is, még akkor sem, ha a világ másik végén vagy és magyar névjegykártyát mutogat csalinak.

 

Büdös és rondabá azóta volt, hogy napi 5-6-szor hívott, de megunta, hogy nem veszem fel a telefont.

 

Szerdán összeszaladtunk a házban lakó UK csajjal, aki 40 körüli szingli és angol tanárnő. Meghívott teázni, túlestünk az ismerkedési fázison. Marhára örültünk, hogy mindketten futunk és bírjuk a természetet, mert lehet majd nyomni a közös programokat. Persze gyorsan bedobtam a kínai nyelvtanulás témát, hogy nagyon kéne ötlet. Adott is névjegykártyát meg néhány könyvet, hogy megijedjek egy életre, de nem vagyok én ám olyan. Aztán gyorsan elregélte, hogy hova mehetünk szakadó esőben. Kiválasztottam a Nemzeti Múzeumot.

A kis Peugeut-ja itt áll a garázsban. Itt a forgós parkolós rendszer van, amikor az ember mindig fél, hogy biztos az ő autója bukkan-e majd föl a föld alól. Illetve, ha egyszerre nyomják meg a gombot 2 emeleten, akkor megakad a rendszer és senki nem tudja, hogy miért nem jön az autója vagy miért liftezik 2 emelet között. Vicces lehet amúgy, amikor pont baromira sietni kéne.

Na elrongyoltunk a Nemzeti Múzeumba, ami enyhe túlzás, mert iszonyat forgalom volt az utakon az ünnepek miatt. A múzeum parkolójába való behajtásnál álltunk vagy 1 órát sorban, mert a buszok ötösével jöttek és elsőbbséget élveztek. A múzeumban alig láttunk valamit, mert tele volt kínaiakkal, de már tudom, hova kell visszamenni és alapvetően csodaszép.

Hazafelé beugrottunk ebédelni a bevásárló központba és marhajót ettünk. Persze nem hagyta, hogy kifizessem a részem, de legalább rábeszéltem, hogy következőre visszahívó van.

Még felmentem hozzá borozni egyet és megbeszéltük a suli dolgot. Aztán ő elutazott nyaralni másnap a barátnőjével valami csodaszigetre 4 napra, amíg itt szakadt az eső.

 

Zsófi haverlány hamarosan meglátogat (március közepén), mert véletlenül erre van dolga. Aznap amikor ezt megtudtam, megettem a téliszalámi csücsköt a tesco-s szatyorból, amit aztán fájó szívvel kidobtam. Úgy reménykedem, hogy érkezik a téliszalámim hamarosan… Szegény Zsófit megzsaroltam, hogy Ádámot is hoznia kell túlsúlyként, remélem hozza is. Meg meg is fenyegettem, hogy bőgni fogok, ha meglátom, ami amúgy nem biztos, csak inkább számítson rá.

 

Csütörtökön nemtom mit csináltam, asszem futottam, amikor kicsit nem annyira esett a szemétláda eső. Talán aznap sikerült megírnom a tengerparti sztorit.

Pénteken Emily 2 gyermekes családanya hívott el ebédelni 5 lány társaságába. Helyesek voltak, sőt a 2 unokahúga kifejezetten szép lányok. Miután az egyik angol tanár a másik Angliában tanult, jókat dumáltunk. A kislányának pedig, aki 13 éves és kamasz, fekete kontaktlencséje volt, mert akkor állítólag nagyobbnak látszik a szeme. Jól van, akkor nagyobb, na..

 

Az ebéd nagyon finom volt, előkelő étteremben voltunk és jókat viháncoltunk. Utána teáztunk, egy helyen, ahol többet kellett várnunk, hogy helyünk legyen, mintha a hajamat háromszor átfestették volna feketére. Nem is értettem, hogy lehet egy szar teára ennyit várni, de aztán megértettem, mert nagyon finom volt és különleges mind.

Este még moziba akartunk menni, de az eső miatt annyira tele voltak a mozik, hogy 2 órát kellett volna várni. Na én aszontam, hogy én ugyan nem várok 2 órát egy mozira és eltipliztünk haza.

Szombaton takarítgattam és mostam, no meg futottam fel a hegyre és le a folyópartra. A gyerünk fel a hegyre, azért az elég kemény mutatvány ám. Olyan bokalefosós fajta, de már jobb az időm, mint először és másodszor. A folyóparthoz meg át kell futnom néhány forgalmas kereszteződésen, de van egy csodaszép szakasz. Egy lakótelepi részen 2 pálmasor között szoktam futni kb 200-300 méteren. Hát nem semmi látvány.

A folyópart szintén hihetetlenül igényesen van kialakítva. Kerékpár kölcsönzők vannak, hogy a hétvégi családok jól elszórakozgassanak. Többsávos kerékpárutak, csodaszép park.

Amúgy a folyó kordában tartására is szolgál a terület gondolom, mert óriási betonfal öleli körbe.

Délután Rachel elhívott kajálni, ami mindkettőnknek estebéd volt. Utána megbeszéltük, hogy becsapunk egy üveg bort valami bárban. Lerakta az autóját egy parkolóban és bedobtuk magunkat szombati esti lázba. Hát azért ez nem egészen volt ennyire heves, de legalább 1 –azaz egy – olyan helyet találtunk, ahol kettőnél többen voltak és zene is szólt. 

Persze éjjelre telel lett a hely, főleg európai pasikkal és helyi csajokkal, akik egymásra vadásztak.

Mi is táncikáltunk kicsit, meg haverkodtunk Rachel egy-egy ismerősével vagy ismeretlenekkel, akik nem lettek ismerősök.

Fényképeken nem nagyon leszek, mert a telefonom nem adom oda senkinek és idétlennek tartom önmagam fotózását. Néha azért nyomok egy-kettőt, hogy lássatok

Na viszlát, pusszancs mindenkinek.

 

K.D-t nem fizetem be csigára, mert rendezte a sorait.  

 

Mottó:

„Mindenki felelős azért ami történik vele.” Márai Sándor