Idő: ébredező tavasz 16-23 c
Első tartósan napsütéses nap volt tegnap október vége óta. Persze előző nap kellett mennem hikingolni, amikor olyan hűvös és köd volt a hegyekben, hogy alig láttuk egymás orrát. Csináltam jó sok egyforma képet, mind a ködről szól és a bozótról. Amúgy gyönyörű így is a természet, minden mélyzöld és vízcseppek tolonganak a leveleken.
Négyen vállaltuk be a túrát, Lucy UK barátnőm a hiking mester. Mind rábíztuk magunkat. Nekem profi cuccom van még az előéletem miatt, de Rodrigo mexikói haverom el bírt jönni egy fehér kapucnis pulcsiba és farmerben.
Lucy ráadott egy fekete balonkabátot, ami térdéig ért és fekete volt. Kilógott belőle a fehér kapucni, ami még nem volt elég, kellett a nyakába egy törülközőt rakni, nehogy megfázzon szegénykém. Rommá röhögtem magam rajta, de lényeg, hogy nem fázott. Kevin jött még az amerikai tanár haver, aki most költözött vissza Tajvanra néhány hónapos amerikai tengődés után. Nem jött be neki a hazai pálya, s gyorsan visszaporolt ide közénk.
Lucy vezetett, nekem első nyavajgásom – miután mindkét fiu késett vagy fél órát -, hogy álljunk meg kajáért, mert mostanában nem eszem és ezért nem is csomagoltam semmit (persze direkt mondta, hogy csomagoljak valamit). Na szűkölve berobbantunk a Family Markt nevezetű sarki egységbe és megvettem Zsuzsi kedvenc vaniliás briósát, ami most már csokisban is van. Amióta itt volt a keresztgyerekem, egyszer ettem ilyet a folyamatos fogyókúrám miatt – hogy a rosebb enné meg – mondaná Sztifikém.
Most bevásároltunk ilyen hulladék kajákat, mert kell az energia címszóval mindig lehet és kell is bűnözni. Aztán elindultunk a Yangmingshan hegyre, ami arról híres, hogy áprilisban a japánok által ültetett cseresznyefák beborítják a hegyeket. Na most bazinagy köd volt helyette február lévén.
A 
parkolóban senki nem volt, mert mindenki ünnepel, csak egy kóbor kutyus. Nekilódultunk dideregve a hegynek és jött velünk a kis őrünk. Kicsit csúnya volt, gondolom nagyon éhes, de nem volt mit tenni, csak baráti köszöntést kapott és jöhetett velünk. Úgy néztünk ki, mint barba család, mindenki szépen orrig befedve. Jó sáros latyakos volt a csapás, Rodrigón rommá röhögtem magam.. Én vagyok mindig az utolsó, mert nem szeretek és nem is tudok gyorsan sétálni. Vagy futok vagy sétálok, de akkor lassan. Mellesleg ellőttem vagy 70 képet, erre legalább foghattam..
parkolóban senki nem volt, mert mindenki ünnepel, csak egy kóbor kutyus. Nekilódultunk dideregve a hegynek és jött velünk a kis őrünk. Kicsit csúnya volt, gondolom nagyon éhes, de nem volt mit tenni, csak baráti köszöntést kapott és jöhetett velünk. Úgy néztünk ki, mint barba család, mindenki szépen orrig befedve. Jó sáros latyakos volt a csapás, Rodrigón rommá röhögtem magam.. Én vagyok mindig az utolsó, mert nem szeretek és nem is tudok gyorsan sétálni. Vagy futok vagy sétálok, de akkor lassan. Mellesleg ellőttem vagy 70 képet, erre legalább foghattam.. 
Egy idő után nem fáztunk, mert folyt mindenki hátán a víz. Rodrigóval folyamatosan néztük a táblákat, hogy mikor érünk már oda és megállapítottuk, hogy soha tán, mert minden táblán ugyanaz a km díszelgett. Következő megállapítás, hogy biztosan totál részeg volt a táblamester, mert ezt a távot másképp nem is lehet kibírni... A szépen mesterségesen kikövezett barátságos úton és mellette a csapáson volt néhány szépen elrendezett tehénszar, olyan bazinagy briós alakzatú. Először vihogtunk rajta, hogy biztos elefánt, vagy panda, aztán egyik okos kitalálta, hogy ló az biza.
Amikor már nagyon hideg volt és csak baktattunk csendben minte egy vert sereg, mindenki leszarta a szar ügyet, csak ügyesen kerülgettük. Néztem én, hogy egyre frissebb a kínálat, de csak annyit mondtam, hogy remélem nem fordulnak vissza...
Felértünk egy púpra, egyszer csak Rodrigó mondja, hogy nézd csak, itt egy tehén. Jajj, telefon előkap, gyorsan Ancsa odaszalad, amilyen közel csak lehet, hogy jó kép legyen – na amennyire a köd ugyebár engedi - . Félelem? Ugyan, mi az??? Szép fekete volt és sportos.
Még előtte meséltem a többieknek, hogy én utoljára Svájcban láttam sportoló teheneket, de azok maguktól mentek ki és haza, meg volt nekik az az elektronyos pásztor, hogy ne Lengyelországban kössenek ki 1 hónap múlva. Na hát itt mi voltunk a pásztorok. Pont a második képhez készülődtem, amikor megindult felém az állat. Pördültem akkorát magam körül, hogy csoda nem fúródott bele a lábam a nedves földbe mint egy karó. Közben azért lenyomtam a fotót, ami ennek megfelelően sikerült és a kezemet fényképeztem, amivel az egyensúlyomat próbálhattam tartani. Fejvesztve és vihogva rohantam a következő pillanatban a többiek felé, akik pont arról beszéltek, hogy nem szabad futni, csak szép nyugodtan állgogálni. Na ezek ahogy megláttak, pont elfelejtették a tehéntámadás esetére felállított tervet és ők is fejvesztve rohantak a hegyre. Én még azóta is röhögök ezen a sztorin, nagyon jó volt. Szerencsére a kis barna sokat kakkancsolós barátunk csak ijesztgetett, majd leparkolt a békésen rágcsáló párjánál.
Mossunk Ancsával
Már második adag ruha lett fehér szöszös, anyáztam ám rendesen, mondom mekkora hülye vagyok, hogy nem vettem ki a zsebkenőt valamelyik gatyából. Nézem a zsebeket nincs zsebkendő. Ehh, mondom most cseréltem ki a mosógép szűrőjét, ilyen szer minőségűek a ruháim, hogy megint van benne szösz? Hát elkönyveltem, hogy valami szar és az nagyon. Vagy a mosógép, vagy a ruháim. Másnap mondom csak belenézek a mosómasába... Hát néz ki belőle egy csaj fényképe. A nadrágomban benne maradt egy névjegykártya, amit már kétszer kimostam, de a csaj fejéről a mosoly nem jött le. Majd meg is mondom neki, hogy jó minőségű a kártya, mert még mindig olvasható rajta minden, amellett, hogy 2 kg fehér szöszt takarítottam össze utána.
Főzőlecke
Tedd fel az olajat, miközben kockázod a hagymát. Nézd meg az olajat, hogy még nem jó és rakd bele a hagymát, hogy tuttira lásd, hogy még NEM FORRÓ. Halászd ki a hagymát, de úgy, hogy maradjon benne néhány szeletke. Ülj le a számítógép elé és ha lehet még zene is menjen, mert akkor biztos nem hallod, hogy morog a forró olaj. Néha szaglássz a levegőbe, mint egy jó kutya, hogy hmmm, de fincsi hagyma illat van! Hmmm, most már nem fincsi kicsit égett hagyma illat van... Hú bazeg, a hagyma! Rohanás, forró olaj lekap a vígan, bronzolaj nélkül bronzbarnára sült és fickándozó hagymakockácskákkal. Állj a konyha közepén biztosan földig érő két lábbal, hogy mekkora hülye vagy és ha lehet röhögj magadon. Megpihent a hagyma, elfáradtak az ugrándozásba és belekerültek egy lábasba, amit ki kell tenni az erkélyre hülni.
Nos kezdődhet a főzés újra, de végülis csak új olaj kellett.... Finom lett egyébként.
Kulcs probléma:
Ezt nem kell bemutatni senkinek:nagyon jó bezárni a kulcskarikát autóba, pláne ha nincs pótkulcs, ezt már megtettem az első hófehér 105-ös skodámmal és a seat-ommal is.
Előbbit egy rabló fiú kinyitotta hozzáértő kezeivel, utóbbinál apukám hozta a pótkulcsot.
Most éppen a munkahelyemen bírtam hagyni a kulcsomat, de úgy, hogy egész nap arra gondoltam, tutti, hogy ott fogom hagyni az asztalon. Persze sikerült, mert szőke vagyok az erősebbik fajtából és persze mentem csinki órára is, meg még vásároltam is a sarki egységben. 10.30-kor kezdtem keresni a kulcsot, amikor már hatoltam felfelé az utcán. A kapunál már idegességemben kezdett gyöngyözni a homlokom, persze az új táskámnak, nyolcszáz picike fiókocskája van, ami csudaszép, de ekkor nagyon szídtam az összes felmenőjével együtt. Na feladtam, becsöngetem a biztibának, hogy nyomja meg azt a kapubeengedős piros gombot, mert leosztok neki is egy pofont de szélsebesen. Bejutottam, a kerti asztalra feldobáltam mind a 81 szatyromat és újra átnéztem a hatszáz fiókocskát a retikülömben. Aztán eszembe jutott nagy agyharcosként, hogy pont ezért adtam Lucynak a pótkulcsot. Felhívtam kétségbeesve, hogy mikor jön haza és barom nagy mázlimra 10 perc múlva már ott is volt. Azóta is nála lakik a pótkulcs.
Tánc
Jajj, most meg táncot kell tanulnom, mert elvileg fellépek az Újévi partin. Mindenki gyakorolt ebédszünetekben, én persze melóztam és kajáért mentem helyette. Na most videóról fogok itthon bohóckodni, tökre kivagyok... Mekkora égés lesz, remélem a hátsó sorba kerülök. Öh, nem remélem, így intézem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.