Idő: hűvös 12-18 c, esős
A hajam ismét rövidebb lett egy lépcsővel, le kell állnom erről a tendenciáról, mert 2 hónap és én leszek a legkisebb honya gyerek, Tarhonya. (anyukám ütős vicce..)
A képen egy sarki buliban voltam hétköznap, az egyik evezős kapitány szülinapja alkalmából. Jó messzi sarkiban, 1 óra utazás otthonról. Ráadásul marhára nem szoktam hétköznap ilyenre vetemedni, s kedvem sem volt, meg épp kilábaltam a hétvégi fellépős megfázásból. Meló után hazamentem, lecsaptam a laptopom, megrenováltam a reggeli sminkem, felkaptam a nagyondurva bőrkabátom és már metróztam is a végtelenbe. Menet közben bepattantam egy közértbe, s gondolkodtam csoki vagy whisky. Hát utóbbi mellett döntöttem, s ez lett a népszerűségem kulcsa. Nem is volt érdekes, hogy én ott vagyok, de „red label” megjött és volt nagy öröm meg ugrándozás. Én azon aggódtam, hogy viszem be az ajándékot a szórakozóhelyre, ahova soha nem jutottam be. Ugyanis ott sokkal drágább a pia, mint a sarki közértben, ezért csak Roxi 99 fedőnév alatt fut a Seven Eleven party. Nagyon gagyi amúgy, rettentő gáz buli... Iszol az utcán mint a görény és egymást tapossa mindenki, a leghülyébbet ki kell röhögni és le kell fényképezni minden mozdulatát mindenkinek. Mindenesetre a 7 dl whisky-től vagy 15-en boldogok lettek, s kólával felöntve műanyag pohárból fogyasztották. Aranyosak voltak, jó volt boldognak látni ennyi embert egy jó döntés után.
Gyorsan leléptem 1 óra topogás és mosolygás után, de jó volt látni a csapattársakat.
Kérdezte egy srác, hogy idén megyek-e evezni, a válasz egyértelmű nem. Maximum hétvégén hajózom, de gondolom az nem fog nekik tetszeni, hogy csak lapátolnék és azt is csak elvétve. A franc fog megint elfánttá nőni meg elcseszni egy csomó hasznos időt izomnövelésre. Nos ennyi volt a szerdai buli, ami számomra csak sarki vedelés néven fut és nem került fel a kedvenceim listájára.
Hétvégén viszont az újévi parti nagyon jól sikerült. Az egész management csapat fellépésével kezdődött és minden osztály produkált valami komolyat. Nagyon durván készült mindenki, hónapok munkája volt benne, jelmez tánc volt a jellemző, sokan énekeltek is. Egyetlen esély volt, hogy nyerünk, mert annyi energiát és káromkodást öltem bele 10 nap alatt a felkészülésbe, mintha atomtengeralattjárót terveznénk. Minden ebédszünet s lefekvés előtt 1 óra ugrándozás - otthon videóról - . No meg közölték hogy topból has kivillant; én meg közöltem, hogy majd a következő életemben talán... Igy hát az enyém nem villant, de így is tarolós játékos volt. 3 táncból kettőt lenyomtam némi bakival, de röhögtem ha átugrottam egy-egy ütemet. Hát jó, hogy nem ebből élek, na...., de hátsó sorban nem volt feltűnő annyira a ha csak ráztam magam és néha mellé léptem.
A mi táncunk volt a leglátványosabb, miután voltunk vagy tizenketten lányok miniben és 3 jelmezes szörnyeteg is, 2 fiút meg egy lányt rejtve. Mellesleg az egyik fiú a tengeri osztály vezetője volt, aki Fülöp szigetekről származik és nagy hangulatmester. Ropta velünk a hastáncot és a rázta a fenekét mint amazon, melynek eredményeként kapott egy százast a nacijába.
Három táncot adtunk elő, ebből én kettőt nyomtam végig. Az első hastáncos, kígyós, fenékrázós figura volt, a második 007-es ügynökös, a harmadig pedig robotos. Hát így foglalnám össze dióhéjban, s a középső kicsit már erős volt nekem, na azt nem vállaltam be. A lányok készültek egy hónapig minden ebédszünetben, természetesen én nem. Először még nem voltunk tervben, aztán jött az egy hetes európai tárgyalássorozat, szóval mindig volt mire hivatkoznom. Ennek eredményeképpen kellett otthon tanulnom vidóról, sűrű anyázások közepette, leginkább éjjel. Még jó, hogy alattam nem lakik senki, mert biztos már első éjszaka feljelentettek volna a rendőrségen vagy elvitettek volna a dilkó házba. Így maximum a biztonsági őr gondolkodhatott el, hogy vajon megbolondultam-e, de nem jött reklamáció, s nem kérdeztem, hogy tud-e aludni munkaidőben a szökdelésemtől. 
Idén vigyáztak, hogy ne legyen whisky a bulin mint tavaly, mert kicsit becsápolt tőle a férfisereg. Viszont a végén - 10-kor lőtték fel a pizsit a népnek – a bort üvegből kellett inni mindenkinek, aki nevét híressé akarta tenni. Enyém maradt hirtelen...
Kb 40-en mentünk tovább partizni, a management erre külön hívott meg néhányunkat, kiváltságosokat. Mint rájöttem később, már egyszer buliztam ezen a helyen az evezős bandával. Náluk a buli más mint nálunk, isznak és okosak.
Tánc az nem népszerű, de én azért bírtam tánra pattanni és szerencsére a német haverom meg még egy-két bátor harcos velünk tartott. A japán leány nem volt annyira ütős formában, s könyörögtek a srácok, hogy vigyem haza. Ő viszont 2 órán keresztük mondta nekem, hogy IT’S OK és hát akkor elkönyveltem, hogy oké a zsoké, bármennyire is nem úgy néz ki. Lekaptam a félig lelógó műszempilláját s vittem táncolni, aztán tényleg oké lett a zsoké, lassacskán. A tengeri osztályos lányok, akik ezüstben virítanak, különféle korosztályt képviselnek. Abban megegyeznek, hogy mindenkinek barna a haja és szeretik a műszempillát. Én voltam az egyetlen, akinek saját szeme volt, s tulajdonképpen csodájára jártak, hogy van szempillám s mekkora. Pedig az enyém aztán nem egy nagy rőzse gyüjtemény, s nem is kunkorodik, de hát ezek szerint mégiscsak van akinek még ekkora sincs. Emellett büszkén viselem a saját szemgolyóm, hisz nincs színes kontaktlencsém, ami itt óriási divat. Ők azt hiszik, hogy egy műszem sokkal szebb mint egy eredeti, pedig szerintem ijesztő és atomtotálbrutálronda üveggolyó rideg hatás jön át. Ennél már csak az üveg nélküli fekete SZTK keretes szemüveg divatja veri ki nálam a biztosítékot. Bár méltán vetekszik a necc titokzoknis rocker fiú ebben a versenyben az aranyéremért, akit tegnap láttam a metrón.
Ma nyomtam egy shoppingot is egyedül, ami azt jelenti, hogy bemegyek egy kedvenc boltomba, leszedek 6 ruhát, megveszek belőle ötöt. Mindez max 1 óra próbálgatással együtt.
Aztán hazafelé el kellett áznom, mert esernyőt ne vigyek már a fodrászhoz. Odafelé taxival mentem, mert 10-kor kell felkelni, ha 11-re megyek fodrászhoz....
Visszafelé viszont metróval jöttem és busszal, aztán rohantam fel az utcácskámon, ahol jól eláztam. Ez amolyan csakazért sem veszek mégyegy esernyőt féle dac volt, s tényleg nem került ki az eső. Hazaértem, megtúrtam a hajam, feldobtam egy sminket és porotlam tovább Lucy- angol barátnővel – shoppingolni a TESCO szerű COSCO-ba, ami amerikai üzletlánc. Nem áztam tovább, mert kocsival mentünk. Vettünk sajtot és bort, ami kötelező kellék itt, aztán estebédeltünk. Találkoztam egy svájci fiúval, aki nem ismert meg a hajam miatt, ezért be kellett mutatnom magam. Láttam a fején e meglepetést, majd kiderült, hogy a találkozás egyben búcsú is volt, mert megy vissza Svájcba katonáskodni. Betoltuk az arcunkba a kedvencünket; Lucy hot-dogot, én sajtos kiflibe sütött sajtszószos csirkét, aztán mentünk másik bevásárlóközpontba. Én vettem egy csodálatosan meleg és nagy paplant, hogy ketten legyenek és együtt rettentő meleget generáljanak. Mellette Lucy rommá vásárolta magát, mert sütni-főzni akarta ma.
Hazajöttünk, kipakolás után csak sütöttünk – ő – én bort nyitottam, melynek fóliájával elvágtam egy újjam. Ezt persze nem vettem észre, csak a vér látványa sokkolt mindkettőnket. Először azt hittem a bor dugójától lettem piros, de ilyen hülye színű bort még nem láttam. Aztán Lucy nyekergett, hogy ütőeres vérzésem van, jaj mondom haggyámá, ez semmiség, azt sem tudom hol vérzik. És tényleg nem láttam, de addigra már be volt pólyázva az egész kezem. Közben elkészült a mű, valami lapos sütemény, egész finom lett, de nem szép. Nagyon örültünk, becsaptuk az üveg bort és közben elmosogattunk meg röhögcséltünk a hülye sztorijaimon.
Kezdek örülni mint róka a kis hercegben, mert beállítottam agyamban a dátumokat, amiket szeretettel várhatok. Áprilisban jön két barátom 10 napra, májusban a szüleim 3 hétre és megyek haza júliusban 2 hétre.
Most itthon vagyok, holnap nem fogok semmit csinálni, csak takarítás, hullahopp és ugrálókötél. Na jó még esetleg csinki tanulás vagy futás belefér.
Minden este olvasom a Titkot, amitől kivagyok, mert inkább csinkit tanulnék, de nem birom nem olvasni. Megyek is, mert vár a könyvem.
Ő pedig Sake, a sales igazgató kutyája, hatalmas nagy fazon. Bejárhat a házba, de elvileg kint lakik az udvaron egy elkerített részen a konyhaablak mellett. Őnagysága amikor be van zárva, simán bekopog az ablakon és kinyittatja, ezért egyik ablak sincs bezárva, mert egész nap ütné. Nos a kutyus bekönyököl és a mosogató felett nézelődik befele.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.