23-27 c
Tegnapra kicsit betelt a pohár mindenkivel, de leginkább magammal, következésképpen ma antiszociális napom volt. Dokitól hazafelé sétálva ismeretlen utcákon ráleltem a tajvani hétvégi MDF piacra. Egyszerű emberek árulják utcán kirakosgatva friss és nem friss zöldségeiket, helyben sütött- főzött ételeiket, egyéb becses portákáikat. Egyedüli fehér emberkén mászkáltam, mégsem tüntem fel senkinek. Egy voltam köztük, a helyiek közül. Először csapta meg az igazi otthon szele a lelkemet így lassan két év után. Megtaláltam az én kis hétvégi piacomat, s ezek után lassan talán meg is fogom főzni az első húslevest is, amire már jó ideje gyúrok. Vettem ezt azt; kedvenc mélyzöld roppanó húsú paprikát, bazsalikomot, paradicsomot, banánt, s 3 db stewi sálat fillérekért, hogy bevezessem az új divatot az irodában. Apró örömök, jól esett. Már eljutottam odáig, hogy értem mennyit kell fizetnem, de azért mindig többet adok, hogy ne égjek be ha félreértem.
Tegnap Kevin barátom szülinapját ünnepeltük és hát jó barátként meg kellett osztanom vele, hogy rettentő szarul szervezte – azaz nem szervezte - meg a bulit. Rizikós volt a szerep, megtettem, remélem nem vérzik el a barátság. Bennem volt, feltört őserővel az igazságérzetem. Barátok voltak elhanyagolva munka és iskolatársak előtérbe helyezve, akik nem nagyon akartak fizetni a végén. Nem jó kombináció, fájt mindenkinek, maximum többen nem mondják. Hát én megtettem, lássuk a következményeket. Vagy erősíti a barátságot vagy gyengíti, más verzió nincs.
Elva a macskalány felnőtt. Vasárnaponként el szoktam kötni az anyjától, s akkor eszeveszett játék van, no meg nevelési kísérlet. Legutóbb a másodikról a hatodikig rohantam utána, mert kiszökött a kis szemétláda. Összevesztünk, azaz én magyaráztam neki, hogy hol az asztal fiókos oldala, de ő még véletlenül sem ott foglal helyet. Erre visszanyávogott, na bevágtam a sötét fürdőszobába, amit kicsi gondolkodás után rájöttem lehet még élvez is... Érezte, hogy eltört a korsó, úgyhogy befogta a kis pofáját és duzzogva lefeküdt aludni az ÁGYAMBA. Ráadásul még szeretem is a kis dögöt, úgyhogy gyorsan meg is bocsátottam neki amig szuszókált. Már azon aggódtam, nehogy pszichológus kelljen neki... Úgyhogy kezdeményeztem és kibékültünk, majd örömmel vittem haza, hogy elmehessek Antókámmal és Kevinnel vacsorázni.
Melegítő felsőben és farmerben nyomtam, fene sem gondolta még akkor, hogy életem legjobb bulija fog kerekedni. Mondtam a barátnőmnek, hogy bugi van a lábamban, kéne táncolni. Kevin bepunnyadt, hazament, mi meg sportostan beszaladtunk a bárba, ami tök üres volt, konkrétan egy fiú pattogott a dj mellett. Őt gyorsan elneveztem Ping-pongnak. Ezen elröhögcséltünk, majd lassan szivárogtak az emberek. Ültek mellénk idegenek, kicsit dumcsiztunk, telt a helység, dübörgött a tutti zene. A végén akkora buli lett, hogy reggel 5-ig ugráltunk és körülöttünk forgott az egész banda. Mindenkivel barátkoztunk, nemtől és bőrszíntől eltekintve. Óriási volt, feledhetetlen, isteni élmény. Persze úgy megfáztam, hogy az is feledhetetlen.
Júliusi otthontartózkodásom eredményeként lett egy kellemesen izgalmas távszerelmem. Olyan hosszútávú kísérlet, ami egyébként rettentő hasznos, mert feldobja az ember életét. Nagyon jól meg lehet élni így is a szerelem minden fázisát, bár természetesen sokkal tompábban, mint normális körülmények között. Nem is árt amúgy nekem ez a tompítás, hiszen sokat lehet belőle tanulni, s csakis a mély érzelmek nem halnak el az idő múlásásval... Bele lehet hevülni az érzésekbe, ahogy folyamatosan magával ragad az újdonság szele, a viharos hullám; majd amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan is megy tovább. Mint egy friss zivatar; Ez a távszerelem, ami egyszerűen nem működik. Kalandnak jó, hogy az ember kicsit elálmodozgasson arról, amit megérdemel.
A magány, amit az ember külföldön él át, nagyon hasznos. Megismertem önmagam igazán, a szívem, a lelkem. Tudom mire vágyom és mire nem vágyom. Tudom ki a barát, jobban látok a sorok között, kifinomultak az érzékszerveim. Tudom milyen küzdeni a magány ellen, s már tudom ennek nincs is semmi értelme. A boldogság bennünk van. Ha jól érzem magam ez sugárzik belőlem és az emberek körülöttem jól érzik magukat. Ilyenkor minden sikerül, következésképpen mosolygok mindenkire. S ez nem megjátszás, jön.
Az elismerésért így nem kell küzdeni, s a barátokért sem, mert ők vannak és jönnek, velem vannak. Egy vonaton utazunk, csak az állomások változnak.
Kivételesen hasznosnak találtam a facebook-ot ezért a leírásért a szeretetről.
2 hónapig megállás nélkül fájt a nyakam, miután visszajöttem otthonról. Miután már aludni sem tudtam a fájdalomtól, elmentem egy csontkovácshoz. Amerikai doki, dezdetnek csináltatott 6 féle röntgent a gerincemről, ott még nevetgéltem – nem tudván mit ábrázolnak a felvételek. Majd amikor megkérdezte, hogy a jó vagy a rossz hírrel kezdje, lefagyott a mosolyom. Pozitív ember lévén természetesen a jó hírt kértem először, 3-8 hónap lesz a kezelés. A rossz hír, hogy korábbi szánkó/sí/autó balesetek miatt a csigolyáim össze vissza vannak nyomódva és ezért a gerinc szépen próbált egyensúlyozni a problémát. Ennek következtében a fájdalom csak évek után jött elő, de magától nem nagyon fog elmúlni, sőt az idő múlásával egyre rosszabb lesz. Na, itt kezdtett a szemem ködösödni, élet átgondol, hol csesztem el. Gyors pofon, nem mindegy, most kell megoldani. Döntést meghoztam, nyomjuk az első kezelést, mert a fájdalom mint olyan nem kéne, hogy életem része legyen nap mint nap. A gyógyulás lemondással jár; egyrészről életmód változtatás: nem aludhatok hason, nem futhatok, izom lazító és tartás javító gyakorlatokat kell végeznem napközben is. Másrészről költség csökkentés: ugrott a rendszeres masszázs és tánc. Heti 3 alkalmas kezelést rendelt el a doki, jó sok pénzért. Csontkovácsot nem fogadja el az orvostudomány, ezért nem támogatott államilag, nem érek semmit a TB káryámmal. A gyors javulást választottam a hosszas kórházi kezelés helyett.
Végigbőgtem a kezelést, csendesen, nem hisztizve, folyamatosan potyogó könnyekkel. Első rész, hogy leülök, jön a nagytenyerű doki, elkapja a nyakam, s forgatnom kell a fejem jobbra majd balra. Ez már nem kellemes, hisz a fájdalom nyakból balra le vállra és hátra kisugárzik, mellesleg nem forog a fejem normálisan.
Majd hason kell feküdni egy fekpadon, aminek állítható több része és a lábakat mozgatja. Az arcnál van egy papír, amin a szemfestékem gyönyörűen kirajzolódott. A többi szétkenődve az arcomon... Vicces látvány lehettem, utoljára akkor festhettem így, amikor 1 évesen anyu a kezeim közé adta a csokitortát. Csak akkor boldog voltam, itt meg nem éppen. Hagy a doki pörögni a gépen magamba, andalító zenével.15 perc elteltével megtépi a gerincemet a medve nagyságú tenyereivel; próbálja átszervezni . Rámnehezedik és egyesével piszkálja a csigolyákat. Jön a hanyatt fekvés, fej oldalra fordít, rántás, óriási reccsenés. Ez a nyakam helyretétele, mindkét irányban. Ezek az alapkövek, van hozzá még a vibrátorhoz hasonló bizgentyű, amivel szétfúrja a hátam, nagyon rossz. Legszívesebben megkérném, hogy hagyja abba, felállnék és letekernék egy hatalmas nagy pofont. Ehelyett torzult fejjel tűrök, ahogy lazítja a megkeményedett izom kötegeket. Aztán forgás vissza hanyatt, átölelni a kis téglalapot, levegő kifúj és kiroppantgatja a gerincem. Roppantás oldalra fordulva téglalap nélkül is, aztán megint vibráló masina, de ez nem fáj. Végül a nyakamat és a derekamat egy életlen késsel kenegeti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.