Tájfun elment Kína felé, 35 c
Pihentem egy napot a buli után, 9-kor felkeltem, nehogy az átállás veszélybe kerüljön. Természetesen a jó magyar reggeli nélkülözhetetlen, de ilyenkor kávé ágyba jár. Miután a péknél a kedvenc stanglimat nem lehet már kapni, nem ettem túl sok kenyeret, csak néhány falatkát, hogy a jó kis csécsi és tokaszalonna ne legyen egyedül a bélésben. Magyar paradicsom és zöldpaprika világbajnok és a tejben is fel lehet fedezni a tejet.
Ebédre jöhetett anyuci marhahús levese, mely ízvilága leírhatatlan. Arany színének egyhangúságát tarka zöldségek és ízletes marhahús cafatkát törik meg, nyugodtan felkészülve a megsemmisülésre. Ejde elkélne nekem ez jó hazai koszt.
A vadas mellé a zsemlegombóc adott, a gyomrom persze kicsit tecnikai sokkot kapott és megálljt parancsolt.
Vasárnapra ki volt hirdetve a családi kör és pihenés, s ez nem volt baj... Dendy kutya ha ébren volt, nyomokban megtalálható volt vagy a lábam körül vagy a kaja körül. Többször is bűnbánóan duruzsoltam a fülébe mennyire szeretem, hogy elhiggye ez így is van. Hiszen a száraz tény az, hogy az év nagy részében benne kuksolok egy fekete dobozban és nem érzi az illatomat, ez pedig az ő nézőpontjában azt is jelenthetné, hogy elhagytam. De ezt a helyzetet szebbé tesszük azzal, hogy amikor skype-on hívom a nagy Lebóh családot, akkor Dendy kutya ajándékot kap s még a hangomat is hallja. Tehát összeköti a kettőt és nem jár annyira rosszul.
Hétfőn a gesztenye barna hajam be lett csíkozva csodálatos arany tincsekkel, ami visszaadta régi énem. Majd Attila barátom megnyirbálta különleges borotvás vágásával. Utána randiztam Szidi barátnőmmel, az 5-6 órás beszélgetés nem volt meglepő. Vagy limonádé vagy fagyi járt a jó hangulattal. Persze beficcent egy kis könyv és farmer vásárlás, csak hogy emlékezzem a magyar forint értékére. Gyorsan belejöttem.
Aztán jött a munka, de leginkább munkahelyi kacagás. Miután elmaradt a megbeszélés inkább csak baráti csevegésekkel telt a nap, amellett, hogy gyorsan átfutottam a leveleimet. Ebédre túróscsusza és túrós palacsinta Andi barátnőmmel, Macilaciban, amit óriási erőfeszítések után, telefonos segítséggel talátlunk meg. Én kedves Sztifikém és Rajcsits drága Attilám szintén csak nagyjából tudták, hogy melyik sarkon van és milyen színű az új épület, így kicsit nehéz volt megtalálni, mert a fehér ház piros volt és nem jobb hanem bal oldalon.
Nagyon feelinges volt, ugyanazok a csajok szolgáltak ki, ugyanazzal a mosollyal és lendülettel, mint néhány évvel ezelőtt, csak már nem kis faházban, hanem nagy kőházban. Mielőtt beléptünk, egy kócos vendég odacsapott egy üveg sört a hűtőt kinyitván, lett bűz és áthatolhatatlannak tűnő sörpocsolya. Aztán mégis áthatolható volt, de maradt büdös.
Miután majdnem mindegyik régi pajtással eljártuk a dejó, hogy látlak rítust, még beugrottam a légitársasághoz, akinek minden tagja egy kis gyöngyszem, érdeklődéssel kísérik sorsomat, ha jól megy, ha rosszul. Topi Horváth Zsolt fővezér és Marika persze jobban tették, hogy leléptek szabira, mert talán ez a hét volt az egyetlen napos az idei nyáron. De a két ottmaradt barát esti programjukat tolva megvártak és eljártuk az öröm táncot. Utána direkt járat kocsival a Mariott szállóba, mert másik kedves légitársaság elhívott a partijára, miután fent nevezett telefonos segítséges kollégák elintézték. Szerencsére a belvároson keresztül, a sétálóutcán kellett mennünk, így igazi túristaként fényképeztem a csodálatos épületeket, szobrokat, tereket, utcákat, hidakat és várat.
Szerdán mentem nagymamához, s úton hozzá meglátogattuk nagypapát az örök nyugalmában. Nagymama és leánya szervíroztak húslevest, pörköltet és rakottkrumplit, majd meséltek régi sztorikat. Én szépen elkezdtem helyezkedni, s rettentő jót aludtam a nagy duruzsolásban. Tök égő, de ez volt, az étized délutáni alvása volt.
Erzsinéni tündér valójában beragyogta a szobát, körbefonódott a szüleim körül és leragasztotta a pilláimat. Kosár elmaradt, ezzel pályafutásomról le is mondtam, de legalább lefényképeztem a vecsési Általános Iskolát és a templomot és Zsuzsi kereszt gyerekemmel eltöltöttünk egy kellemes estét.
Csütörtökön kezdődött a test karbantartó masszázs, oh, de elkélne nekem az hosszútávon. Nem is megyek többet a tajvani masszőrnek titulált henteshez, aki több fájdalmat okozott mint egy úthenerg általi kilapítás tehet.
Csütörtökön vacsoráztam együtt Szilvi barátnőmékkel és másnapot is együtt töltöttük. Kamilla kutyája oltári visítást csapott üdvözletemre, s miután egy kisebb ló nagyságú, néha megborultam, amikor szeretettel átölelt. Nagyrészt mindig a közelemben akart lenni ez a gyönyörű kutyus, kifejezve odaadó szeretetét. S ez is a magyarázat, hogy miért szeretem a kutyákat, hisz évek után is emlékeznek a társra, s ezt ki is tudják őszintén fejezni, nem úgy mint embertársaink.
Szilvi barátnőm fodrászként látott némi problémát a hajam fazonjával, ezért gyors mozdulatokkal pillanatok alatt lepattintott a fejemről néhány centit. Nekünk tetszik, de tudtam a szüleim az eget fogják nézni és legszívesebben visszaragasztanák a tavalyi hosszú tincseket. Mindenesetre nagyon trendi lett és sokkal jobb egy új irányzattal megelpni a környezetet, mint mindig ugyanazt az unalmas fejet viselni. Nagyon kellemes napot töltöttünk együtt, ment a hülyeség és a traccsparti, majd este találkoztam legkedvesebb főnökömmel, aki mindig csak a legszeretettebb marad. Ha nem találkoztunk volna, szegényebb lennék egy tartalmas beszélgetéssel. Még aznap Szilviékkel partiztunk, kicsit homályos volt a szórakozóhely a túl sok bortól, úgyhogy taxiba csapva magam leléptem a további partiról. Másnap újra kezdtük egy meglepetés bulival, yachttal mentünk egy zátonyra, ahol nomád parti volt, bográcsos kajával és ki hol talál helyet ott alszik akcióval. Nagyon-nagyon jó volt, igazi turistaként addig fénykézeztem, amíg a fényképezőgépem ki nem purcant.
Vasárnap Andi barátnőmmel találkoztunk, s kellemes kajálás után filmet néztünk úgy, hogy ő aludt én meg halálra izgultam magam. Hétfőn lementünk a telkünkre, ahol vártak a szüleim és az igazi nyugodt falusi élet. Ezt még fokoztuk egy lovarda látogatással, s miután megnéztünk néhány lovacskát, én 1 órát ízlelgettem is a lovaglás tudományát, ami esetemben erősen tendál a „nem tud” felé. Utána még elkísértük a lovamat a helyére és meg is etettem, szegény leizzadt, úgyhogy biztosan jól esett neki, amikor lekerült róla a teher. Épp etetés ideje jött el, úgyhogy kicsit elbohóckodtunk és bámészkodtunk a lovak között. Megnéztük, hogy terelik be őket a kutyák a dombról, aztán leléptünk. Nagyon jó volt ez a nap is, a maga egyszerű falusi mivoltjában, pláne, hogy kaptam nokedlit a zöldbab levesbe, amit guvadt szemekkel nézegettem, majd jóízüen ízlelgettem.
A telkünk romantikus kis mézeskalácsház, tradicionális pottyantós budival a kertben, gyönyörű buja örökzöldekkel és büszke fasorral.
Kedden ahogy hazaértünk, meglátogattam kedves Lacibácsit a kórházban, akivel gyerekkorom óta imádjuk egymást, noha oly ritkán találkozunk, hogy az néha évtizedekben mérhető. Nehéz szívvel hagytam ott, s utána buliztam Geri unokájával és Andi barátnőmmel, no meg Papával. Volt ám móka és kacagás a finom mexikói kaja mellett.
Szerda és csütörtök a masszázs helye volt, teljes átszellemülés és béke. Valószínű ehhez hasonló szolgáltatást keresve sem találok itt a szigeten. Közben szüleim folyamatosan mellettem, édesek, aranyosak, hiányoznak.
Kivittek a reptérre pénteken és mentem Bécsbe dolgozni. Fájt a búcsú, nehéz mindent otthagyni ami fontos, de vár a mindennapi életem a világ másik végén, ami szintén fontos.
Bécsben volt tárgyalás, ismerkedés, ügyfél látogatás, majd este felszállás az EVA air járatára, ami Bangkok-on keresztül jött Tajpei-be. Kicsit mérges is voltam, mert nem szoktam hozzá, hogy 5 órai alvás után erős lámpafényekre és a levegőben terjengő reggeli illatára ébredjek. A szemeim rettentően tiltakoztak és fájtak, a beszálló kártyámat elhagytam. Azt sem tudtam hol vagyok és máris letereltek a gépről. Jött a magánakció, hogy fel kéne jutni a gépre beszállókártya nélkül. Visszafelé már megúsztam a tapizást, mert magamtól levettema cipőmet és nem sipolt a meglehetősen szigorú vizsgáló gép. Hazaértem, este volt, kipakoltam, zuhany, olvasás, alvás. Másnap kelés 10-kor, mert mentünk kirándulni Lucy barátnőmmel és Kevin baráttal.
Hónapok óta járt a fejemben, hogy milyen is lehet egy macskával együtt élni, de miután néhány tulajdonossal egyeztettem, úgy döntöttem, hogy ez nem nekem való. Az én tapétámat és bútoraimat nem teheti tönkre egy állat sem, akár bérelt a lakás akár saját. Persze kirándulásnál ki látja meg a hontalan és beteg kismacskát, hát persze hogy én. Szóltam a két pajtásnak, hogy meg kéne állni, mert itt baj van. S lett nagyobb, mert elkezdtünk tanakodni mi legyen. A macskusz sorsa az lett, hogy kértünk neki a kajáldában – ahol előtte ebédeltünk – egy kis kaját. Na mit adtak okosan? Rízst, feltételezem az a csaj még képen sen látott macskát. Mindenesetre én még sosem láttam sem embert sem állatot főtt rízst így majszolni, mint ez a kis vékony szőrpamacs tette. A tekintetében benne volt minden fájdalom és ragaszkodás, könyörgés, hogy ne hagyjatok itt. Megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet sétálni és még ha azután is itt lesz, akkor tárgyaljuk tovább az ügyet. Persze hova ment volna, hát ott várt minket, s a második adag rízst, amibe már véletlenül beleraktak egy kis hús maradékot is. Hiába reklámoztuk a cicát az étterem körül, senkinenk nem kellett, ami érthető is, mert úgy nézett ki, mint egy kis denevér. Látszott rajta, hogy valami nagyon nincs rendben, de ő küzdött az életéért keményen. Szóval én kitaláltam hivjuk fel Lucy szomszédját, akinek van 7 macskája és mentés a hobbija, de nem tudtuk a számát. Kitaláltam, hogy a biztonsági őr majd megadja, de a csávó nem értette meg mit makogok angolul és a hülyélye Lucy számát adta meg, aki ott állt mellettem. Na következő hívást már Lucy tette meg, és kínaiul próbálkozott. Ötödszörre felfogta az okos, hogy mit akarunk, s felhivta Lucy a csajt. Én addig elrohantam egy dobozért, hogy a macsek szállitható legyen. Azaz nem hallottam mit beszélnek, hoztam a dobozt (amit épp zárórakor kaptam) és boldogan villogtam vele. Lucy nem volt olyan boldog, s nem tudtuk mi a baj. Mint később kiderült, ő már sejtette, hogy rá fog maradni a macska, mert egy beteget nem lehet a többi 7 egészséges közé csak ugy behajítani, hisz sok törődést, folyamatos orvosi ellátást igényel. Én már lekötöttem előre, hogy hozzám macska nem jön, mert heti háromszor este 10 után jövök haza és különben is szétszedi a lakásomat. Hazavittük, folyamatosan nyávogott, ha nem aludt, óriási fájdalmai lehettek. Oly vékony volt, hogy minden egyes bordája látszódott és a nyakán háromszögént dülöngélt a buksija. A füle mint egy denevéré, semmi köze nem volt egy macskához ránézésre a nyávogáson kívül. Szőre érdekes, sötét barna, világosabb foltokkal, az álla egyik fele drapp. Vasárnap lévén egy állatorvos sem rendelt, így Kevinnel bepateroltuk egy kutyamosodába, hogy legalább fertőtlenítsék és vegyünk valami kaját. Reménykedve mentünk a szomszédhoz, hogy befogadja kis védencünket. Hát nem így történt, azt mondta, hogy sok szerencsét a harchoz. Úgyhogy pakoltuk a macskát és vissza Lucyhoz. Volt nagy meglepődés részünkről, mert azt hittük le van beszélve, hogy a csaj átveszi a macsekot. Aztán ment a vita mi legyen, végül ott maradt a macsek és bevállatuk közösen az ellátásával járó költségeket. Nagyon beteg volt, csak is szeretetre vágyott és élelemre. Lucy először naponta egyszer majd kétszer vitte őt orvoshoz, az élete élet-halál között volt. Én bevállaltam, hogy minden ebédszünetben megyek hozzá etetni a gyógyszert, kaját és jelentést adok az állapotáról. Két hétig csináltuk, kiderült menet közben, hogy Parvo-val küzdünk. Azt hiszem a képek magáért beszélnek, hogy talán a kis denevérünkből macska lett, amiért sokat küzdött ő is és mi is. Mindez két hét a mi szemünkben és egy élet egy kis élőlény szemében, aki egy fertőzés áldozata lett és az anyja ezért elhagyta. Azóta a kis hölgynek neve is van, Elva. A bundája kezd fényesedni és teljesedni, még mindíg Lucyval él és rettentő intelligens. Sokat eszik és játszik, soha nem csinál semmi kárt és imád minket. A toalettjét rendeltetés szerűen használja az első pillanattól kezdve és amit készít azonnal elássa. Óriási energiákkal küzd az életéért és mi is az övéért, hogy utána mi lesz? Azt még nem tudjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.