Időjárás: 21-26 c
Képek késnek, de már jönnek is. Sorban állnak, tépik a sorszámot, mint az SZTK-ban.
Jön az én Kereszlyányom meglátogatni május végén és most ennek a szervezése prioritást élvez. Van ám örömködés...
Kezdem a csingi órákat hamarosan, ma kaptam meg a jóváhagyást a nagyvezértől, hogy járhatok.
Cukornak vittem reggel jutalom falatot, hát erre megint nem volt ott a helyén. Elvittem a csontot dolgozni, majd hazahoztam és holnap újra viszem. Még jó, hogy nem jöttek utánam a kóbor kutyák.
Mazsolás kalácsot már annyira kéne ennem, de egyelőre Norbi diéta van: megnézem a kirkatban, nyelek egyet-kettőt, még sokkal jobban vágyakozva nézek - ahogy a kutyám nézi aput reggelinél -, majd megyek tovább.
Megyek Lucy-val futóversenyre, ma megterveztük. 7 vagy
Emilyvel kirándulást fizettem be valamelyik szombatra, amikor nem futóverseny van. Már kezd egy kicsit szövevényes lenni a hálózatom. :-)
Jaaaaaaaaaa és már csak 6 óra az időeltolódás, ennyivel közelebb vagyok hozzátok!
Tegnap nagyon nagy királylány voltam. A melóban orbitális szopi-mici volt, mert az 1. havi riportot kellett összevakargatni új stílusban, ahogy a vezéreknek jó. Nos este 9-kor sikerült is hazamenni, de akkor kezdődött csak az igazi élet…. Megkaptam a 3. fizetésem és boldogan csapkodtam a pinkódomat bele az ncr-es automatába. Levettem a hatalmas dellát és elhatároztam, hogy a heti koplalás örömére most taxival megyek a kedvenc kajáldámhoz és betolok egy barnaszószos, marhahúsos és zöldséggel, hagymával tűzdelt tekercset. Kettőbe vágva adják elvitelre, kis zacsiban. Természetesen 2 lépés után beleharapás, áááááááááá, de finom. Elbattyogtam a boltig, laptop a ballomon, cuki retikül a jobbomon. Bevásárlás, kosár tele. Hát egyszer csak rásandítok a fehér gatyámra, ami soha többet nem volt fehér, mert valami narancssárgás gezemice folyt rajta nem gyengén, inkább erőteljesen. Hely, már akkor mindegy volt, ball láb elintézve, nagyon csúnyán, pénztárba néztek és mondták, hogy menjek a budiba. Mondom minek, hogy még szétkenjem a hajamra is??? Nah hazafelé 2 nagy szatyorral több, de hát emellett azért csak ott volt a maradék finomság. Persze megoldottam, mert ugye leleményes a hazánkfia. Egyik kezemre akasztottam a szatyrot csuklóból és toltam tovább a kaját. Marha jó volt szó szerint, csak azt felejtettem el, hogy a szósz az barna és nyomokat hagyhat a beinjektálás után.
Hát na, az történt konkrétan, hogy nagy köszönés biztibának, aki ugrott szokásos lelkesedésével és hívta a liftet. Mindig magyaráz, amit sosem értek, de a nemzetközi mosoly sokat lendít a kommunikációnkon. Beszállok a liftbe, tükör…. Kb fél óráig röhögtem hahotázva és beszéltem magamban mekkora hülye vagyok, mert a jobb orcám enyhén szaros árnyalatban tündökölt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.