Idő: hűvös 15-25 c, sosem lehet tudni esik vagy sem
Két hete nem használtam esernyőt, utálom őket –mindkettőjüket- mert könnyen elhagyódnak. Ők ketten fehérek és összehajthatatlanok, sarokban szolgálatra várnak - egyik otthon, a másik melóban - . Nagyságuk miatt nem olyan könnyű elhagyni őket és a táskám súlyát sem gyarapítják, főleg, ha nincsenek nálam. Na meg nincs rajtuk fa, amiben lakhat valami rettenetes vadállat, mint ez kiderült legutóbb.
Új barátom, aki a sarkon lakik Cukor családtagjaként. Nem annyira jól fésült és nem is oly szép, de nagyon cuki és imád. Simán dumálok neki 20 percet, ha véletlenül korábban jövök haza és még ott találom a sarkon. Aki meg vacsorázik az éttermükben, guvadt szemekkel nézi, hogy a porban guggolok a kis szőrpamacsnak gagyarászva.
Hideg van nekem - pedig ugye magyar szemmel nézve mégsincs hideg -, 15 C-nál már méltatlankodom és úgy bújok a mátrixos mindent lefedő kabátomba, mintha fagyhalál fenyegetne. Amúgy is csak annyit vagyok az utcán, amikor reggel besétálok a sarokról a munkába, délben kimegyek tápért és hazafelé busztól sétálok egyet. Nem halálos, valljuk be. Hétvége az más, akkor egyáltalán nem érdekel milyen idő van; fúj a morcos tavaszi szellő, potyogtatja könnyeit az esőtündér, süt vagy rejtőzködik a kis napocska az égbolton.
Az utóbbi 2 hetem egy nagy lélegzetű rohanás volt, amit a mai nappal leállítottam. Nem jó folyamatos határidő nyomás alatt dolgozni – otthon is alvás helyett - és mindig sietni valahova, olyan iramban, amit mások diktálnak. Ilyenkor szívják az energiát az élvezkedő energia vámpírok, de azért nehezen túl lehet rajta lendülni egy kis baráti segítséggel. Szegény szüleim és barátaim végighallgatják az idióta sztoriaimat és nem aranyos puffogásom, aztán várják mikor jön a katarzis. Na ez persze mindig elérkezik, aztán végre eljön a szombat is amikor kialszom magam és újra nyílnak a völgyben a kerti virágok. Ez az élet, azt kell csinálni, amit szeretünk és ami jól esik, nem arra koncentrálni, ami negatív örvényével húz le a rossz érzések táborába.
Most 12 órát sikerült aludnom, kicsit átcsúszva a dél körüli órákba a felkeléssel. A világmegváltó hangulatomba csapott vissza, amikor annyi terv van a fejemben, hogy fogalmam sincs mit fogok csinálni 5 perc múlva. Ami biztos, hogy takarítgatok ímmel-ámmal, mikor melyik része kelti fel érdeklődésemet a lakásnak. Mosógépnek dupla munkája van ma, mert a múlt hétvégén csak egy fordulóra kaptam el a grabancát. Mai mosásom eredménye 2 db illatos tajvani dollár, egyikük láthatóan jobban bírja a búvárkodást. Gondoltam a szárítógép kicsit már erős lenne nekik, ezt a játékot kihagytuk. Persze majdnem infarktust kaptam, amikor feltárult látványuk a ruhák között, de úgy néz ki, hogy direkt az ilyen szőkék miatt búvárpapír az alapanyaguk. Még jó, hogy mindig kiveszek mindent a zsebeimből, mielőtt berakom a szennyesbe a mosási céltárgyakat...
Miután a szárítógépemet a tulaj még nem csinálta meg a 12-en lévő közöst használom, ami 20 helyi dollárral működik (150 ft).
Holnap megyek 6 km-es futóversenyre északra a tengerparta, reggel 7-kor van a rajt kb. 3 hete nem futottam 1 métert sem, viszont csütörtökön vettem egy csodás futócipőt. Adidas, gyönyörű és könnyű mint a tavaszi lepke lehellet. Jó sok ronda és drága cipő között ezt az egyet találtam tökéletesnek. A többi amit felpróbáltam – 3 rondaság – úgy nézett ki a cérnanéni lábaimon, mintha békalábat próbálgatnék. Tekintve, hogy gyermekkorom óta utálok ruhát és egyéb használati cikkeket vásárolni, tökéletesre fejlesztettem az egy boltba bemenős, első látásra beleszeretős, nem sokat vacakolós procedúrát. Persze ehhez biztosan le kell tudni, hogy a bolt megfelelő, ehhez kell egy jó baráti javaslat. Lucy segített, miközben türelmesen hümmögve konstatálta a munkahelyi sztorik mély vagy éppen csúcspontját. Némi gondolkodást okozott a méretválasztás – a pont jó vagy a picit nagyobb –. Végül a picit nagyobb kiütéssel győzött. Holnap be lesz vetve, de azért ma még utcán kipróbálom, amíg valami élelemhez jutok.
Néha benyomok egy-egy térdelőrajtot az eldugott kis tajvani utcákon a helyiek elrettentésére. Ha a szombat hosszabb lenne az átlagos 24 óránál, nem bánnám amúgy. Nos szóval ma főzni akartam tésztát, tekintve, hogy holnap futok. Elfeletettem, hogy 2 hete vasárnap főztem gombalevest és egyszer csak behalt a villanytűzhely. Az utolsó művelet sosem jött létre, amikkor össze kellett volna forrni az össze alapanyagnak. Szóval a tűzhely megadta magát 2 hete, aztán a nagy időnyomás alatt észre sem vettem a szárnyaló időt és ezen a héten szóltam a kolléganőmnek, hogy én ugyan türelmes vagyok, de már a szárító mellett a tűzhely sem működik. Ma persze mit akartam csinálni, hát persze, hogy főzni. Jó kis pesztós tésztát, amit még sosem csináltam, de hát nem is ma lesz az új ízek felfedezés napja. Szóval mint egy éhes kisegér végigkutattam az életmentő finomságokat rejtő zúgokat, hogy ne haljak éhen. Találtam is mandulát, sajtos nachost és iszom az elmaradhatatlan zöld teát. Lehet, hogy ez holnap nem lesz elég a futóversenyen, ezért most lemegyek valami normális ételért. Talán először életemben beülök egyedül vendéglőbe, mert a kaja fontos verseny előtt, no meg ezután a két gázos hét után több mint megérdemelt ez a kényeztetés. Amikor felkeltem ragyogó naptütés volt, most szürkület van megint, hát ilyen ez a tajvani március. Ilyenkor viszont nincs földrengés, avagy nagyon ritka. A cipőhöz társult egy új parfüm, Calvin Klein BEAUTY-ja elég jól el lett találva, legalábbis az én ízlésvilágomban. Az egyetlen dolog, amit szívesen válogatok, a kozmetikumok - parfüm és smmink és testápoló kegyszerek - . Januárban volt a „golden party”, amit Lucy egyik barátnője szervezett - Tiffany – s talán közös barátnővé alakul lassacskán. Lucyval végre van egy közös képünk. Én sötétben nem tudom használni a kis okos htc telefonomat, a komoly fényképezőgépet meg nem viszem sehova, mert félek, hogy elhagyom... Lucy is fényképezett, de ő mindig elrejti a képeit és soha senki nem láthatja. Ennek oka, hogy fel kéne töltenie FB-ra, de erre a lépésre sosem veszi rá magát.
Tiffany angolja elég jó, mert kanadában nevelkedett, amúgy meg tajvani lány és hatalmas jófej. Ő vitt el a fodrászához megváltoztatva ezzel az életem. Végig ült mellettem, lesve, hogy infarktust kapok-e amikor levágtak 20 cm-t. Persze azért ehhez kellett a magyar barát perfekcionális segítsége, aki fényképekkel felfegyverezve küldött el a fodrászhoz, szigorú instrukciókkal ellátva.
Szóval Tiffany szülinapján elég sok más jellegű ember jött össze, mert a barátai között sok ilyen van. Nekem is akad egy ilyen barátom, akit már többször említettem, de azért így egy csokorba gyűjtve nekem sok volt a többi. Kis kedvencem – a képen Tiffanyval – hatalmas arc. Mindig ugyanazt az embert szúrjuk ki röhögés prédájának és egymást bökdösve fuldoklunk rajta. Amúgy a srácnak nagyon logikusan felépített agya és gondolkodása van, mellesleg jókat lehet vele dumálni és még többet szívből nevetni.
Arról nem beszélve, hogy az egyetlen, aki mindig borozik velen Lucy mellett és feladja a sört egy finnyás magyar miatt.
Péntekre kiharcoltam magamnak egy kiállítás látogatást, ahol majdnem 1000 cég állította ki portékáit, melyeket exportálnak a világ összes pontjára. Tekintve, hogy engem csak europa érdekel, leosztottak egy srácra, aki 50 percnyi céltalan lófrálás után lelépett. Kérdezte, hogy maradok-e egyedül, néztem rá nem szépen és megkértem, hogy vissza se nézzen ahogy elhagyja a kijáratot. Természetesen a legnagyobb kátyúban mindig van egy mentő fonál, jött is 10 perc alatt – egy másik kolléga -... Még aggódni sem volt időm, gyorsan lecsaptam rá, mielőtt még megijedtem volna a kommunikációs nehézségektől.
Folosztottuk gyorsan a munkát; ő a főnök, nyomja a sales dumát. Én beolvadok a környezetbe, miss Europaként mosolygok, pislogok, bólogatok és néha előjövök az ultra ütős csinki tudásommal. Egy a gép a kiállítottak közül, most ilyen nagyságban gondolkodom.
Na ez így is történt, megváltottuk a világot, legalábbis elkezdtük. A másik kolléga meg remélem jó hatékony riportot készített és egész hétvégén a fejét betonozza bele valaki egy új lakóparkba. 2,5 éves óvodás szintet megszavaztam az értelmi színvonalának, ez erős visszaesés az eddig számára fenntartott 4 éves szinthez. Az ügyfél, akit meg akarok szerezni, akkor is, ha 2 évembe kerül még - Harley- . Ahogy a helyzet áll, kb ennyi idő lesz az átfutási idő.
Csütörtökön meghívott egy barátnőm néhány dragonos barát társaságában a nagy piros Grand Hotel Formosa-ba, ami a leghíresebb szálloda a tradicionális kinézete miatt. Azaz nem a főépületben voltunk, ahol már voltam egy esküvőn és ott tartották az EU/NAP grand vacsorát, hanem egy melléképületben. Az édesapja tengerész volt, ezért némi havi díj fizetése ellenében mindennapos vendégként tartják őket nyilván. Hát elég kellemes a hely és az ellátás. A kilátásról a városra nem beszélve és a hatalmas úszómedencéről, ami a kertben terpeszkedik néhány csodás pálmafával körül ölelve. Állítólag majd nyáron megyünk oda, hát én benne leszek... Igy néz ki a hotel látképe s egy vacsora színhely, ami csak nagyjából hasonlít a dhl-es rendezvényére, mert ott csak 100 körüli volt a létszám és nem fényképeztem. A mi kis vacsoránk a melléképületben nem volt ilyen nagyvonalú, de az ellátás ugyanolyan színvonalas. 
6 óra és nem ettem, mentem is valami betevő valatért, kipróbálva a futócipőm - sétában - . Végülnem vendéglő helyett lunchbox mellett döntöttem, amit 2 utcával arrébb vettem 400 ft-ért és kicsit sem hasonlít a pesztós tésztához. Beülhettem volna az étterembe, de nem szeretem én az egyedüli vendéglősdit. jól bekajáltam, de jókislány lévén nem kértem rízst. Rájöttem, hogy annyira nem kell komolyan venni a tésztázást, végül is csak 6 km lesz a táv. Komoly valószínűségszámításom alapján nem kéne, hogy gondot okozzon ez a kis hatos, egyedül a 4 órás keléstől ver le a víz, de egy napfelkelte a tengerparton ennyit megér. Fényképek érkeznek holnap.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.