Időjárás: szerda-csütörtök 22-26 c-os nyár,

Péntek szombat esős 12-16 c körüli, jó hideg

 

Szerdán rohanás volt reggel, készültem a reptér látogatás projektre. Gondoltam, ha már várnak többen és én is tartok prezentációt, akkor szépen kell felöltözni. Igy maradtam a kosztümös, inges figuránál, magas sarkú cipellővel. Ezen a napon még nem annyira fogyóztam, nyomtam egy kis kalácsot reggel forró csokival, majd 11.00-kor indultunk Törpillával. Törpi megjegyezte, hogy miért jöttem ilyen cipőben és minek hozom a laptopot. Hát kicsit űrhajóban éreztem őnagyságát, de elmagyaráztam, hogy hát miután megtiszteltetésnek veszem a dolgot, ennek megfelelően öltöztem. Az meg, hogy a prezentációm megtartásához más laptopját kérjem el, univerzális poénszórás és nem is értem az agya melyik részével találta ki. Aztán később rájöttem, hogy csak jót akart, mert ő már tudta mi vár ránk. Gyaloglás a buszig, aztán puskázott hol kell leszállni egy sajt cetliről, no meg a közönség és a buszvezető segítségét kérte. Már itt kicsit ledobta az agyam az ékszíjat, hogy esetleg egy céges autót nem lehetett volna mára beszervezni, mondjuk olyan aligkopott- picitrozsdás-szájbatekert és alighuzatos-négykerekű járművet, amit pont ilyen alkalmakra találtak ki. Esetleg nem folyna a víz a hátunkon, meg nem kéne túlélő túrázni a buszokkal és Törpilla sem hagyta volna el a kardigánját.

Mindegy, nem probléma, nehezíthetné a helyzetet eső, földrengés vagy tájfun, de ezeket megúsztuk… Végül is 1,5-2 óra túrázás után már vártak minket a buszmegállóban.

Bemutatkozás után KOCSIVAL vittek a kantinba, ahol nyomtunk egy spagettis ebédet. Nagyon finom volt, betoltam az egészet majdnem a tortúra után. Röhögcsélős idősebb kis csapat volt, nem volt nehéz beilleszkedni. Itt legalább én voltam a legfiatalabb, végre…

Aztán már tényleg csudajól szervezett program volt. Először a kollégák között vittek keresztül. Mindenkinek nem mutatnak be, mert félnek tőlem mint a tűztől úgy erős átlagban, meg nem is nagyon beszélnek angolul. Leginkább egy-egy kulcsembernek mutatnak be és rajtuk keresztül vagyok elérhető a csapatnak, ha europai problematikus svédcsavarral találkoznak. 2 cargo handlinget látogattunk meg. Mindegyiknél csak nekem dvd-s prezentáció, ahol néha belekérdezgettem és ez óriási lelkesedést adott a mestereknek. Bemutatták a folyamatot, megnéztük a raktárat, security szobát, ahol konkrétan kétszáz nemtomhány kamera figyeli a történéseket, biztosítja a lopásgátlást. Ezt nagyon bírtam, meg azt is, hogy megint Alíz voltam Csodaországban. Azon kicsit lekattant az agyam, hogy 1,5 órával gép indulás előtt kell leadni az árut és simán átmegy a rendszeren (persze vámkezelt áru). 100 m-en belül van az áru átadásának helye a szállítmányozó által és a gép orra. Nagy része a raktáraknak gépiesített, kisebb része a kézi rakodású. Óriási volt…

A lábam kicsit leszakadt estére, de még hátra volt a saját prezentációm. Gyorsan lezavartuk és este 7-kor indultunk, szerencsére kocsival vissza Taipeibe. Óriási forgalom volt visszafelé, 2 órát biztos ültünk, még aludtam is valamennyit. Akkor kicsit kiakadtam, amikor a lakásomtól 500 m-re elkanyarodtunk másik irányba és Törpilla azon kacarászott, hogy a sofőrnek mondanom kellett volna, hogy itt lakom. Azt elfelejtette Okoska, hogy a sofőr csak kínaiul beszél, így az esélyeim annyira nem voltak számottevőek bármiféle kommunikációra. Mindegy volt már akkor, de egy idő után azért pipa lettem, hogy nem tennétek ki bakker végre ahelyett, hogy most a másik irányba visztek, de nagyon durván? Nah, végre hosszas bénázás után valahol kiraktak. Nem tudom ezen mit kellett ennyit morfondírozni, de ilyenkor jobb, ha nem is értem, mit gagyognak és szarakodnak össze, mert biztos agyvérzést kapnék. Tökre nem vágják, hogy már bejártam az egész várost szinte, szóval nem kell félteni, mint egy gyagyás gyöngytyúkot. Nekem kell egy metró lejárat azt szevassztok parasztok, jöhet felőlem a tájfun is.

Nah, kiraktak végre, hazasántikáltam a cipőcskémben, amit legszívesebben kivágtam volna a kukába, hogy ne is lássam életem végéig. Tudtam én már régen is, hogy sokkal jobb kényelmesebb lapos cipőben bejárni a világot, de egyetértek, hogy ilyen alkalmakkor szükség van a csini és némileg kényelmetlenebb csajos változatra.

Jah és nem ám simán hazabattyogtam, még vettem vagy 15 kg cuccot otthonra, csak hogy még jobban kifárasszam magam. Már az utcában legszívesebben odavágtam volna, mert taxiba nem volt pofám beülni egy ilyen rövid útra. Na, hát ez nagyon durva saját határaimat feszegető nap volt és óriási erőpróba. Igy utólag, kellenek az önuralomhoz ezek a leckék. 

Például az import vezető ezt az utat naponta teszi meg. Másnap odamentem hozzá, mert nálunk kezdett a városban és gratuláltam a kitartásához. Én egy hétig sem bírnám a közel 4 óra idővesztegetést az utazásra. Nem, nem és nem…

 

Csütörtökön Cukorka művésznővel álmában jókat beszélgettem. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy kinyitogassa a pilláit, csak felborult és hagyta, hogy simogassam a nyakát. Nem büdi most, lehet, hogy megsikálták, viszont vakarózik szegénykém nagyon. Fejtegettem US barátnőnek skype-n, hogy mekkora probléma van, mégpedig kutyabolha irtó akcióba kell fognom. Első gondolatom az volt, hogy valamelyik nap szkafanderbe megyek dolgozni, leszórom csodaporral Cukrot és elszaladok, nehogy beleharapjon a fenekembe vagy épp a gazdája verjen laposra. Erre okos barátnő megkérdezte, hogy mondjuk egy bolhairtó nyakörvben nem gondolkodtam-e még, mert akkor talán megspórolnék néhány verést meg harapást. Hát ez megint olyan, hogy az ember túlkombinálja legegyszerűbb dolgokat, de hát itt vannak a barátok, akik berángatnak a helyes mederbe.

Csütörtökön és pénteken kibírtam a délig csak alma, tea vagy kávé limitet. Sőt, még csak azt sem mondhatnám, hogy különösebben éhes voltam. Végre kezdek visszatérni önmagamhoz, csak nem leszek micimackó átmérőjű, ha odafigyelek.

Kifogtam egy ketyós buszost megint, szerintem a másik bolondot már feljelentették és deportálták valami kannibál tanyára. Nos ez a buszos lelkes és vigyori, nyomja a gázt mint atom, egyfolytában dudál, de nem csak az autósoknak, hanem a buszos haveroknak is. Mutogat röhögcsél, de, megvárja amíg leülsz és csak utána nyomja a pedált csontig. Annyira koncentráltam a leszállásnál, hogy egyes ülésnél sikerült a buszon hagynom az almámat és a citromomat egy jóképű szatyorban. Ebben utánozhatatlan vagyok, az biztos… 

 

Most mennem kell Új évet köszöntő partira készülődni, pedig nagyon sok téma van.

Mike meghívott a családjával egy étterembe, leszünk vagy 15-en szerintem. Feleségek, gyerekek, szűk család, ami elég tág...

Folytatom hamarosan, bocsánat a héten bepótolok mindent.

 

"Az ember igazi gazdagsága az a jó, amit a világban véghezvitt." Mohamed

 

Itt megnézhetitek hol lakom: piros, magas 12 emeletes téglaépület, a sárga taxival szemben.