Időjárás: szemerkélő eső, 13-18 c
Szerdán felfordult az életem egy email cím csere folytán.
Lucy angol tanárként együtt dolgozik Lynn-el, aki egyik tagja az NTNU sárkányhajó csapatának. Ő fizetett be minket a 7,5 km-es futóversenyre, ami április 17-én lesz. Beszélgettek róla, hogy van 3 magyar a csapatban, ezért talán élményt jelentene számomra, ha csatlakoznék hozzájuk. Nos, én ezzel nem számoltam, úgyhogy amikor megkaptam az emailt, hogy „Szia Lynn vagyok, csütörtökön találkozunk 6.30-kor az edzésen.”, lefolyt rólam a víz, hatszor. Fogalmam sem volt, hogy oldom meg, de gondoltam minimum kipróbálom. Még este meló után átmentem Lucy-hoz, hogy megköszönjem a kavarásait, ami csakis jó hatással volt eddig az életemre. A szülinapján még borozás előtt rögtön össze cimbiztem egy német-tajvani vegyes párocskával, akik exportálnak EU országokba. Természetesen azonnal nyomtam neki egy névjegykártyát, hogy mi vagyunk a világ legjobb szállítmányozója és azonnal velünk kell dolgozniuk. Ő is pont ezen a napon jelentkezett be és fixáltuk a tárgyalás időpontját, szóval első saját üzletszerző kéjelgésemnek számít. Na erre ittunk Lucyval egy kis vörösbort, közvetlenül a banánturmix után. Hát hmmm, na szép elegyet képezhetett a gyomromban fél óra múlva.
Kivételesen éjfél előtt ágyba kerültem és jól berendeltem az angolul beszélő taxist, Hugóbát, 5.50-re csütörtökön. Alig bírtam aludni, folyamatosan azt hallgattam, hogy esik-e az eső és azt hittem igen, mert némi csobogást véltem felfedezni. Persze reggel rájöttem okosan, hogy ezt a hangot halastó vízének bugyogása adja. Mindent összevetve jó szarul aludtam, megint valami rémálom kínzott, hogy nem fizettem ki valami számát. De, hogy én hogy kipattantam az ágyból 5.25-kor, azt le kellett volna kamerázni. Mit nekem 20 perces kelés, mint normál esetben nyomok?! Sitty-sutty összeraktam a kis cuccom, felszerelkeztem mindennel, amim futáshoz van és cipeltem vállfástól egy kosztüm felsőt meg a kabátom. Karácsonyfa effekt megint bejátszott.
Odaértem a megadott címre, 10 perccel előbb. Felhívtam a csávót, hogy most én nem tudom ám, hogy jó helyen vagyok-e, de nagyon ott vagyok és haladnék. Eligazított hogy a színház mellett jobbra (egyetem területén belül) menjek és ott lesz a futópálya, ahol a többiek is gyülekeznek. Na, bravó mondom, egy embert ismernék –akit szintén nem ismerek-, de az sincs itt. Odamentem, egyből odajöttek néhányan ismerkedni, tök aranyosak voltak. Én meg nem tudtam, hogy közéjük tartozom-e, de gondoltam, hogy végül is nekem mindegy melyik csapatnak rontom a színvonalát.
Nah, csak megjött Lynn fiú is és vadul bemutatkoztunk. Azonnal utána már nulla jópofizás, mert kezdődött az edzés. Futás közben dumáltam egy finn gyerekkel, utána meg becuccoltunk egy épületbe. Akkor érkezett meg Zsófi - a magyar kislány -, aki kis Dudira emlékeztet, szóval van egy jó pontja rögtön. Bemutatott minket egymásnak Lynn és azonnal párost is alkottunk az edzés további részében. Páros gyakorlatok voltak, mindenféle erősítő és nyújtó gyakorlatok. Közben persze végig sutymorogtunk, de már éreztem, hogy iszonyat izomláz lesz ebből. Szét szadiztuk magunkat – leginkább én -, mert a többiek már 3 hete elkezdték az edzést. A lábemelések, felülések még mindig rémálmaim tárgyát képezik. A fekvőtámasz és a többi láb, kar, hát-izom gyakorlatok egész jól mentek, vagyis annyira nem volt éles a kontraszt köztem és a többiek között. Mikor jeleztük, hogy nekünk mennünk kell, adott a vezér „Kazu” egy jelentkezési lapot és mondta, hogy hétvégén edzés a vízen. Ááááááááááááá, ezzel beindult a buli, egyelőre megfeleltem. Tagdíj erre a hónapra és a nevezésre 2000 NT-t (kb. 12ezer Ft ). 7.45-kor leléptünk mi ketten, Zsófi suliba, én dolgozni. Nos én ott szándékoztam fürdeni az egyetemen, de annyira eldumáltuk az időt, hogy kint vettem észre magam az utcán a metrómegállónál. Mondom, figyumá, most akkor hol a zuhanyzó???? Hát Zsófi mondta hogy már messze, de menjek fel hozzá, mert most már az közelebb van. Úgyhogy nála szedtem össze magam, nekiadtam a téliszalámis szendvicsemet és poroltam dolgozni. Jobbnak láttam, ha taxival megyek és így csak 10 percet késtem.
Huhh, hát kemény, de marha büszke voltam magamra. Sminkelés a budiban, miközben leszaladtam a szokásos napi cappucino-ért a bótba. Vettem egy banánt és egy teát is, nehogy éhen és szomjan haljak.
Nem volt pénteken kemény a meló, ügyfélhez sem kellett mennem. Volt idő nyugiban szöszmötölni, kicsit lazulni a heti pörgés után. Nap közben kaptam több infot, hogy hova kell mennem szombat és vasárnap reggel. 1 óra utazás megint, de legalább 2 órával később kezdődik a bevetés. Megint szarul aludtam és nem voltam fáradt, mert vártam a reggelt. Nagyon gáz vagyok, mert ugyan beállítottam az ébresztőt, de elfelejtettem, hogy hétköznapokra van limitálva. 6.30 helyett 7-kor pattantam ki az ágyból. Fénysebességgel készülődtem, de most nem taxival mentem, mert az kicsit luxus lenne azért. 8.15 helyett 8.30-ra értem oda, de szóltam sms-ben, hogy gáz van, így várt rám 2 fiú. A lányok edzenek először, aztán 10.30-tól kezdenek a fiúk, mert 1 hajó van bérelve. Itt is először futás, meg kis nyújtás, majd kaptunk lapátot. Sorba álltunk, hogy ki milyen kezes, majd engem átraktak a bal oldalra. Végül is tök mindegy, hol rontom a színvonalat egyelőre. Elmutogatta a vezér a mozdulatot, majd mindenkinek be kellett mutatnia tudományát (na ez nekem nem volt). Aztán le a cipőkkel és meneteltünk a stégre. Bemásztunk a hajóba, ugyanabban a leosztásban, amit a vezér kialakított, aztán indult is a buli. Először „Anka” ahogy Kazu hív nem evez, csak figyel. Nézegettem őket és be voltam kicsit szarva, hogy előjönnek-e a régi kenus mozdulatok vagy ultra égést fogok produkálni. Végül is utóbbinál sincs nagy baj, mert közel a víz, ami kioltja a tüzet. Aztán én is beszállhattam a melóba. Figyelgették a mozdulatokat együtt, külön. Elemezte a főnök és javítgatta a hibákat. Ez vicces volt, mert ő nem beszél angolul én meg nem beszélek kínaiul. Szóval nagyjából értettem, meg a többiek kis fáziskéséssel kiabáltak innen onnan, hogy mi az ukász. Lényeg, hogy nyomtam keményen és sikerélménnyel hagytam el a terepet. Mondjuk inkább másztam, mert még a tegnapi edzéstől is izomlázam van, a mai meg csak holnap érik be igazán. A terep egyébként építés alatt van, de még így is gyönyörű, Xindian a neve (zöld MRT végállomása). Egy utcai kaja piacon kell végigvonulni, mielőtt leérünk a folyóra.
Hazajöttem, ledobáltam a cuccaim, még arra volt erőm, hogy fürödjek és valamit eszegessek, aztán lefeküdtem aludni.
Becsatolok egy linket, hogy nagyjából miről szól a történet. Most megyek főzni és takarítani.
Puszik odahazába.
http://translate.google.com/translate?hl=hu&langpair=en%7Chu&u=http://www.dragonfestival.org/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.