Időjárás: esik vagy nem 25 c
Pénteken este hazajöttünk Penghu Szigetekről, másnap –szombaton- Lucyval és haverjával Kevinnel mentünk kirándulni – szakadó esőben -. Amerikai srác, jó fej.
Lucy kis kék Peugeotját bedörrentette és elnyargaltunk a szakadó esőben a számunkra ismeretlenbe. Igazából mi azt hittük, hogy punnyadós nap lesz, de eszükbe sem jutott lemondani a közös programot.
Kicsit álmosan indult a dolog, kerülgettük a kóbor kutyusokat a hegyek között.
Yeliu gyönyörű, az út, majd a hegyről a kilátás még esőfelhőben is csodás. Folyamatosan anyáztunk az esőre és persze nem állt el a kis szemétláda.
Kiderült, hogy Lucy emlékezett a delfin imádatunkra és ezért az ocean park környékére tervezte az utunkat. Ők 6 éve vannak itt, még eszük ágában sem volt elmenni delfin nézőbe. A srác halmozottan hátrányos helyzetű; nem elég, hogy vegetáriánus, még állatvédő is.
Utólag kiderült, hogy teljesen kész volt a programtól.
Először megnéztük, hogy mikor van a köv show, majd elmentünk a Yuming Museumba, ahol ebédeltünk is. Az ebéd átlagosan gyenge volt, viszont a múzeum kertje nagyon jópofán van felépítve ólomkatonákkal és szobrokkal. A képek magukért beszélnek, szerintem atom király. Nagyon jókat röhögcséltünk, pózoltunk, pont leszartuk az esőt... Barátaink rájöttek, hogy velünk lehet szórakozni, mondhatnám, őket is lehúztuk a szintünkre.
Aztán rommá ázva beúsztunk a delfin show-ra. Lucy haverjával együtt elég szkeptikusan állt az ügyhöz és ez meg is látszódott a fejükön.
Nos a várt állatkínzás helyett annyira jó kis show-t nyomtak a srácok a delfinekkel és fókákkal, hogy én könnybe lábadt szemekkel ujjongtam, Kevin meg üvöltve tapsolt. Nagyon jókedvű, szorgalmas és persze torkos állatokkal találkoztunk, de azért a műugró fiuk és csipeszes orrú hableányok sem voltak gyengék.. Rommá röhögtük magunkat, minden épeszű vendég hazamenekült a delfin show után, rajtunk kívül. Családias hangulatban buliztunk egy kicsit a helyeske fiúkkal és lányokkal – természetesen a még mindig szakadó esőben - . Tapsoltunk, ujjongtunk, táncoltunk, az előadók persze élvezték. Kevint elvitték a csajok táncolni, minket locsoltak a fiúk, szóval jó kis hancúrozás volt.
Hazafelé még megnéztük Nefertiti szobrát a tengerparton, amit persze a természet alkotott. Gyönyörű, szintén látható a korábbi képeken. A természet csodái határtalanok.
Volt egy kisfiú, aki vízi pisztollyal marháskodott a hídon egyedül, mert a faterja marhára unottan rá sem bagózott. Természetesen nekem azonnal vissza kellett lőnöm és menekültem is előle, szóval elkezdődött az ügynökösdi a btto 6 éves kiskölyökkel. Én élveztem, de asszem ő is, mert folyamatosan integetett, amíg átmentem a hídon és kiértem a tengerpartra. Utána apuci megelégelte és elszakított minket.
Menet közben a kocsiban, magyar nyelvórát adtunk Kevinnek. Elkapta a gumi szót egy beszélgetésünkben és lelkesen ismételgette. Aztán ebből alakult a bonyolult nyelvszerkezetű „rágógumi” verzió, melybe azért törögetett a nyelve, de csak megtanulta.
Ezt persze zenei formába kellett önteni, melyhez Lady Gaga adta az alapot.
Egész nap Rá-rá-Rágógumi volt a sláger.
Hazafelé Danshui-ban vacsiztunk egy lájtosat egy tengerparti hangulatos étteremben. Jó időben isteni lehet és lesz majd kiülni a tengerpartra dumálni, vacsizni és iszogatni. Hát ez nekünk nem adatott meg aznap, már nőttek az úszóhártyák az ujjaink között. Nos ezért estére összehoztunk egy vilmoskörtés, boros estét, gyümölcstállal és túrórudival fűszerezve.
Éjfélkor tekeregtünk haza.
Vasárnap reggel Zsuzsit hagytam aludni, én meg kinyargaltam edzésre. A derekam még javában fájt, szóval csak azért mentem ki, hogy hátha kellek dobosnak vagy zászló szedőnek. Sokan voltunk, ezért nem fértem be még másik 2 aktív játékossal együtt, így kicsit dumáltunk, aztán hazamentem. Még mindig esett az eső, szóval pont megérte 6-kor kelni. Délben kellett mennünk a dhl-es mozi rendezvényre, amit Földünk védelme érdekében támogat a cég.
Earth a címe és csodás kis filmecske. Az állatok élővilágán keresztül mutatja be milyen problémákat okoz a globál felmelegedés. Emily már várt minket, Zsuzsit bemutattam néhány embernek, de miután last minute-ban érkeztünk, leginkább berongyoltunka moziba. A szőke hajunk így is világított, mint mentolos cukor a szurokban, szóval másnap megjegyezték, hogy vajon mi voltunk-e. Jó kérdés volt amúgy, mert kb 5 szőke lehet a szigeten, abból mi voltunk ketten, a többi átutazó. Kimmel 2 hónapja megbeszéltük ezt a tervet, hogy mozi után együtt vacsi, de persze elfelejtette. Emily viszont elhívott minket és az agyatlan Kim miatt inkább lemondtam. Amíg vártak ránk, összeszövetkeztek, hogy menjünk együtt. Jobban is tették, mert Kimet épp készültem megtépni. Annyira vicces volt, mert mozi után csak elrepült mellettem egy hátizsák, aki odakiabálta, hogy mindjárt jövök. Nos ez volt Kim, félúton a budira. Szerencsére utána lelassult és jókat vihorásztunk meg fényképezkedtünk. Mellesleg a kaja is jó volt és természetesen Emily férje nem hagyott minket fizetni. Jókat röhögtek, hogy néhány dolgot még nem láttunk és nem is eszünk. A sült csirkelábat erőszakkal és csukott szemmel ettem meg. Kiderült, hogy finom, de egye inkább a kiskutyám, nekem elég volt ez egy időre… Kis lábcsontocskákat rágcsálni és köpködni, hát…. Inkább egy bélszínre szavazok.
Vacsi után elmentünk vásárolni „nektek” az éjszakai piacra. Mindent összevásároltunk, számolgatva az ismerősöket, szeretteinket. Olyan jól sikerült ez a projekt, hogy Zsuzsi bőröndjében csak ajándékok voltak hazafelé. Éjfél körül tekeregtünk haza, ha jól rémlik metróval és busszal.
Hétfő reggel 10-ig alvás, majd lájtos reggeli után mentünk az állatkertbe. Aznapra még beterveztük a libegőt is, de mint kiderült – pont hétfőn – szünetel. Sőt, mi több, a pandák is pihennek hétfőn, szóval nem láttuk őket. Nekem egyik kedvenc helyem az állatkert. Vicces, hogy kb 500 ft a belépő, mégis gyönyörű rend van és tisztaság. Tele orchideával az út és büfék sokasága kínálja portékáit. Volt egy koldus madár, kisebb a gólyánál, olyan mini daru féle. Járkált a vendégek között és kéregetett. Hát az én sült krumplimat nem annyira díjazta.
Állatkertről a korábbi képek beszélnek. Nekem tetszik nagyon.
