A fiú csapatunk
Várjuk a hajót
Edzés előtt készülődés a versenyre, rendeljük az egyenruhát
Időjárás: néha esik, de legtöbbször 20-28 c
Zsuzsi 4 hét múlva jön…
Amióta edzek nagyon repül az idő és ajándéknak számít, ha 07.30-ig aludhatok. Kék-zöld foltok nyomokban akadnak rajtam, vagy azért mert a sporttáskám ütögeti a lábam a munkába menetelnél vagy azért, mert a hajóban sérülök.
Kolléganőm, Rakaczki Zsuzsi itt járt néhány napra, 2 napig ügyfeleket látogattunk együtt. Jó volt hallani a magyar nyelvű csacsogást… Majdnem kórházat is kerestünk, mert szegénykémet Japánban egy német kolléga sushival tömte 4 napig. A szervezete kicsit telítődött a szokatlan nyers étellel és itt jött ki a hatása. Mire kinyomoztuk 10 kollégán keresztül, hogy hova tudjuk elvinni, addigra inkább az alvás kúrát választotta, úgyhogy reggelre szerencsére nem volt már semmi baj. Én Mexico-ban ettem pont 10 éve sushi-t és akkor megutáltam jó hosszú időre, egészen mostanáig. Szombaton ugyanis a futóverseny és edzés között a japán evezős vezér megkínált a frissen vásárolt sushi-jával. Hát, épp kérdeztem magamtól, hogy miért ver a sors engem a sushi-val, amikor is jobban szemügyre vettem a cuccot. Örömmel láttam, hogy nincsenek benne állatok, csak rizs betekerve valami barna moszatba. S éreztem csodát, annyira finom volt, hogy hajaj! Edzésről hazafelé vettem magamnak egy kis dobozzal, hiszen már vagy 6 órája szerettem a sushit.
Nagyon kifáradtam, aludtam egyet és este elmentünk Lucy-val vásárolni. Mindenképp kellett edzésre sporttáska és 1-2 póló, neki meg futócipőt akartunk. Nike és adidas volt a kereslet tárgya, elmentünk egy olyan helyre, ami nem is létezett, de találtunk helyette egy piacot. Sikerült vennem egy török fülbevalót, meg képeslapot anyák napjára és Melcsiék esküvőjére. Nos meg vettem csuszka kisfehér lakkcipőt kéccázért, ami otthon 1200 huf-nak felel meg. Leszoktam a magas sarok mindennapi viseletéről, mert nem elég, hogy a lábam sérül benne, kényelmetlen is. Valamint olyan furcsán kövezett utak vannak, hogy szétverik a cipő orrát és sarkát. Hajam égnek állt, amikor megláttam a csodaszép barna cipőm kis fitos orrát lekopva.
Szóval a vásárlás folytatódott Shilin-ben, ami egy jó kis ruha és kaja piac. Van ott minden, történetesen mi a lover’s hotelben parkoltunk. Lucy már vágta, hogy ott van csak parkoló a közelben. Úgy nézett ki a parkoló, hogy egy muksó ült egy kis asztal előtt szépen londinernek öltözve, mögötte egy egyszemélyes garázs. Nos az egy lift volt. Lucy a kis kék oroszlánját alig tudta bepasszírozni. Én belül drukkoltam a kocsiban, a londiner kívülről. Mutogatott ám veszettül, nagyon lelkesen segített. Levitt minket a lift néhány emelettel és már benn is voltunk egy rendezett parkolóban. Megnéztük az összes létező nike boltot, simán kiválasztottam a nekem tetsző dolgokat és miután seggére vertem néhány tízezer forintnak, mentünk haza. Másnap edzés a híd alatt, mert esett az eső. Ilyenkor is ugyanott találkozunk a folyó melletti Xidan MRT állomáson, csak át kell kommandóznunk kb fél óra alatt egy másik metróval Beitou-ba. Itt edzenek a lelkesek, akik rossz időben is készülnek. Először páros nyújtó gyakorlatokat végzünk, majd utána jön a meglepetés hajó, amiben benne van a víz és mi kívül ülünk. Szakértőnk Rajcsits Atti mondta, hogy ez tök normális tréning hajó, de én még sosem láttam ilyet eddig. Egyébként a lényeg ugyanaz, hogy vizet kell lapátolni együtt a többiekkel meghatározott ritmusban. Fél szemmel, mindig az elsőket kell figyelni - miközben a lapát nálam balra lóg és az egész testemmel, derekat tekerve erőt kell kifejteni, légzésre koncentrálni - mert ők adják a ritmust. Felvették a mutatványunkat videóra és meglepően jól csináltuk. Na ez volt az első és utolsó nap, amikor mindenki formában volt és meg voltak velünk – csajokkal - elégedve. Annyira el volt szállva az önbizalmam, hogy megrendeltem magamnak a saját kis lapátom. Kemény a heti 3 x 5 órás kelés, de kevésbé szenvedek, mint korábban a felkeléseknél, ugyanis egyszerűen még erre sincs időm. Minden este mosni kell az edzés cuccot, úgyhogy a szomszédok szerintem azt hiszik egy mosómackó a szomszéd. Mondjuk az erkélyen van a mosó és szárítógép, ami nem nagyon zavarja így a lakókat. Még mindig furcsa nekem, hogy hideg vízben mosunk és nincs adagoló, hanem mindent egy helyen, a dobban koncentrálunk.
Cukrot alig látom, akkor is félig alszik. Épp csak felemeli a fejét, amikor simogatom az orrát és gagyogok néhány kedves szót neki. Hiányzik is, hogy ritkán látom.
A hétköznapok a vulkán miatt kicsit uncsik voltak, de legalább volt időm alkotni. Meglátogattam a tajpeji magyar konzult, aki nagyon kedves és intelligens ember. Előtte levélben kértem időpontot, jelezve, hogy szeretném a kishazánk és új hazám közt fennálló piacot kicsi meglendíteni. Telefonon is beszéltünk a találkozó előtt, úgyhogy már tudtam, hogy szimpatikus emberel van dolgom. Vittem Terták Ádámnak egy kis csomag nemzeti zászlós pirospaprikát ajándékba. Vicces, hogy mekkora számnak számít egy ilyen kis semmiség. Angolul beszélgettünk, mert vittem magammal Marindát, de így is nagyon jó hangulatú beszélgetés volt. Jó érzés volt a magyar képekkel és motívumokkal berendezett irodában lenni, magyar emberrel beszélgetni. Adott ötleteket, hogy milyen irányban érdemes most elindulni, aztán már másnap jelentettem is a kollégáknak a híreket. Remélem összehozunk valamit, ami később kicsit a nevemhez fűződhet. Szerencsére a mostani főnöknőm „Angel” meg van elégedve a szervezkedéseimmel, ezért haladok is, nem úgy mint „Törpilla” idejében. Pénteken reggeli edzésen kaptam meg a lapátom, pont aznap, amikor mentem a konzulhoz. Marha jól nézem ki a metrón és buszon fekete kosztümben, fekete hatalmas nike táskával és laptoppal, no meg evezőlapáttal. Akinek szemet szúrtam vagy elégedetten mosolygott vagy teljesen ketyósnak nézett. Szerdán és pénteken kínai, szóval na, hát nem unatkozom. Ezekre azért tanulni is kell, de a legokosabb az éjjeliszekrényem, mert mindig ott pihen a könyv kinyitva.
Szombati edzés jó volt, vasárnap jött a lelki törés. Elaludtam, ezért bénáztam az indulásnál, végül is csak a lapátot hagytam itthon. Persze ez nem jutott eszembe, csak a buszon. Aztán az edzésen duckóka mellé ültettek és hátra, ami nem is lett volna baj, ha a hajó nem dől jobbra. Hát ilyen feltételek között, nehéz jól teljesíteni, nekem sem sikerült, hiszen képtelen voltam kihajolni balra. Egyfolytában a nevemet hallottam, hogy szarul csinálom, de hát ehhez nem kellett nagy tudomány, mert én is tudtam. Hiába magyaráztam, hogy a balance-on nem jó, nem érezték át a problémámat. Kis pukkancs lettem, ki akartam szállni a hajóból, de a folyó közepén erre nem nagyon van esély. Aztán duckónak a lába is fájt, szóval én nyertem a ki bírja tovább cérnával versenyt, őt me kivittük a stégre.
S lőn csoda, utána elérte a lapátom a vizet és senki nem magyarázott, hogy béna lennék. Miután nem volt túl hatékony a produkcióm és sérült az önérzetem, megkérdeztem, hogy maradhatnék-e a fiúk edzésén is. Maradhattam és bizonyítottam. Pris (Hézsei Bea copy) a guatemalai lány is velem maradt, utána együtt botorkáltunk el kajálni utolsó erőnkkel. Nagyon kemény volt, bekajáltunk, besütiztünk, bekávéztunk és 5-re értem haza vasárnap.
Aludni nem volt időm, így az általános pancsolás után nekiálltam takarítani és mosni. Este 10kor nem kellett altatódalt hallgatnom, aludtam mint a bunda.
Most megyek aludni, mert holnap edzés és futóverseny. Vasárnap még alkotok valami kis kiegészítést.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kriszpiri 2010.05.02. 14:38:03
Londonból olvasom a blogodat - a csajoknak is felolvasási, mert állat a stílusod, meg persze a történések :)
grat a konzulhoz és a saját lapátkához is - bückeséghegyek :)
pusszantási, nemsokára jelkezek telefonon, csak vedd is fel :)
AncsaTPE 2010.05.02. 17:14:40
Örülök, hogy kijutottál és nem prüszkölt bele a vulkán az utadba...:) Érezzétek nagyon jól magatokat és örülök, hogy felolvasási van! :) Puszi, várom, hogy hívjál, ha a "jelkezés" azt jelenti, hihi...