Időjárás: 28-32 c
Már atom meleg van este is. 2x bekapcsoltam a légkondit a hálóban lefekvés előtt 2 órára, hogy kellemesebb legyen az éjszaka birodalmában és csak ágynemü huzattal takarózom kb 1 hónapja. Az volt ám a nagy élmény, amikor elővettem a még magyar honban kimosott pót ágynemüt és megcsapott a jól megszokott, mégis könnyen elfelejtett öblítő illata. El nem lehet képzelni mennyit jelentett ez az illat nekem… Egy ideig nem fogom érezni újra, mert itt valahogy nem azokat az illatanyagokat használják, illetve más a mosási technika is. Mindent hidegvízben kell mosni, nyista hőfok kívánság müsor. Viszont ebből a logikából kiindulva ritkán lesz a fehér zokniból piros.
Tegnap atom balhét volt az edzésen, mert egy-két leány elkezdett morogni, hogy ki miért melyik csapatba lett beosztva. Ezt meg sikerült a facebookon kifejteniük és atom idióta következtetéseket lefonni. Miután én éjfélkor láttam a szép levélfolyamot, gondolom a vezérnek leadta valaki a fonalat, így reggel edzés helyett agymosást kaptunk. A két főkolompos úgy lapított, mint ázott fos a réti legelőn. Gondoltam, hogy odamegyek és megtépem valamelyiket, de nem illett volna bele az önéletrajzomba ez a jelenet. 7.50-kor mentek a többiek evezni én meg indultam haza, hogy beérjek 10-re dolgozni.
És akkor ver a sors még okostojás művészúr, dr Andrew főbiztonsági majommal. Egy igazi jólfésült, tornából felmentett barom és a legrosszabb, mindig tudom, hogy mivel fog felidegesíteni. Tegnap megrendelte a taxit –kivételesen nem felejtette el-, de megint rám telefonált 9.47-kor, hogy hol vagyok. Már elmagyaráztam neki a múltkor, hogy 9.45 és 9.50 között érek le, addigra legyen itt a kocsi és kuss legyen. Nem rakja össze a csávó a képet, hogy a lapátos kislánynak 30 perc alatt munkanapra kell felkészítenie magát, zuhanyzással, müzli evéssel, vasalással és rendrakással együtt. Ma meg súlyosbította a helyzetét... Rohantam reggel –szokás szerint-, de odamorogtam egy jó reggeltet jó kislány módra. Hágom át a kijáratot a zerge lábaimmal és tudtam elkezd ugatni pont akkor, amikor már nem kéne. És hagytam ugatni, vissza se néztem, remélem megsértődött a velejéig, kiengesztelhetetlenül és örökre. Egyetlen egy dologért birtam, hogy megmentette az öngyilkos aranyhalat. Amikor évi 54 ezer ft-ért akarta az internetet bevezettetni nálam, azért már egy kicsit megharagudtam. Másik kedvenc szórakozása, hogy akkor ugat, amikor pont belépek a liftbe. ááááááááááááááááááááááááááááá
A mellettem lévő lakást felújítják, de –szerencsére- nem jó magyar szokás szerint, reggel 6-kor kezdik a fúrást és artikulátlan üvöltözést, ahogy a Toldy utcában megszoktam. Szépen le van vezetve az egyenlet a liftben, hogy hétköznap 9-12, 13-17 között munkálatok folynak és bocsi. Illetve gondolom, hogy ez van benne, mert ugyebár marhára nem értek belőle semmit a számokon kívül. Egy előnye biztos van a dolognak, hogy a gekkó másik emeletet választ.
Ma láttam Cukrot békésen pihengetni és odamentem hozzá gagyogni. Olyan rég találkoztunk, hogy most nem csak a pilláit rebegtetve jelezte a köszöntést, hanem kegyeskedett felemelkedni és megindult felém a szokásos lehengerlő stílusában. Addig tolattam, amíg megfogta a nyakörv és elmeséltem neki, hogy már sokan szeretik és üdvözlik ám magyar honból. A beszédem alatt farok csóválás volt, nagyon édespofán adta elő a mai szerepét. Ha nem lenne annyira nagy bundája, porcikánként megzabálnám. Az értelem, nyugalom, bölcsesség és kiegyensúlyozottság sugárzik a szeméből.
A melóban vicc volt. Kiadott a finn vezér egy feladatot hármunknak és én hát őszintén, bele se néztem mit alkottak a fiuk, mert ők voltak a felelősei ennek a projektnek. Vezérnek nem tetszett, csak súlyos kritikát kaptunk, persze közben mi skype-on nyomtuk a hülyeséget hármasban, hogy na megint mi lesz a baja meg mibe köt bele és blabla. Aztán az lett, hogy mondom csak elolvasom már mi a szaron röhögcsélünk és tényleg gáz a cucc… Magamra vállaltam a műtétet, mert a kiscsávók nagyon nem vágták mit szeretne a nagycsávó. Mondom nyugi van, majd Anikó összevakar valamit és holnap bekábítjuk a vezért. Persze lehet, hogy az enyém is selejt lett, de legalább színesebb és nagyobbak a nyilak benne. J
Aztán haza indultam, hát meglepetésemre eső fogadott az utcán. No mondom, ne essél már, mert nincs ernyőm. Hát csak rázendített, szóval szokás szerint futnom kellett. Kicsit ázott veréb figurát nyomtam most így estére, de belefért.
Amikor jövök befelé a kerten már arra gondolok, hogy van-e a postaládában levelem. Kriszpi képeslapját 6 hétig vártam, ami sosem érkezett meg. L Nos, hát juhéj, kaptam 2 borítékot, az egyik a telefonszámla volt, a másik levél NEKEM. Nem néztem a feladót, hát azt hittem Kriszpié. A liftben feltéptem és elrötyögtem, milyen cuki kis mosolygós virágocskák vannak rajta és már ettem is a szavakat. A felénél rájöttem, hogy az én drága szüleim írtak gyermeknapra. Na itt kezdtek potyogni a könnyeim és rájöttem, hogy már biztos apucitól jött az írói véna.
Hát még 10 percig örömkönnyekkel mászkáltam, végül becses helyet választottam neki.
Na nézek valami mottót a kiskeresztem kedvéért.
„Életútjának felén ama nagy sötét erdőbe talán mindenki eljuthat, de el is kell tévednie benne, hogy egy kis tisztánlátást kiérdemeljen.” Ancsel Éva (nemtom ki Ő…)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kriszpiri 2010.05.24. 21:25:57
De remélem a következő bejelentkezésnél már megkapod :D
pussz
AncsaTPE 2010.05.25. 04:43:41
kati,apud huga 2010.05.29. 01:01:59
4.bp.blogspot.com/_soYbtxOhMag/S_k8aSkzUVI/AAAAAAAAEWU/kc2xTioEagE/s400/vicces-kepek-7-071.jpg
AncsaTPE 2010.06.08. 15:04:11