HTML

Friss topikok

  • AncsaTPE: @otcsi: :) Köszi! (2012.01.08. 06:39) Hello 2012
  • AncsaTPE: @otcsi: Köszi, Gézu, millió puszi! (2011.11.28. 15:06) Lassan lejár a vízumom
  • AncsaTPE: @siennavincent: szia-mia, te is hiányzol! hétvégén írok mindenképp, feledhetetlen volt a nyaralás,... (2011.07.26. 11:34) Lebóh megszállás Tajvanon
  • kati,apud huga: talán azon pillanatok egyikében volt része a fogorvosnak mikor nem beszéled túl az embert váháháhá... (2011.07.04. 12:19) Fogorvos
  • kati,apud huga: hát megpróbálom,bár nem tudom meg tudod-e nézni.itt Krisztivel vagy---> kepkezelo.com/viewer.ph... (2011.05.07. 00:39) Futóverseny

2010.09.16. 18:33 AncsaTPE_

Hétvége és időjárás jelentés

 

Időjárás: 27 – 32 c, napsütés, hétvégére tájfunnal ijesztgetnek
 
Anita, ezt nem írtam volna, ha nem beszélünk… Örülök, hogy távollétemben anyura kicsit figyel valaki hozzám hasonló beállítottságú leánygyermek, hiszen biztosan hiányzom neki.
 
Szóltam az aranyhalaknak, hogy ezt a tájfunt nem kérném.
Maximum Wind Speed 25m/s
Radius of 15m/s  120km
Radius of 25m/s  -km
  
Azt hittem október végén megyek hegyi félmaratonra, de kicsit elszámoltam és október 3. Némileg bezöldültem az infoba, de már barátkozom a gondolattal. Kicsit nekem is durva a hely, hiszen pont most vasárnap néztem meg fütyürészve felülnézetbőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőől, kényelmes libegőből.  Próbálkozom a néptérítéssel, hogy valaki legalább a célban összekaparjon.  Viccből mondtam a kollégámnak, aki regisztrált a neten és ő 10 km-re nevezett, hogy mentse el a mentők számát a telefonjában, szükség esetére. Erre közölte, hogy a legközelebbi kórház nincs messze, 4 metrómegálló. Na mondom jól van fiam, az a lényeg, hogy vág az agyad mint a beretva. Biztos lesz ideje metróra szállni annak, aki a hegyekben gutaütést kap 30 c-ban. Mindegy, elmagyaráztam neki, hogy ezt gyenge poénnak szántam és inkább gyűjtök még néhány drukkert, mert úgy tűnik ő egy kicsit lassan reagálja le a helyzeteket.
 
Egy videot meg lehet nézni ezen a website-on, igaz, hogy csak a tea bázisokat mutatja, de mindegy. Valahol itt fogok bolyongva lihegni az Állatkert és a teaházak között. Nehogy bezárjanak valami ketrecbe…
 
 
A hétvégén jött kolléganőm Shenzenből, Nelly a francia erő. Azaz 3 éves korától Tahitin lakott, szóval ő aztán tudja milyen a tengerpartra hazajárni című népi játék. Ezért is látogatott meg, mert Tajvan sokkal közelebb áll az otthoni látványhoz, mint Kína porfelhővel fedett partjai.
Pénteken éjjel érkezett, a gépe késett 50 percet, aminek én marhára örültem, mert így volt időm hazarongyolni, berakni egy mosást és atomgyors kistakarítást előadni a szokásos kontyom alatt a gőz tempóban. Küldtem érte egy limot, ami házig hozta. Természetesen a sofőr nyomi volt és nem talált ide, no meg nyelvileg sem volt közös nevező. Nem baj, hogy 3 napja volt megnézni a térképet, ő inkább szerette a spontán kihívást és velem akart makogni. Valahogy végül idejutottak, de nem emelném ki a hatékony segítségem azon kívül, hogy elgagyogtam az alap támpontokat, amit már simán tudok a suliból. Nagyon hülye volt az ember, mert végig ugatott, miközben azt játszotta nem ismeri azokat a helyeket, akit mindenki ismer.
 
Nelly romokban megérkezett, mind a ketten dög fáradtak voltunk. Vettem egy botrányosan rossz francia bort a sarki éjjelnappaliban, amiből 5 óra beszélgetés alatt 1-1 pohár fogyott. Azaz nehéz kiszámolni, hogy hajnali 5-kor bírtunk lefeküdni aludni. Ennek megfelelően ugrott a délelőtti program, viszont jót aludtunk fél1-ig.
Összekalapáltam egy teát és néhány croissant és közöltem, hogy bocsi más nincs, mert csak úgy tudok fogyózni, ha nincs itthon elemózsia. Jó kis vendéglátó vagyok, szégyeltem is a pofázmányom kicsit, aztán rájöttem, hogy nem sokat éhezett hisz aludt, most meg amikor éhezne, viszem enni.
Szóval mentünk a sarki húsostáska boltba, mellé járt egy gazdag pákárus tiszteletkör némi cappuccino-val.
Majszoltuk a kis kajánkat az utcán mint a portékájukat utcán árulós asszonykák, majd Lucy barátnő felkapott minket enyhén kajamorzsás szájszéllel. Előre megterveztük, hogy Nelly-t elkábítjuk egy naplementés tengerparti fürdőzéssel és tekintve, hogy 2-kor kapott reggelit, ez a minimum, amit megérdemelt.
 
Csodálatos volt a tengerpart, szerencsére az itteniek nem csak vallásilag tartanak a fürdéstől, hanem konkrétan legtöbben úszni sem tudnak. Ebből kiindulva tömeg nem nagyon volt. Konkrétan ketten bírtak úszkálni rajtunk kívül, azaz térdig talán bemerészkedtek.  Kolléganőm azt ecsetelte nevetve, hogy Shenzenben az uszodában mentőmellényben úsznak az emberek. Na ez azért egy kicsit sok és pedig biztosan így is van…
Egyébként itt a tenger kicsit sós csak, nem marad meg a bőrömön sem és a szemet sem piszkálja.
Enyhén sósan és homokosan átöltöztünk a parkolóban, fel a rövidnaci és melegítőfelső, mentünk vacsizni az Obamás tengerparti helyünkre. Lucy át sem vette a fürdőruhát, mert laza UK csaj. Toltunk egy vacsit élőzene mellett, jól eltapsikoltunk és énekelgettünk a helyi nemzetközi zenekarral. Heten voltunk 7 országból fehérek, ja nem, az egyik japán kakukktojás volt. Jó hangulat volt a tengerpartra tekintő teraszon. Kellemes időben és jóllakottan,  deres poharas, gyümölcsös-jegesteát kortyolgatva élveztük a spontán programot. A tulaj baráti társasasága elég keményen nyomta a bulit; Kicsit illetlen fogatlan és neveletlen fogatlan bácsi folyamatosan énekelni szeretett volna, csak sajnos nem tud, ami neki nem fájt, de nekünk nagyon. 
 
Vasárnap ezer tervünk volt, ebből alvás lett fél11-ig, majd a fent említett gondolas projektet dobtam be. Nelly-nek némileg tériszonya van, de egy-két riadt tekinteten kívül nem volt vele baj. Odafelé egy háromtagú helyi családdal kabinoztunk, szagoltam, hogy valamelyiknek jó büdös a szája. Miután már nem bírtam és megjegyeztem Nellynek, hogy a hajam égnek áll ettől a szagtól, tőle sikerült a megfejtésre rájönnöm. McDonalds költözött a pasi hóna alá és szaglottak a hülye hamburgereik…
Hozzáteszem a gondola valami 300 ft volt (oda-vissza dupla), mely össze a szogláltatás színvonalához mérve nevetségesen kevés.
Sétáltunk egyet, kb 1 km alatt rommá fényképeztük a terepet, majd le kellett ülnünk beszélgetni és kávézni. Aztán még 1 km ugyanezen program és megint leültünk teázni, csak már naplementében. Közben elkerült minket egy bazi nagy esőfüggöny, fogalmam sincs hogy. Valószínű megsajnált minket esőember, mert tudta, hogy nincs kettőnknél 1 ernyő sem.
Tutti relaxing hétvége volt és megállapítom, hogy marha jó fej a francia leány, aki apukámmal váltott néhány szót skype-on, hogy rozsdás francia tudását kicsit kifényezze.
 
Most pedig megyek tanulni és aludni.
 
  

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://ancsatpe.blog.hu/api/trackback/id/tr552301176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása