Időjárás: szemerkélő eső, 22-28 c
Húsvét hétfőn tojásfestés helyett mentünk Lucyval egy 5 órás hegyi túrára. A szombat és vasárnapi evezések után majd szétestem az izomláztól. Miután lenyomtam ezt a kis túrát, minden fájdalom elmúlt a futóműveimből, már csak a hasam, hátam és karom fájt. Lucy ment mint egy kis terminátor, jól bírta az iramot. Úgy kente vágta, hogy mi merre van, csak néztem. Mondjuk miután itt él 6 éve, azért nem akkora művész, de jól nyomta. Csodás helyeken jártunk, lesznek képek hamarosan, csak kicsit kések a részletekkel. Nehéz ez a filmes szakma, mondhatnám így a színfalak mögött. Menet közben van egy hely az erdőben, ahol egy mókus család lakik és etetik őket. Ennek következtében koldulnak, ugrándoznak össze-vissza és kéregetik a kaját. Nálunk csak alma volt, odadobtam neki egy darabkát, gondolván, mekkora csávó vagyok. Hát szerintem jobb hogy nem tudok mókusul, mert biztos anyázott a kis drága. Prüszkölt egyet és otthagyta a francba az almámat, pedig igazi amerikai import alma. Tudatlan kis lompos farkú egy dög volt, de csodaszép. Hát ezek szerint nem szereti csak a hazai chips-et, gondolom. A hegytetőn ittunk egy kávét és elmerengtünk a kilátásban. Aztán átmentünk nem tudom hova, ahol egy templom is volt meg néhány kis helyi árus. Ettünk valami édességet és szaglásztuk a virágokat, minket meg néztek a gyerekek mint helyi látványosságot. Hazafelé a betonon cikáztunk lefelé és találtunk egy teázót, ahonnan ismét csoda kilátás volt. Kaptunk kóstolónak egy isteni finom és ráadásul karcsúsító teát. Gyorsan kértem elvitelre is egy adagot, hátha mire leérünk, marhajól fogunk kinézni. Hát na, nem sokat változtam, max nagyon kellett a végén vízerőművekest játszani.
Mellesleg vettem hullahopp karikát előző este és jól elkezdtem gyötörni a kis hasi párnácskákat, napi 15 perces edzésekkel. Azt gondolom, hogy ennek a kúrának szigorú Norbi szemmel tekintve is fogyás lesz a vége. Lett is egy szép lila folt a derekamon, aminek anyukám annyira nem örült. De mondtam, hogy nem vert meg senki, csak nem szokta a paraszt derék a szántást.
Kedden reggel 5-kor kelés, rohantam kiskosztümmel a kezemben a termi edzésre. 7.30-kor futás zuhanyozni és hajszárítás, smink és másik Anikó jött ki az öltözőből. Rohantam dolgozni és ezen a héten ez volt az utolsó nyugodt napom. Szerdán marhagyors vasúttal mentünk ügyfeleket látogatni Kaohsiungba, ami 400 km-re van Taipeitől. Természetesen reggel 6kor indult a vonat, csak hogy semmiképp ne aludjak egy jóízűt. Egész nap 4 ügyfelet sikerült meglátogatni, de közben azért nyomtunk egy finom ebédet, aztán egy finom vacsorát.
Este 10-kor hazaértem, hulla fáradtan. Ennél a csütörtök és péntek kicsit jobb volt, mert csak 100 km-re voltunk maximum és 8-ra már hazaértem. A német kolléga társaságában mentünk a kiválasztottakhoz, akiknek nagy része örült nekünk, de azért volt egy ügyfél, aki zsigerből utált minket. Persze mi is őt… haha
Pénteken ugyanez volt a helyzet, csak annyira rossz ebédet ettem, mint még soha. Megálltunk egy késdobálóban, ahol gyanúsan olcsó volt a kaja. Hát éreztem, hogy ez nem annyira pálya, de mindegy, mondom, ha a németnek jó, nekem is. Hát nem volt, jó, na, kifejezetten szar volt a curry-s csirke. Annál inkább sokkal szarabb, olyan azonnal budiba becsapós és 4x lehúzós. 3 órán keresztül állt a szőr a kezemen a csirkétől, majd 6-ra hazaértem, nyomtam egy tust és rohantam az első kínai órámra. Atom jó volt, a belvárosban van, de 30 perc alatt odaértem. Persze még elég kínai, de azért már nem nulláról indultam. A tanárnő jó arc, lehet vele nevetgélni, szóval jó lesz ez, úgy látom. Mellesleg kaptam leckét és cd-t is kell hallgatnom. Nem is értem, hogy miért nincs a vénámban legalább az első 20 nyelvlecke, ezért még reklamálni fogok a szüleimnél.
Szombaton alvás helyett rohantam edzésre. Ez azt jelenti, hogy mindig késésben vagyok, ezért a buszig tényleg rohanok. Aztán metrózom vagy 50 percet és pont odaérek amire kell. Szombaton tehetségesen elbambultam és arra eszméltem, hogy bemondja a banya az egyik átszállóhelynél, melyik vonatra hol kell átszállni. Én marha azonnal összezavarodtam, leszálltam a jó metróról, ami gyorsan becsukta az ajtaját és huss elillant. Várhattam 10 percet és ha a gondolataimat valaki kivetítette volna, akkor az nagyon csúnya és hangos képeket tartalmazott volna. Persze mind magamra irányult, meg arra a 2 agysejtemre, ami átmenetileg szétzüllött és a tragédiát okozta.
Na végül odaértem, lenyomtuk az edzést, már jobb voltam, mint múlt héten, de még mindig kezdő. Most a másik magyar lánnyal összepajtiztam, Mónikának hívják és jó arc nagyon. Edzés után elhívtak minket egy kerti partira, az egyik olasz csajszi szülinapját tartotta. Mindenki vitt valamit, volt aki sütött, a házigazdák főztek. Mi üditőt és bort vittünk 2-ig maradtunk, kicsit eszegettünk és dumáltunk. Sajnos 2-kor le kellett lépnem, mert a német sráccal mentünk vacsorázni később. Rohanás haza, 1 órám maradt zuhanyzásra és már poroltam is tovább. A kollégám szedett össze a barátnőjével és valami szecsuáni étterembe mentünk. A lényege az volt, hogy minden kaja annyira erős volt, mint Fekete Lacibá, csak nem kamiont húztak, hanem a könnyeimet és az orromat aktiválták. Hát a fele ízlett, a többit meghagytam a többieknek. Megnéztük a 101 tornyot kívülről, kicsit smucigoskodásból kifolyólag nem mentünk fel a tetejére. Ezt meghagyom asszem Zsuzsi élménynek, megvárom vele.
Szombaton nem kellett altatódalt hallgatnom. Úgy aludtam reggelig mint a villamos, aki álmában csönget egy picit, pedig nem vagyok kis Balázs. Vasárnap ismét edzés a Danshui folyón. Kicsit megint késtem kommandó nélkül, de még így is előbb értem oda, mint a nagy átlag. Ráadásul a csajok, akik inkább fiúknak néznek ki, de előttünk edzenek, csak akkor szálltak vízre, amikor mi megérkeztünk. Elkezdődött a szokásos torna, meg erősítés, aztán imitáltuk a mozdulatot a lapáttal. Fényképeznek ám minket a járókelők, mintha csodabogarak lennénk. Vannak körülöttünk más csodabogarak, például nénik és bácsik karddal. Edzés közben egy labrador nekifutásból mindenki lapátjával elkezdett játszani. Nem borította ám meg az edzést. Aztán ezt megunta, meglátott egy kenust, aki épp kikötött, berohant a vízbe hozzá és piszkálgatta a lapátját. Majd kikötöttek a fiúknak kinéző lányok és most kiderült, hogy lányok, mert a kutyus nekifutott. Volt ám visítás, ahogy elkapta a lapátjukat. Majd ahogy kiugrándoztak a stégre, kutyus ázott bundával utánuk. Elkapott egy fenék alátét műanyagot és berohant a zsákmánnyal a vízbe. A tulaj csaj utána, elkapta a farkát a barom és húzta vonta a kutyát. A többi visított, mi meg többen becsukott szemmel fogtuk vissza magunkat, hogy ne verjük meg a csajt egy lapáttal.
Hazafelé robogóval mentem félúton, mert egy csapattárs felajánlotta, hogy elvisz egy darabon. Én azt hittem kocsival van, mire a többiek mondták, hogy nono, ez robogós ügylet lesz. Haha, tudták volna, hogy én ennek mennyire örülök.. Nagyon-nagyon élveztem, nem annál sokkal jobban.
Na ez történt eddig, most rohanok hullahoppozni és aludni.
Jó éjt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dzsudzsi1984 2010.04.12. 20:16:53
AncsaTPE 2010.04.13. 03:45:22
Dzsudzsi1984 2010.04.13. 08:20:29
Szegény szerencsétlen keresztgyerek..... :(((
AncsaTPE 2010.04.13. 08:35:45
kati,apud huga 2010.04.14. 09:29:56
AncsaTPE 2010.04.14. 16:51:15
kati,apud huga 2010.04.18. 23:40:26