Szerdán egész nap álommanó ült a fejemen. Nagyon gáz volt, erősen kellett koncentrálnom, hogy valami le tudjon kötni az alváson kívül. Simán és gond nélkül aludtam volna ülve az asztalnál, ha csak megkérnek rá szépen vagy akár fegyverrel kényszerítenek.

 

Büszkén kijelenthetem, hogy idén csak 1x késtem 10 percet, azaz szemmel láthatóan meg vagyok javulva ezen a téren. Na, nem mintha nem túlóráztam volna puszira a több ezredszeresét anno, de ez részlet kérdés. Ez a managerek dolga.

Itt meg azért túlórázom, mert elrepül az idő. Nagyon idegesítő lehet az itteni munkabeosztás család mellett amúgy. A bébiszitterhez biztosan jobban kötődnek a gyerekek, mint az igavonó anyukához. Ha meg legidősebb fiú vagy a családban, akkor felejtsd el a saját életed, mert mindenkiért felelősséggel tartozol anyagilag és erkölcsileg is. Nincs ám otthonról kirepülés, nono. Oda jön az új asszonyka és lesz szép nagy család hamarost. Asszonyka meg szájra lakat, ezt a tényt kötelezően elfogad. A tradíció áthághatatlan és végérvényes. Hallottam olyan siker sztorit, hogy egy fiút 40 évesen még mindig a bátyja patronál, mert nem szeret dolgozni. Ha hitelt vett fel és nem tudja fizetni, szintén bátyust veszik elő. Szóval nagyon kemény ügy. Olyat is hallottam, hogy annyira nehéz fenntartani a fiataloknak magukat, ha elmennek szülni (miután a cég nem köteles visszavenni a kismamákat), hogy inkább lemondanak róla mostanában. Ez szomorú történet.

 

Viszont kis Rezsólány születése oly mély nyomot hagyott bennem, hogy sikerült Csillával és Somával álmodnom, akiket nem láttam ezerhétszázötven éve. Az álom hihetetlen, de így volt. A jelenet konyhában játszódik, néhány kolléga még körülöttünk és mindenkinek „panda mackós” barna folt a szeme körül, asszem mogyorókrémmel alkottuk és főztünk valami jelentéktelent. Másra nem emlékszem, de szerintem ennek most mindnyájan örülünk… Fantázia az van, csak az irányzék egy kicsit űrhajós. Már végre nem álmodom azt, hogy elfelejtettem valamit, csak éppen azt nem tudom mit.

 

Na, de evezzünk át a személyes és nem fantázia szülötte kalandjaim irányába. Természetesen gazdagodtam ismét újabb kandi kamerás rémtörténetekkel.

Szerdán az álomkómás, 50%-on pörgős állapotomban rám csörgött rettenthetetlen Tim – a lakásom intézője - hogy ebédszünetben rongyoljak már legyek szíves haza, mert jönnének szerelni a bojlert. Bokros teendőimet egyeztettem Törpillával és megegyeztünk, hogy mehetek. Gondoltam, ha megint a Spice Girls csapat jön, most nem leszek aranyos és egyesével verem őket nyakon a 3 hetes partvisnyéllel.

Miután verőfényes napsütés volt, kosztümben nyomtam a túrát, zsebben a bérlettel és lakáskulccsal. Nagyon időben indultam, nagyon nem akartam elkésni a 12.30-as randiról.

Úgy kezdődött a sztori, hogy nem jött a buszom. Nézegettem az embereket, az utcát, aztán bosszúból megint rossz buszra szálltam. Ugyebár a rizikó az éles helyzetekben a legédesebb… Simán lekanyarodott a busz abba az utcába, ahol a dhl van, ahonnan 15 perce elindultam. Nos, nem probléma, levetődtem és töretlen lendülettel kutyagoltam vissza a megállóba, ahol 2 perce felszálltam. Az ott komótosan álldogálók biztos nem néztek nagyon hülyén, hogy a vadviharos zivatarban vagyok már megint abban a megállóban, amikor éppen az előbb felszálltam egy buszra. Bevallom, nem nagyon néztem inkább senkire és megnyugodtam, hogy én legalább nem vesztegettem az időt, amíg ők unatkoznak, mint birkák a karámban. Miután még mindig nem jött a buszom, felszálltam egy olyanra, amit tudok, hogy az óriáskeréknél megáll. Mi lett volna, ha nem vagyok álmos???? Aztán mielőtt lekanyarodott volna a busz, felfedeztem mögöttünk a saját buszomat, gyorsan leugrottam és felugrottam a következő megállónál. Éppen hazaértem 12.30-ra.

Cérna bácsi már várt rám, óriási szerelőtáskával. Azon gondolkodtam, hogy én, mennyire jól fejlett vagyok hozzá képest, hiszen az én ropi lábaim a cérnához képest vasbeton szerkezetek.

Nos, Cérna bával nem nagyon tudtunk beszélgetni, de a fürdőt tehetségesen megtalálta a bejárati ajtó mellett. Láthatóan kétségbe esett, hogy hol a bojler, ezért gyorsan el activity-ztem, hogy a tükör mögött. Nos, közben csöngettek. Jajjjj, mondom jönnek a csajok, neeeeeee, ezt most tényleg nem kéne! Cérna bá nem vihog, tök jól megvagyunk! Szerencsére csak egy jött, aki még tud is angolul makogni.

Mindenki előzékenyen leveszi a cipőjét még a folyosón, a hölgyike is ledobta. Látom mezítláb van, odavetettem neki a tulaj borzasztó ronda, veszettül piros és csámpás papucsát, amit pont ezekre az alkalmakra tartogatok. Tök mindegy, hogy valakinek x vagy o lába van, jobbra vagy balra csámpás a lábfeje. Ez a papucs annyira gnóm, hogy mindenkire jó.

Csajszi gyorsan elmagyarázta, hogy hát sajnos ez itt általános probléma, hogy a meleg víz gyengébb sugárban hányódik. Ólrájt, mondom semmi gond, akkor légyszi most és azon nyomban verjed bele a számokat a telefonodba, amit most mondok a számmal. Azonnal felhívott valakit és hirtelen ki lett cserélve az a kis szemét bojler 10 perc alatt. Cérna bá körmére néztem, most már jó a helyzet. Mondjuk biztos nem fogok forró vízbe fulladni télen, mert mire megtelik a kád kihűl a víz, de annyi baj legyen. Nyáron meg inkább a tengerbe mártózom, haha… Azt sem bántam, hogy kupleráj és kosz lett a fürdőben, kicsit maszatos minden és este takarítani kell megint.

Már csak 2 dolog zavar otthon, az egyiket ki tudom küszöbölni, a másikat nem:

 

Munkába menet Cukorkával összefutottam. Örömtáncot lejtett, nem rejtette barátságát. Mondtam neki, hogy Cukor fiam, most nem játszunk, csak kis simi a buksira, mert dógozás van. Felszálltam a buszra, levágódtam egy ülésre és egyszer csak az orromat megcsapta valami rettentő bűz, ami áthatolt a saját parfümömön. Pfujjjj, mi ez? Mi ez az áporodott és elviselhetetlen kutyaszag? Nos, itt hatolt belém a felismerés, hogy hohohoho, nem kéne annyira felháborodni… Szagold meg csak anyukám a saját kezed, amivel Cukorkát simogattad és maradj nagyon csendben, hogy le ne hajítsanak a buszról. Hát persze, én voltam büdös. Feltaláltam a Chanel la dog legfrissebb irányzatát. A jobb kezemet kitagadtam, úgy csináltam, mintha másé lenne. Alig vártam, hogy beérjek a melóba és lemossam a borzalmat. Egyébként a kutyusnak jó családi körülményei vannak. Jó nagy vendéglőjük van és 2 kisfiú is szeretgeti. Hú, csak a szaga ne lenne ilyen cefet!

 

A legfontosabb hír, hogy megkaptam a 2 éves tartózkodási engedélyemet, vele egy rezidens kártyát és visszakaptam az útlevelem! Wow! Én vagyok a csapatban az első, akinek megvan.

 

Nah, ennyi volt az ebédszüneti különkiadás.

Szép napot Nektek!