A búcsú édes volt és fájdalmas. Látni a szemeket könnyekben és mindez miattam...Nem annyira fogtam fel, csak amikor már mindenki sírt meg integetett. :-) Áhh, ezt érezni kell, hogy a szív mennyire tud fájni, az ember mégis megy a kitűzött cél felé, mint egy robot.

Volt ám szipogás a security check-nél -pláne, hogy a keresztlányom bekísért-, de aztán le kellett venni a csizmámat megtaperolt valami liba, úgyhogy összeszedtem magam.

Fra-ban oly tetves lassan motoznak meg vizsgálnak, hogy majdnem lekéstem a tpe járatot. Egy szimpatikusabb töröknek odamorogtam, hogy 10 percem van indulásig és bukó, ha nem szedik össze magukat. Hatásszünet után kicsit megpörgette az árja ludmillákat az ostorával. Persze apróbb gondok a jegyemmel adódtak a köv 10 percben is, még miattam rohangált egy sort a banya, aki elcseszte 20 percel előbb a check-int. Mire kódom volt, már csak dupla helyjegyet sikerült alkotni, de ez nálam tök normális. Nevetgéltem a mátrixos kabátomban a folyosón, 2 súllyal a vállamon és vártam, hogy beültessenek a kapitány mellé. Kirúgták a pasit a helyemről (szarul járt, átkerült a business-re), amit még mindig nem foglaltam el, mert könyörgött egy újabb, de most vén banya, hogy apucit engedjem mellé. Ám legyen, beültem a négyes ülésekbe 2 fehér pasi közé, úgysem látok mostanában ilyet...:-)

Nyomtunk egy kaját, majd minden normális ember aludt, Anikó kínait tanult. Aztán gondoltam videozom, mint oly sokan mások. Nyomkodtam a távirányítót szőke módra, mintha tv lenne úgy fél órán keresztül és durván káromkodtam egy idő után, hogy nem az van, amit én nyomok. Néhányadig nekifutásra rájöttem, hogy vízszintesen kell tartani és nem árt a kínai helyett angol instrukciót követni, no meg az érintőképernyő sem véletlenül lett kitalálva. Ügyesen sikerült kiválasztanom egy igazán szép filmet, amin stílusosan rommá bőgtem magam. Mellettem a 2 pasi valószínű csont hülyének nézett és már pszichiátert hívtak volna, ha lehet használni a telefont.:-)

Aztán aludtam egy jó nagyot, jött egy másik film, mégegy kaja és már meg is érkeztem. Na ott láttam utoljára fehér embert, a kis vörös, szeplős, tornából felmentett pasin kívül, aki betévedt a szállodába.

Taxisofőr várt rám, mutogatva kommunikáltunk. Berakott a matyóhímzéssel díszített bőrüléses autójába és rongyoltunk a 2x6 sávos úton a város felé. Nem sokat beszéltünk... :-) 7-re a szállodában voltam.

San Want Hotel rendben van, még ugyan nem fedeztem fel, de lehet shoppingolni az alagsorban (na ezt meghagyom másnak), van valamelyik emeleten fitness meg kajálda. Elmondások alapján közel is van a metróhoz, amit még nem láttam, de már bérletem van.

A kollégákat gyorsan felhívtam és ráutaló magatartással jeleztem, hogy jó lenne, ha valaki felkapna és beavatna a helyi rejtelmekbe, még mielőtt elkezdek magánakciókat nyomatni.

Felkaptak, bemutattak soksok egyforma embernek. A lányok nem annyira nőiesek, a fiúk nem annyira férfiasak, de nagyon kedvesek és udvariasak. Maradok a pandamaciknál, csak még nemtom hol az állatkert. :-) Bebillegtem a magassarakú cipellőmben, hát szerintem toronyórának néztek vagy felhőkarcolónak.

A hölgy magasságát, - akivel együtt fogok dolgozni és marha jó fej -  a havonta nyírt fűéhez tudom hasonlítani. Hát éppencsak átlátott a bankban a könyöklőn. Viszont intéz nekem mindenfélét, például holnapra megszervezte, hogy a lakásomat kezdjük keresni a közvetítőn keresztül. Most megyek nézelődni, hogy mi hol van. Egy szingli csajszi bevállalt estére. :-)

Puszcsi mindenkinek!