Időjárás: 17-23

Szerdán futni akartam meló előtt, de nem jött össze, mert fáradt voltam a folyamatos kevés alvástól. Valahogy bevánszorogtam melóba, majd a liftben összefutottam Marindával, akinek elpanaszoltam a helyzetem a foghíjas ügyféllátogatásra vonatkozóan. Azonnal rávágta, felőle jöhetek  az aznapi tárgyalására és szívesen mentem is. Úgy dumáltunk, hogy a szokásos 3. emelet helyett felmentünk a 7.-re és fel sem tűnt egyikünknek sem.

Épp hogy lepakoltunk, hútunk is el, 2 körül értem vissza. Jól elúsztam a munkával, mert még tréningem is volt aznapra, amit Emily tartott. Néha úgy nevettünk, belerengett a ház. Haladgatok, néhány tréning és osztály látogatás még hátra van, hogy nagyjából átlássak minden területet. A kínai nyelvtanulás be van fagyasztva addig, amíg nincs hivatalos visszaigazolás, hogy tényleg támogatnak. Eszelős szívatás ez a történet, hiszen a pekingi kollégáim már most kezdik a tanulást, természetes én is szeretnék már nekiugrani.

Elszállt a hét, nagyon kemény agytorna volt. Kicsit most sok volt, elegem is van esténként mindenből. Csütörtökön éjjel nyomtam egy takarítás programot, így megint reggel totál KO voltam. Szerencsére még az eső is esegetett, Cukor meg mostanában nem tudom miért nincs a helyén reggelenként.

A  fogyókúrámról meg ne is beszéljünk. Borzasztóan szenvedek a kispárnák leadásával, persze ez tudom nem 1-2 nap, mire leadom majd a 3 havi kajálás eredményét.

Eljött a péntek este, Lucy szülinapi partira invitált egy bárba a barátai társaságában. 6.45 –re beszéltük meg a randit a ház lobbijában, taxival mentünk volna.

Természetesen én nekem sikerült bekavarnom, rossz buszra szállni a munkából hazafelé, ami nem állt meg Hetedhét ország kapujáig.

Lucy-t hívtam kétségbeesve, hogy nem tudom hol vagyok és még rosszabb, azt sem tudom merre megyek. Nulla kiírás volt angolul a buszon és nem annyira voltak angolul beszélő emberek, meg konkrétan le sem szartak, hogy pörgök a hátamon kétségbeesésemben.

Végül néhány fiatalt megkérdeztem, hogy megy-e az angol és egy fiúval  tudtam kommunikálni. Lucy megbeszélte vele telefonon, hogy meddig kell mennem és így a kellemetlent sikerült összekötni a hasznossal.

Guxin metró állomásig vitt a busz, ahová Ő eljött taxival és elsétáltunk a bárig (laptoppal a vállamon). Amíg vártam rá beugrottam egy StarBug’s-ba szülinapi ajándékért.

Vettem egy kávét tartóval együtt, amikor megérkezett át is adtam. Marhára örült neki én meg nagyon égtem volna emiatt az eltévedős akció miatt normális esetben, de Vele csak röhögtünk. Nem nagyon fújtuk fel ezt a témát, én persze titkon marhára ki volt akadva magamra, amikor a szokásos kanyarnál a busz balra fordult jobb helyett és soha többet nem állt meg. Hihetetlen, hogy velem mindig történik valami… Ha nem lennék ilyen türelmes és megértő magammal, biztos már diliházban lennék.

Nos a parti atom jó volt. Kb 12-15 ember vett részt, kisebb nemzetközi tanári és tanárok barátai csapat. Van brazil, német, amerikai, angol, tajvani. Nagyon jókat dumáltunk, ment a röhögés és élménybeszámoló ezerrel. Kiderült, hogy mindenki imád itt lakni és eszük ágában sincs hazamenni. Az orvosi ellátás állítólag annyira jó és olcsó, hogy hamarosan kipróbálom.

Közben pizzát ettünk és  folyt a sör és chilei bor. Már úgy vártak rám, hogy Te vagy Lucy új barátja? Lucy meg anyázott, vajon miért kellett ilyen sokat várnia, hogy valaki normális fehér arcú beköltözzön a házába. Órákig dumáltunk és éjjel taxival nyomultunk haza. Jól sikerült nagyon az este, nem is voltunk szomjasak a végére. Megbeszéltük, hogy tartunk egy európai estét, azaz tartok tőle majd a német pasival ketten fogunk főzni, mert lelkesen megígértem.

Szombaton délben keltem, verőfényes napsugár hatotta át a nappalit. Átnéztem a leveleimet, dumáltam a haverommal, aki dolgozott, majd elmentem a szomszéd hegyre túrázni.

Óriási sziklákon kell mászni felfele, szuperül meg van csinálva a turista út. Azon tanakodtam egy idő után, hogy vajon itt hogy a vad viharba fogok visszafelé jönni. Aztán gondoltam, hogy mivel nincsenek hullák az ösvény szélén - ami azt jelenti, hogy általában mások is lemennek valahogy -, talán én is meg fogom oldani ezt az apró problémát.

Mentem felfelé, néha lefényképeztem egy-egy táblát, nehogy eltévedjek. Gyönyörű volt a kilátás már az elején a városra és annál csak sokkal szebb lett felfelé haladva. Néha megálltam, nekidőltem egy-egy sziklának, hiszen óriási élmény volt letekinteni és elmerülni a csodában. Hihetetlenül szép helyen lakom. Az élővilág nagyon eleven és csodás színekben pompázik. Tavasz lévén még virágoznak a fák, de már azért nem annyira feltűnően, inkább a mélyzöld szín az uralkodó. A kis kerti ösvények profin és biztonságosan meg vannak csinálva. Lépcsőkkel, sziklába vájt mélyedésekkel, kötelekkel teszik biztonságosabbá és élvezhetőbbé a turisták útját. A hegy tetején elég nagy szél volt, de a kilátás az valami megveszekedetten gyönyörű. Fojtogatott az ámulat, nem győztem köszönni az életnek, a sorsomnak, hogy ide vetődtem. Az élmény visszaadhatatlan, de azért a képek biztosan valamicskét mondanak majd.

Lefelé menet semmi probléma nem volt, szökdécselve haladtam. Néha megszólítottak kirándulók, vajon mi szél fújt engem erre.

Egy nagyon szép kutyussal is találkoztam, kicsit nehezen akart belenézni a kamerába. Marhára nem volt topmodell típus, pedig a szépsége megvolt hozzá.  Hazafelé még felfutottam  a hegyemre, most időmérő nélkül. A monoton megterhelés mellett a virágillat azonosítása a legnagyobb kihívás.   

Jól elfáradtam, nem is csinálok most semmit, húz az ágy. Talán másodszor fog velem olyan történni az ittlétem folyamán, hogy 9-kor lefekszem aludni.

Állítólag volt ma reggel 7.00-kor egy picur földrengés, amit megint átaludtam. Jóban vagyok egyelőre ezzel az üggyel, nem panaszkodom.

Holnap futok egy nagyot, vagy megyek még egy túrára ezen a hegyen. Előtte azért pörköltet csinálok, mert a fogyókúrát fel kell néha dobni valami finomsággal.