Időjárás: lóg az eső lába 17-21 c, nem éreztem földrengést, a haverom sem (itt nem volt)
Szeretem a kommentjeiteket...
Nagyon rendes gyerek módjára járok futni, illetve edző terembe. Félek ám a dagiságtól, pláne, hogy láttam magamról régi fényképet, ahol elképesztően pufi voltam és valami rettenetes látvány így utólag... Dr Bubó Ursulájára biztos nagy eséllyel kaptam volna szerepet.
Most már majd elkezdem figyelgetni, hátha van itt futó szakkör vagy futóversenyek. Nos persze, ha majd nyelviskolába fogok járni, biztosan leköti az energiám a csingi. Akkor maximum agytornára lesz időm, meg ritmikus szempilla pörgetésre. Erről jut eszembe, hogy nem csak virágot kell vennem, hanem hullahopp karikát is. Sajnos itt nincs anyuci, akinek azt mondom, hogy „Anya, kéne egy hullahopp karikát venni. Menj ki Cica a szárítóba, porold le és vidd. „ És a vasárnapi ebédekről nem is beszélek. A kis drága kutyám meg már hozzászokott a skype-hoz, beül a szülők ölébe és hallgatja a hangom.
Szombaton az elalvás világbajnokság érmét magamnak ítéltem. Nem csörgött a telefonom, mert csak hétköznapra van beállítva az ébresztő. 8 kor sikerült megriadnom, nagyon, de nagyon csúnyán káromkodtam volna, ha van rá időm. De nem volt, így ezerrel pörögtem és valahogy beértem. Nagyon jól nyomtam ezt a tűzoltó akciót, még Cukorka fejét is megpaskoltam.
Megint barátkoztam, most a pénzügyi vezető csajjal nyomtam az ebédet. Ő még csak elmondása szerint 3 hónap alatt 2 étteremben volt. Beájult, amikor közöltem, hogy én szívesen elviszem néhány helyre, amit 1 hónap alatt megismertem a kollégáktól. Tele volt az étterem, épphogy szorítottak nekünk egy kettes asztalnál helyet. Pizzériába vitt, úgyhogy zöldséglevest nyomtam valami csirke szöszös makarónival. Inkább zöld volt, mint csirkés, de finom volt nagyon. Utána még joghurt is volt a menüben. Amikor felnéztünk a filozofálgatásból, már csak 1 pár volt rajtunk kívül az étteremben. Nem bírtam rábeszélni hogy a részemet én fizessem, úgyhogy lesz visszahívó. Lazán kisétáltam volna a kabátom nélkül, mert annyira meg voltam rökönyödve, hogy a nőci hív meg a kajára. Aztán neki fel sem tűnt, hogy fejvesztve rohantam vissza a székek között szlalomozva. Mire felnézett, már kabátban álltam mögötte. Talán kicsit a hajam motoros lehetett, de egyéb nyoma sem volt a gyors vágtának.
Megbeszéltük, hogy mi ketten majd falat mászunk. Hát próbáltam védekezni, hogy én még csak 2x és kis sziklán próbálkoztam, de nagyon belelkesült. Végül is bírnám ezt a mászós dolgot, de úgy nem túlzásokba esve…
Ennél fontosabb, hogy mikor visszaértünk küldött nekem nyelviskolákat, ahol próbálkozhatok a nyelvtanfolyamokkal. Szóval felpörgette kicsit a lassú vizes tötyörgésemet egy sebes folyamra. Bírom az ilyen embereket, hiszen ahogy megtanultam a főnöktől „nem szarral gurigázni vagyunk itt”. Bele kell csapni a lecsóba, ha már megfőztük.. Szombaton annak ellenére nem volt fincsi dolgozni, hogy nem égtek le az agysejtjeim a túlterheléstől. Délután már az esti mozit terveztük Meggel, aki meg az a Meg, aki megy és ha nem megy akkor jön. Vagyis ő lakik itt ahol én, és ő mentett meg még anno az utcán lost-ként csatangolva.
Elkezdte magyarázni, hogy hova megyünk és kérdezte, hogy mit szeretnék megnézni. Mondtam neki, hogy még mielőtt órákig tiszteletköröket futnánk, hogy ki mit szeretne, válasszon csak ki valamit, ahol angolul vagy magyarul beszélnek és marhára nem fogok reklamálni. Ez így is lett. A viharos és vadregényes vad pitsa nevű országba mentünk, ahelyett, hogy a 15 percre lévő mozi centert céloztuk volna meg. Ám legyen, hisz elvitt minket két helyi dalia. Gyanús volt itt nekem már a túlzott összetartás és szervezkedés, hát persze, hogy belekerültem egy szerelemfelhőbe. Meget azért megkérdeztem, hogy visszafelé is van-e jegyünk a Stanley féle kék csodajárgányra, mert a túrafelszerelésem kivételesen nem hoztam, ráadásul az eső olyan nem gyengén szakadt. Aszonta, hogy no para, bízzam csak rá a dolgot, már az alapkövek lerakva, visszfuvar leszervezve. Fiúk mentek bulizni arra a 3 órácskára, ami belefért nekik. Gondolom örültek… :-)
Meg olyan picurka, hogy a vállamig érhet kb. Ezt a magasságot azért megdobja egy magas sarkú csizmával, amivel már kicsit kilátszik a pultok közül. Nagyon helyes és kis mosolygós , értelmes lány egyébként, szóval jól választottam havert. Jól bekajáltunk egy thai étteremben, közben a hadititkok egyeztetése megtörtént. Hmm, szépen rakosgatom az alapköveket.
Ő tengeri herkentyűs levest evett én meg curry-s csirkét rizzsel. Itt mindent menüs formában lehet kapni. Nekem a csirkéhez volt förtelmes csapbaöntős leves meg isteni finom üdítő. Végül is a levest leszámítva isteni volt. Megvettük a jegyet, ami meg volt rendelve és mászkáltunk egy kicsit, majd benyomultunk a moziba. Egy tradicionális maffiózós filmet néztünk meg. Marha jó volt, sokat nevettünk, néha attól féltem, hogy én is kapok pofont, de nem. Volt egy kis könnycsepp lepergetős és utána szipogós rész is. Nagyon jó kis program volt. Hazavittek a srácok, akik az életkoromat udvariasan a 26 körülire tették. Persze annyi vagyok egy ideje, olyan max 30.
Első normális barátkozós kiruccanásnak minősíteném ezt az estét. Éjjel még beszéltem a szüleimmel és hajnali 2 körül már le is feküdtem alukálni. Hát a felkelésről inkább nem nyilatkoznék. Kb 12.00 körül történt az eset. Egész nap fenyegetett az eső, de nem következett be a felhőszakadás. Este úgy volt, hogy az egyetlen baráthoz hasonlítható Kimemmel elmegyünk az éjszakai piacra, de lemondta a rossz időre hivatkozva. Takarítgattam, mostam, néztem egy filmet és elmentem futni. Csatangoltam a városban, azon a részen, ahol dolgozom. Belefutottam egy piacba, láttam szalonnát is, nyamnyam. A bácsi látta, hogy folyik a nyálam és ezt kihasználva rám akarta sózni valamelyik jóképű szalonnáját. Mutattam neki, hogy futok Öcsém nézzé a szemeddel, hova rakjam a szalonnát? Hát így csak nézelődtem és infot raktároztam. Sok mindenfélével még ismerkednem kell, mert még mindig sok kaja és zöldség, gyümölcs van, amit marhára nem ismerek. Összevesztem egy kis görény mini uszkárral kirakaton keresztül. Benéztem egy borüzletbe, erre leugatott a kis méregzsák a pomponos fejével. Persze direkt azért idegesítettem még egy kicsit, úgy mentem, hogy lásson. Ez egy kis szemétláda volt első ránézésre is... Puccos kis dög.
Találtam egy parkot, ahol futkosni és lépcsőzni is tudtam, meg fáktól energiát lopkodni. Volt egy játszóteres rész, ahol lehetett húzódzkodás művészetét gyakorolni. Hát egyet nagy nehezen sikerült, aztán csak lógtam. Jött egy pasi és felugrott a másik rúdra. Én úgy megijedtem, hogy még a rúdról le sem ugrottam, már futottak a lábaim. Ilyen esetben ciki a futás, de hasznos. Nagyon beugrott az aurámba a csávó és még ronda is volt rettentően. Elfutottam a buszig, aztán hazafelé megálltam kajáért a húsostáskás boltnál. Vettem a Daniel buddy által reklámozott bablét (tejszerű borzalom), ami olyan mintha forró, csak kicsit rossz és büdös. Okosan kitaláltam, hogy belerakok sajtleves port és majd attól nem érzem a rettenet ízt. Hát így a sajtporral együtt öntöttem ki. Mindegy a többi kaja finom volt. Gyorsan mostam mégegyet. A mai specialitásomhoz tartozik a papírzsebkendő mosás és szárítás. Nem elég, hogy kimostam, még a szárítógépbe is beraktam. Okos, mondaná keresztes barátunk a Vizipókban.
"Minden amire gondolunk, formálja, alakítja a jövőnket. Ha aggodalmaskodsz vagy félsz valamitől, a nap végére még több hasonló érzést hívsz magadhoz. Ha jól érzed magad, azzal megalapozod álmaid jövőjét. " Marci Shimoff
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.