Ma ismét napsugaras ébresztő volt a botrányos szundi nyomkodást követően. Ma is sikerült kicsit megint tovább aludni és szüttyögni, mint kellett volna, hiszen ebben világbajnok vagyok. Így nyomtam egy laza kocogást magas sarkú cipőben, 2 táskával és egy kabáttal a karomon a szomszédos kis utcában. A kutyus megint nem vett észre, csak egyszeri fellángolás volt részéről a nagy szeretet. De mindegy, azért én mindig dumálok neki valami kedveset. Gazdi már kezdi megszokni és nem oly szigorúan vágja kisbaltájával az azonosíthatatlan étel alapanyagokat a kuckójában.

Futottam százon kétszázat, mert még vártam is a kis csingi buszra. Nem volt hely rajta és nemtom miért nem adta át senki… Viszont jött egy banya, akkorát lökött a laptopomon, hogy ha nem ilyen kicsi a hely, biztos még azóta is pörögnék a tengelyem körül. Elővettem a legcsúnyább nézésemet, de azt hiszem befogadatlanul lepattant a hátáról. Gyorsan rájöttem, hogy semmi értelme a műbalhénak, mert akkor már arra kellett koncentrálnom, nehogy a sofőr miatt zakózzak egy irdatlan nagyot. Úgy vezetnek ezek, mintha folyamatosan a féket és gázt nyomnák felváltva, másodpercenként. Gondolom közben még arra is van ideje, hogy jókat mulasson a tükörben figyelve, mit össze szerencsétlenkedek.  Hát szokni kell, az biztos, de csak nekem... A duda és a sípszó tök normális alapzaj, az erőszakosabb és a nagyobb győzedelmeskedik. Gyalogos van elég, fogyóeszköz… A fancy csajok simán nyomják kosztümös robogózást esőkabátban, retikül a lábnál letámasztva. Anyukák közül a bátortalanok egy gyerkőccel, a bátrabbak kettővel. Bevásárlószatyrot valahogy még bepasszírozza a 6 lábacska közé. A rendőrök kénytelenek a nagyobb forgalom idején (reggel, este) a profin működő jelzőlámpák mellett mutogatni és sípolni, mert annyira pofátlan mindenki, hogy nem lenne megállás sehol. Sőt, a modern épületeknél is állnak a kocsi lehajtóknál „csak lehajtást segítő” mutogatós emberek. Ennyi vendéglátóst, robogót, sípolós rendőrt (nem gumikacsát) és biztonság őrt el sem tudtok képzelni, mint amennyi itt van. És mindenki lelkesen nyomja a saját iparát. Kutyapiszkot itt aztán elvétve lehet látni. Szerintem egy előre eltervezett utcai kakkancsoltatásért a gazdinak lefejezés jár... Gyönyörű tiszták az utcák. Jellemző, hogy a munkahelyemen naponta háromszor jön a takibácsi kivinni a szemetemet, pedig nem rakok tüzet meg nem bontok falat vagy ilyesmi.

Miután felfaltam az éppen kihűlt, isteni finom pék sütimet és leöblítettem a standart tejjel, belefogtam a nyugodt tempójú dolgozgatásba. Mellette elhatároztam, hogy hirtelen felindulásból kifestem és mázolom a körmöm, nagyon sutyiban. A körömlakk ám nem feltűnően büdös minden országban… Közben a pótkezeimmel az ámerikái-magyar és tájvani-magyar barátságot erősítettem Marcsi tesóval skype-n. Nagyon kemény fejtörést okozott, hogy vajon, éjszaka nőttek-e meg a körmeim ekkorára, esetleg műkörmeim nőttek, vagy egyáltalán ez az én saját két kezem-e kinőve a vállaimból.

Aztán ez már nem volt lényeges, inkább az, hogy ha kikenem, mivel fogom lemosni? Leégetem a vasalóval vagy lesikálom a mikróban előfőzött mosogató ronggyal, vagy esetleg lemegyek activity-zni a kisüzletbe a haverjaimhoz a következő kérdések feltéve:

„van ilyen aceton, correct”?

„wo xiang aceton, ne nézz ilyen hülyén, hol van”?

Na mindegy, majd megoldom… Kiötletelte kedves barátnőm, hogy csavarhúzónak kiváló lesz a körmöm kifestve is. Szóval rábeszéltem magam a festés-mázolásra, ami szaglik ugyebár, szóval folytattuk tovább az eszmecserét ebben az irányban.

Probléma leírása: 

-Most azon aggódom, kihívják e a rendőröket, mert azt hiszik szipuzom (oly szájbatekerten büdös a körömlakk)

- bár jobban átgondolva, messze vagyok mindenkitől, azt is hihetik ez az új parfümöm

Baráti tanács:

- hát nyomjál egy "fan"-t a légkondin, az majd elhajtja (ez elvetve, mert örülök, ha nem megy ez a fagyasztórendszer)

- tedd fel a száj-maszkot és kezdd el csóválni a fejed és a másik irányban nézelődni

 

Miután nyekeregtem a röhögéstől, mint egy beteg ló, már féltem, hogy inkább a mentőt hívják. Atán arra a következtetésre jutottunk, hogy ha a fogam is így fog nőni, mint a körmöm, jó nagy slamasztikában leszek…

 

Nah, jött a meló, táblázatok, már ismerős prezentációk, levelek. Azért csak már van néhány bejegyzés és megbeszélés, tervezet a naptárban. Írnunk kell ki-mit tervez, hogyan valósítja meg, milyen távlatokban tervezi ezt, sikerrel járt-e stb.

 

Ebédelni újabb csapattal mentem, akik végre új helyre vittek. Konkrétan a tv-nél ültem, úgyhogy aki véletlenül nem nézett volna engem, az is rajtam keresztül nézte a műsort.

Műanyag faragott pálcikával ettem a marhahús levest, baromi vastag és hosszú tésztát kellett volna ügyesen enni.  Nem tudtam mitől izzadok, a csípősségétől, a forróságától vagy attól, hogy veszettül próbálom tekerni a tésztát, de lecsúszik a műanyagról. Az jutott eszembe, hogy kb ilyen lehetett az az élmény is, amikor az én ÉDES JÓ ANYÁM 4 éves koromban késsel villával tanított enni. Berakta egyik hónom alá a "Háború és békét" a másik alá a "Nyomorultak" mindegyik részét és így tanultam az intelligens étkezést....

Hát, nem volt könnyű, de megoldottam ezt is. Inkább nevettem magamon, hogy nevethessenek rajtam, de azért a végére büszke voltam, mert azért sem kértem villát. :-)

 

Elismeréssel konstatálták, hogy nem volt oly szégyenteljes a produkció és megnyugtattak, hogy nekik van néhány év előnyük gyakorlás terén. Ahhoz képest nem is maradtam le annyira és az utolsó pálcika csapkodásomkor udvariasan piszkálták még a kajájukat, hogy ne érezzem oly botrányosan szarul magam. Szóval sikersztori, jókat dumcsiztunk visszafelé az irodába.

Délután munka, aztán este elvitt a kis maszkos főnököm a bankba, mert kaptam itteni bankkártyát. Meg kellett változtatni a pinkódot. Nagyon ügyes voltam nem hibáztam, szóval van kínai karakteres bankkártyám is.

Aztán meg elcsaltam haza, hogy nézze meg a nem épp jól szuperáló melegvizemet, miután a közvetítő lemondta a csekkolást valami  nagymama betegség indokán. Konkrétan már kezdem unni, hogy rommá fagyok tusolás előtt, közben és utána is. Érzem magamban, hogy nem leszek aranyos ezzel a csávóval, ha egyszer végre itt lesz a fürdőszobában és bekerül a karmaim közé. Lehet, hogy rakok neki valami csapdát a fürdőbe vagy bekenem fogkrémmel a zuhany csapját. Nah, ezt még átgondolom... :-)

 

Zsuzsi főszerkesztő és képmahinátor hekkeli fel a mai nap folyamán az állatkertes képeket, úgyhogy ne felejtsétek majd szombatra visszatekerni. 

 

Jó éjt Kedveskéim!

 

"Mi haszna, ha érted az élet értelmét és természetét, de sosem érezted és élted azt? Inkább egyétek a pudingot, semmint spekuláljatok rajta."      A. de Mello