Sziasztok,

Időjárás jelentés: hétfőn-kedden esett esett (10-16 c), szerdán a napocska jókedvűen cirógat

Tegnap eléggé odarakott a padlóra, hogy elveszett több órás munkám. :-( Mondhatnám megéltem az írói válságot... Aztán ma megnéztem, hogy hányan kíváncsiak a hülyeségeimre, szóval újult erővel fogom nyomni este. :-)

Addig is, ha valaki késztetést érezne, hogy képeslapot küldjön nekem (vagy esetleg egy szelet téliszalámit, egy karéj zsíroskenyeret hagymával stb) a címem a következő: 

   7 F ,No.57, Lane 91, Neihu Rd.,  Sec. 2, Taipei, Taiwan .

本租賃物座落於台北市內湖路1段91巷57號7樓 (不含車位)

Mai sikersztorim: főzzünk együtt konyharuhát Anikóval. Nos ezt úgy kell csinálni, hogy berakod a mikroba az ásványvizet melegíteni egy leveses tányérkában (az itteni víz összetétele állítólag nem annyira jó a fogaknak). Lehetőleg lobogjon még a víz, amikor konyharuhával átölelve próbálod a fejmagasságban elhelyezett mikróból kiszedni és NEM  a fejedre vagy egyéb hasznos tesztrészre önteni. Ennek eredményeként felemerülhet koordinációs probléma még a konyharuhánál is, nos ismerjük ugyebár a jó öreg Murhpy apánkat, aki nálam gyakori vendég. Hát jött most is, konyharuha cupp, bele a vízbe, merül kicsit épp a tetején. Kit érdekel, jobb lesz a tésztásleves zamata... Jó lett, de nem eléggé, még kicsit hagyni kellett volna a konyharuha aromáját hatni. :-)

Visszatérek  a tegnapi elveszett sorokhoz, a költözés updade-hez.

Szépen összepakoltam a szállodában, még volt időm aludni egy órát előtte, hogy erőt gyűjtsek. Elköszöntem a szüleimtől 1 napra, aztán mentem elszámolni a költségekkel.

Jól megszívtam ezt a patyolat dolgot, mert Törpilla aszonta, hogy nehogymá vigyem máshova, mosassak csak a szállodában. Erre amikor fizetni kellett, akkor azt mondták, hogy ez a saját költségem. Miiiiiiiiiiiiiiiiiii a búbánatos, nyakbatekert, hátbavágott nénikéd van? - mondom én a leszámoló recepciósnak. Nézzed meg azt a papírt mégegyszer, hagylak gondolkodni, aztán fussunk neki mégegyszer... Nah persze akkor nem voltam ily laza, tekintve, hgy kb 15 ezer Ft-ról tárgyaltunk. De azért megint óriási mellénnyel mondtam, hogy ittenvan-e Törpilla száma, gyorsan kukkoljad, verjed bele a számokat a telefonba, tisztázzad vele így vasárnap délben (MIKOR MÁSKOR), oszt mennék a dolgomra.

Felhívta, arcot váltott, már nem volt oly sürgős kifizetnem, elhúztam a kis taximmal, melynek költségét nagy duzzogva bevállaltam így 2 hét szállodai pátyolgatás után. :-)  A taxis nagyon durván jól nyomta az angolt és egyből odatalált a kéglire. Gondolom úgy  300 éve gyakorol, mert nem ismertem fel a képhez képest, ami az igazolványán volt (mindig az anyósülésen van a taxik azonosítója). Berobbantam a lakásba, ami a 7. emeleten van és gyönyörűségesen szép drappos, fás, csupa meleg színes kombináció, csudaszép függyönyökkel és nagyon kreatívan kitalált spot fényekkel. Pont nekem készítették elő, ezt én most úgy érzem. Illetve, van egy kis bibi azért, mert ugye semmi sem tökéletes, de legalább törekszünk rá, hogy az legyen. Nem van fűtés és és és ez nekem fáj. Ráadásul a víz sugara ahogy melegszik úgy halványodik. Én meg nagyon nagyon szeretem a kissugaru melegvizet, ami jelen esetben szívás, akárhogy is nézzük. Szóval ezt holnap fel is vetem a házigazdának, hogy jót nevettem, de ebből az élményből bővren sok volt ez a 3 nap.

Nos, vasárnap azért kicsit meg voltam kattanva, hogy jááááájjj, de egyedül vagyok és még csak internetem sincs és teljesen át tudtam érezni, hogy VUK-nak is milyen rossz lehetett elveszve az erdőben. Aztán, hogy katarzis élménybe torkoljon a dolog, elővettem az emlékalbumot. Hát sikerült, kijött, megráztam magam, helyreraktam a szemeim, s haladtam is tovább. Zenét hallgattam, amit ezek a kis szorgos angyalkák raktak nekem össze még otthon.

Annyira rendszerezetten pakoltam, hogy nem is értettem magam, hogy csinálom. Végülis 1 dologra kellett koncentrálnom, ez még könnnyen megy és nem veszekedtek a műveleteken az agysejtjeim. :-) Eszembe jutott, hogy van a kis dominom, legalább 1-2 kis sms-két nyomok, hogy átköltözem. Oly jó lett volna mindenkivel megosztani az élményt. Nos, legalább 1 fontos emberre volt szufla és konkrétan senki másra. Hát aztán csak nem lógathattam az orrom, mert felfedeztem, hogy itten ám nincs oly tisztaság mint kéne. A házigazda nőcinek nem volt annyira jó a szeme vagy csukott szemmel porszívózott vagy nemtom, de azonnal projektet kellett kidolgoznom az ügyre, hiszen a kád is eléggé gyanús volt. Gyorsan kipakoltam, faládákat elégettem az erkélyen (NEEEEM, csak vitz, levittem a szelektív hulladékgyűjtő egységbe) és elrongyoltam a tesco-ba, amit itt nem így hívnak és mellesleg nem tudtam hol van... Mentem torony iránt, mert a szombati kommandóm során láttam, hogy nagy áruházak vannak a metrómegállónál. Közben figyelmeztetett a gyomrom, hogy így du 5 körül már vele is kéne foglalkoznom. Találtam egy tésztábatekert- húsos boltot  véletlenül, ez az a csoda, amit sokféleképpen csinálnak és isteni. Kézzel lábbal elmutogatam, hogy mit és mennyit szeretnék. Miután egyiket sem tudtam milyen, csak rámutattam egy nagyjából felismerhető változatra. Meg is kaptam kis nylon zacsiba, amit édesen elmajszolgattam az úton. Annyira finom volt, hogy most megértettem, miért fütyült a nagypapám, ha jó kedve volt. Én is fütyültem volna, ha nem lett volna tele a szám, meg ha tudnék fütyülni... :-) Na mindegy, nyomtam a kommandót, most már nagyobb energiával. Szokás szerinti határozottságommal mentem az ismeretlenbe, aztán felfedeztem az épületeket. A 2. tesconak tűnt, be is vásároltam felül a seprűt és a felmosópamacsos kézikészüléket. Próbáltam itt megvenni a tisztítószert is, de 8 kör után mr Bean-nek éreztem magam a körforgalomban. Odamentem egy fiúkához és már azonnal mutogatás követte a beszédemet. Ebbe a vödörbe kéne tiszítószer, hogy fel tudjak mosni, ÉRTED??? jah, persze, közönség segítsége, felezés, meg minden. még a kis talky walky-n is nyomta a brékó brékó riadót... Aztán közösen megint kiactivity-ztük, hogy 1 emelettel van a megfejtés.

Jóvan, lezúztam, elámultam, volt ott minden, kánaán. Csak már időm nem volt, gyorsan végigporoltam, mint gyalogkakukk és addig tartott a lendületem, amíg megemeltem a szatyrokat. Jájjjj, ez sújos körülmény. Gondoltam taxi, de nem volt nálam a címem (ahova a téliszalámit kell küldeni és a töltött káposztát) nos ez meghiusult, mert magyarázzon a franc ezeknek az okosoknak. Szükség nagy úr alapelven összelogisztikáztam a szatyraimat, egy a vödörbe, egy a másik kezembe. Vállamra a partvis és felmosócucc. Olyan egészen jóképű karácsonyfa lehettem, kivilágítás nélkül. Baktattam az úton, vigyázva, hogy ne üssek le egy motorost vagy járókelőt sem. Betértem ismét a húsostáska boltba egy kis repetáért, most viszont egy angolul beszélő bácsika szolgált ki. Édeske volt... Miután kapacitásban teljesen túl voltam könyvelve, semmire nem tudtam koncentrálni, csak hogy ügyesen, kiegyensúlyozott tempóban szedegessem az izmos kis ropi lábaimat. Előre szegezett tekintettel róttam az utcákat, egyszercsak árnyjátékra lettem figyelmes. Hűha, valami mozog ott az úton és nem motoros, meg nem ember, mert annak kicsi; bogár nem lehet, mert annak nagy. És mégis, egy hatalmas, keményhátú bajszos dög szambázott előttem az úton, ahogy közeledtem még nagyobb és rusnyább volt... Pfujjj, akkorát ugrottam, mint egy jól fejlett kölyökszöcske! Egyből lett motiváció a sietségre, viszont nem mertem visszanézni és reméltem, hogy nem tud repülni vagy esetleg nem követ hazáig.

Addig nincs baj, amíg otthon nem fedezek fel hasonló kis barátságos vadállatokat. Nyomtam egy óriási tisztító projektet, aztán már volt kedvem zuhanyozni is. Kicsit csodáltam a lakást a különös fényekben tündökölve, majd írtem egy kicsit a naplómba és elhúztam alukálni. Elalvás előtt azért megszámoltam a sarkokat és kívántam valamit, ahogy a szüleimtől tanultam. 

Az első buszos élmény Meg nevéhez fűződik, aki várt rám a sarkon és megmutatta, hogy mire szálljak fel. 5 megállót kell mennem és hipp-hopp ott is vagyok. A buszon is bemondják+kiírják angolul is az utcákat. fé9-kor értünk be aznap, amin maximálisan fel voltam háborodva, hogy erre azért nem kéne rászokni. Aznap ment a rohangálás a melóban, no meg dolgoztam is mellesleg. Nyomtam egy ebédet 3 lánnyal, akik gondolom jókat röhögnek, hogy hogy eszem pálcikával, de én teljesen meg vagyok elégedve. Sosem kell rám várniuk és most már nem esik ki a kaja a pálcikák közül, mint az 1. napon történt.. :-) Azt csak Törpilla látta. Ez a nap gyorsan ment, nemtom mit csináltam, de azt nagyon durván nyomtam. Du 4kor jött oktatni a telefonos ember, persze 5-re canf callom volt, amit előre jeleztem, hogy nem lehet eltolni. Nem hogy 5-re nem végeztek az internetem beállításával, de még 6-kor is ott matekoztak az gépeimmel hárman. Még a conf call előtt volt egy szuper élményem. Épp állva el akartam aludni az érdekfeszítő kínai kommunikáció zsongásában, amikor már megint valami gyorsan mozgó kis bajszos dögre lettem figyelmes az ASZTALON! Felébredés, hideg futkosás a hátamon, indián szökkelés a többiekhez, visszafogtam magam, hogy ne üvöltsek és szép nyugodtan megszakítottam a beszélgetést. "Törpilla, azt hiszem épp a szivárvány ívében teszek a telefonra és az internetre is, amikor itt - ezen a szent helyen, ahol én dolgozom és történetesen ez nem állat és növénykert - egy csótány garázdálkodik." Törpilla aszongya szemrebbenés nélkül: "van egy zsepid? Jahh, ehhez majd hozzászoksz, vannak elegen." Nah köszi, hát nem szokom hozzá, az biztos. Ha mégegyet találok, felszerelem magam rovarirtókkal és ha kell minden reggel lefújom az irodám, max magamat is...

Szerintetek a gyümölcssalátába miért raknak paradicsomot???? Hú, az alma mellett van valami olyan növény, amit még sosem ettem, de almának álcázza magát és szokni kell az ízét A dinnyét felismertem, de íze nem sok.

Tegnap miután várt rám a telefonos 1 órát a conf call miatt (amit előre jeleztem, hogy gáz lesz) megmutatta, hogy tudom a leveleimet leszedni otthon. Nagyon kis okos telefonom van, most itten ez a divat.  Engem aztán ez marhára érdekel egyébként... Abban van minden reményem, hogy méltón fogom kezelni a nagyságához mérten és semmi baleset nem történik vele. 1 hete kb csörgött vagy 5x, ez nálam rekord...

Minden reggel van egy kutyus barátom (ő még nem tudja) - asszem labrador és gyönyörű - aki nyugalommal szemlélődik, amikor megyek melóba és nagyon megnyugtató az egész lénye. Zsömikének kinéztem (Somogyvári Ildi kutyájának, de lehet, hogy nem működne frankón a távkapcsolatuk internet nélkül, ezen még gondolkodom).  

Most kifigyeltem ezt a mentés dolgot a blogon, nagyon sokáig várni kell, hogy sikeresen lementse a gép a szavaimat... Nem hagyom magam többet megviccelni.

Na dolgozom, folyt köv.

Szép napot mindenkinek, csatolok egy kis napsütést, hiszen itt gyönyörű idő van.