Óriási péntek!

Reggel úgy elaludtam, mint annak a rendje, de már javulok, mert 7.45-körül kipattant a felelősségtudatom és beindultam. Péntek lévén farmerben mehettem melóba, hujj, de örültem! Végre egy kis nosztalgia.... :-)

Így utolsó munkanap a hotelből rájöttem, hogy el is lehet vinni kaját az ilyen mormotáknak. Mondtam a csajnak, hogy valami nem kulimászos cuccot halmozzon már nekem össze, mert ma nincs kedvem szomorúbociszemmel koldulni a melóban és remegve várni az ebédet. Bent meg állandóan aludni tudnék, valszeg azért állították a légkondimat -20 c-ra, hogy ébren tartsanak. Jól kicsesztem velük, mert így 526. alkalommal is szóltam, hogy megfagyok, csak most azt is hozzátettem, hogy itt fáztam meg és léci keressenek egy másik helyet, mert gyújtóst csinálok a légkondiból és fel is melegszem a tűz mellett. Na ez hatott, átköltöztem a heringes doboz egyik lyukába, kaptam egy sálat az egyik szomszédnénitől, hogy ez nekem ma szuper lesz túlélő öltözetnek.

Volt ám nagy kiabálás meg jajveszékelés, hogy mi történik itt és ki kapcsolgatja a légkondit. Ez minden cégnél így van, csak én mindig a hibernáltak közé kerülök, nem az izzadósok közé... Szóval kezdtem újra a takarítást egy másik helyen, közben kaptam egy levelet, hogy még mindig szar a gépemen valami és 2 órára szolgáltassam be az IT-nak egy szeánszra. Törpillával nyomtunk  ebédet egy újabb szutyokban és megálltunk venni egy tésztás zöldséges utcai gezemicét mégegy szutyokban. Nem is értem, hogy ez én vagyok-e aki ezeket a szarokat -PÁLCIKÁVAL RÁADÁSUL- megeszi egy szó nélkül, ahelyett, hogy sűrűn anyázva kidobnám a francba. Aztán kicsit hasznossá akartam magam tenni, pucoltam a gépem memóriáját és próbáltam okosodni egy prezentációból. Hát mit mondjak, fél órából 20 percet csukva volt a szemem, majd megijedtem és ugyanazt elolvastam még 2x. Elég gázt nyomtam, mára elfáradtam.

2kor húztunk Dániel haverommal Ancsúrnak paplant, párnát, evőeszközt és hasonló túlélő felszereléseket venni. Illatosító volt a legfontosabb, hát persze, hogy jázmin landolt a kosárban... :-) Mire visszaértünk, már hamarosan jött Tim srác és kisebb delegációval haladtunk aláírni a 2 éves szerződést a lakásomba.

Volt ám ámulat, hogy milyen messze költöztem, mert gyalogolni kell 10 percet a buszig, utána még 30 perc, amíg beérek. Gondoltam magamban, ha tescos szatyorral a fejemen, esernyővel a számban pörgök a hátamon a 101 torony éttermében, ahhoz sincs köze senkinek... Csináltam képeket, de nem tudom letölteni a telómról, mert nincs hozzá csak kínai kézikönyv.. Most itt próbáltam dugdosni, de nem sikerült leszedni, még jó, hogy nem ezért fizetnek. :-( Hét elején jön egy csávó és kitréningel telefon terén, akkor tudorka leszek és küldöm is a képeket.

Ma sokat ettem, ebből semmit nem dobtam ki. A céges buszt is kipróbáltam, furcsa, hogy nem vezetek... Jah, erről jut eszemben a reggeli taxis sztori! A dhl expresszhez bírt vinni a mai okos, következésképpen megtagadtam a kiszállást. Mondtam neki a magamét, mutogattam, hogy erdőben van és nagyon bent a rengetegben. Miután rájött, hogy tényleg nem szállok ki, elbáboztam neki, hogy van 2 dhl, egyi az ez, ahol állunk, a másik az nem ez. Nos, tudom, hogy jobb lenne, ha ez lenne az, de mivel ez nem az, fénysebességgel meg kéne nézni a cetlijét és sovány malacvágtában tovább illanni a másikhoz. Hát ott tetőzött a probléma, hogy tőlem várt útmutatást. MOndom neki mennyé előre, asszem ott balra. Volt nálam egy névjegykártya, arról azt hittem "neki" kiderül valami, de áááááááh, felejtős! Véletlenül jófelé irányítottam, ott már ráismertem az épületre. Néz rám, hogy itt? Mondom, nem, mennyé! Következő sarkon is engem néz, mondom mennyé!... Hát  ez hülye vót, de nagyon nagy felületen, most ő a taxis vagy én? Ha messzebb megyünk, megkértem volna üljön hátra és kussoljon. Aranyos volt, szépen megköszönte, hogy elvittem magam a munkahelyemre. :-)

Álmos vagyok, fáradt, holnap folytatom.

Francinak B.SZ. és jó kacsazsíros bulit a többieknek is!

Jó éjt, kellemes hétvégét és pihenést!

Ancsurr