A kínai nevem: 安妮可 - NIKO

Átírtam, mert én így szeretném értelmezni: 

安: safe, - megbízható, 妮 : Girl  - lány  可  : lovely, - kedves  

Időjárás jelentés: szemerkélő, de nem esernyő kinyitós eső ijesztgetett egész nap, ohne sunshine és moonlight. ca 13-18 c.

A mai nap is elalvással indult, de nem oly durvára sikerült, mint tegnap.

Reggelit nem mertem bevállalni, így 15 perccel előbb értem be, mint kellett volna. Ma megint IT-val indult a napom, 2x kellett áthúzni a gépem, de legalább már nem a kábellel és a dugással szórakoztunk az asztal alatt. Ott mutyizott a haverom vagy 1 órát, mire a helyére kerültek a dolgaim és megkapta a gépem a védettséget a h1n1 ellen is. (Pontosabban, akkor még azt hittem, hogy minden rendben, de így este már megint nem tudok leveleket olvasnil.)

Ameddig az IT-s csodafiú piszkálgatta a gépem, elintéztem, hogy véget vessenek a napi 9 órás fagyasztásomnak, melynek következtében fáj is a torkom. Sikerült megtalálni a csajt, aki azóta leszedte rólam a frigót és így megtudtam, hogy milyen kabát nélkül ülni a helyemen. Remélem nem kezdek el köhögni, mert akkor tutti, hogy nekem is maszkban kell kísértenem. De jó lesz, nagyon starwars-os lennék... Akkor küldök fényképet, megígérem...

A lakás szerelem múlandó fellángolás, ebből látszik, hogy a könnyen jött siker könnyen megy. Eladják inkább a tulajék, mint, hogy kiadják. Megelégeltem ezt a szarakodást és szóltam Törpillának, hogy keressenek másik irodákat is,  mert ez a közvetítő komolytalan. Hm, majd lesz valami, csak nem 2 évig lakom majd szállodában...

Reggel betaláltak az 1. munkával. Jött egy igazán meglepően -sudár jegyenyefa alkatú fiatalember, akinek ülve konkrétan nem is láttam hol a vége. Javasolta, hogy én akkor most azonnal segítsek és gondoltam, hogy remélem nem szokik rá, de most az egyszer miért ne. :-) Közölte, hogy holnap el akar ráncigálni az ügyféhez, úgyhogy egyből láttam, emberünk nem szarral gurigázik (hogy szeretett főnököm szavaival éljek). Nagy reményekkel vágtam bele a németekkel való levelezésbe és a nap folyamán többször megpiszkáltam őket, hogy tudják, ez itt most a makiverem effektus, holnap nem ér rá a válasz az időeltolódás miatt. Ekkor még nem tudtam, hgy még mindig szar valami a levelezésem beállításánál és a remindereket a kihasznált keresztgyerek fogja nekem a webmail-ről írkálni. Szegény pára, jól beválasztott velem... :-)

Miután kezdem megszokni a kitűnő alvókám miatt fennálló sorozatos bünhődésem, kénytelen vagyok vész esetben odamenni egy hello-ra Miranda barátnőmhöz, aki mindig megkínál valami rondasággal. Odagangoltam hozzá és behajoltam a box-ba egy ni hao kíséretében. A csaj felnéz, én hátraugrom és nézek körbe, hogy most ez ki? Egy kék szempár villog rám... Hápogtam és dadogva mondtam, hogy Te figylelj má, neked tegnap még nem kék szemed volt, ugye? Elég jó volt ez a szitu is, persze ő meg nevetgélt, hogy mennyire megijedtem tőle. Ugyebár ő is vámpír függyő, szóval haver mégjobban...

Szóval kis kitérő után, az a lényeg, hogy megint kaptam túlélő kaját, a tegnapihoz képest azzal a különbséggel, hogy az egész jó és ízetlen, mézeskalácsos cucc helyett valami nyúlós gumigezemicét adott. Hát konkrétan ilyen szart rég ettem, de legalább nem korgott a gyomrom utána, annyira édes volt. Ma is meg akartam enni az ilyen kis édességek mellé rendszeresen csomagolt -nedvességet szívó kis tasakot-, de végül mégsem, hiszen bonyolult az orvosi ellátás. Azért szerencsésen történt, hogy Marinda előtt kaptam be a falatkát, mert erősen torzult a fejem és guvadt a szemem a förtelmes íztől.

Aztán tagja voltam egy húsztagú (nem c.zenekar) tengeris megbeszélésnek, amit a Philippines-ről érkezett osztályfőnök tartott. Ennek a megbeszélésnek konkrétan volt értelme és tanultam is belőle valamit. Édesek voltak, mert a végén megtapsolták az előadót, amihez én is csatlakoztan és ő maga is. Itt tenném hozzá, hogy valamelyik nap benyargaltam a HR-es csajokhoz, mert épp szerelték a gépem. Bemutatott Törpilla, én kicsit makogtam szerényen, erre felálltak és fülig érő szájjal megtapsoltak. Hát kicsit fájt így utólag, hogy nem kaptam virágot, de valahogy feldolgozom.. :-)

A tapsolós előadás után volt egy ebéd Törpillával, akiről most már tényleg kell csinálnom egy fotót, mert már többen követeltétek... Elvitt egy újabb késdobálóba, ahol megint új kajákkal ismerdedtem. Igazándiból nem érem, hogy miért van annyi kiírás az étlapokon, mert nekem minden leves és tészta kb egyforma, de persze közben nem. Kaptam leveses zöldséges tésztát (pálcikával és kannállal kell enni) no meg valami bűn ronda cuccot mellé egy kisebb tányérba, ami úgy nézett ki mintha a rántotthús kb 5 napos és lisztes lenne. Hát a rántotthúsra egyszer ránéztem és azonnal töröltem az emlékét. Gondoltam a levessel jól lakom (úgyis tele tésztával), arra a -mondaná Barnaby- "kultikus" förmedvényre meg véletlenül nem marad már kapacitás. No és akkor egyszercsak Törpilla mondja, hogy toljam a cucot befele, mert nagyon finom. Hát nem mondom, lefolyt rólam a víz, de csak bekaptam. Annyira finom volt, hogy beszarás! Kiklopfolt rántotthús (disznó) valami szószba itatva és ebbe a sajátos panírba hempergetve. Tényleg marha finom volt ez a disznó! :-)

Menet közben visszafelé becsatlakozott hozzánk egy singapure-i csaj, akivel majd kirándulni fogok valaha (most még lelkes). Benyomtunk egy kávét egy másik helyen. Törpilla beszéd közben akkorát büffencselt, hogy azt hittem leesik a vakolat. De mindenki úgy csinált, mintha ennél misem lenne természetesebb, én meg elgondolkodtam, hogy a fogai vajon nem lazultak-e meg a nagy nyomástól...

Elfáradtam, mára kiégtem és fáj a torkom, úgyhogy szervusztok, szép estét! 

Ha kipillantotok a csodás havas tájra, jusson eszetekbe, hogy ez nekem mennyire tetszene és mennyire nem látok ilyet most egy ideig. :-)