Hellobello Fiatalok,

Gondolom nem fogok tudni minden nap ilyen sztorikat nyomni, de ma még megpróbálok kitenni magamért.

Reggelinél komótosan eszegettem szokás szerint többféle varázslatból, pl: kiszsemle sonkával-sajttal összesütve; mini benzinkutas háromszög kenyér majonézes trutyival és sajttal; jégsaláta paradicsommal és szín szerint szabadon választott öntettel, mandulával, kesudióval, sajttal keverve; sült rízs keverve tojással meg nemtommivel; aztán ezt leöblítem gyümölcstállal: sárga és görögdinnye, ananász, narancságra bizbasz, félbevágott kikanalazós bizbasz, narancs. A leveseket, valami fehér színű kásás trutymákot és szárított különféle alakzatú törmelékeket azért annyira nem támogattam és meghagyom ezek után is a többieknek.

Kinéztem magamnak egy jól szituált párocskát, olyan 60 körüli lehetett apuci, anyu picit  fiatalabb. Apunak kiesett a szájából a kaja, anyu azonnal feltörölte. Apu leitta a terítőt, anyu dumált, közben azonnal törlés. Apunak csörgött a mobilja, anyu elment. Apu azonnal elkezdett atom módra zabálni, szaft fröccsent, villa csörrent, végre felszabadulás perceit élvezhette. Közben aggódtam anyuért, de megnyugodva láttam, hogy telefonál a recepción, mert csak 2 mobil volt kettőjüknél, de az nem bizonyult elégnek. Aztán anyu visszareppent, apu összerezzent, elvette fatertól a mobilt, és mindkettőt bezuttyantotta a retikülbe. Ennyi volt a szórakozás apukám, vége a játéknak, szépen eszünk...Jájjj, jóskönyvek nem sok jót ígérnek apu önérzetének.

Ma erőtgyűjtős alvás volt reggeli után, ki tudja, mikor lehet még ilyet tenni a jövőben alapon. Kicsit azért beleolvastam, hogy mi a misszióm alapja és hogy néz ki a helyi dhl struktúrája, aztán ezzel álomba is ringattam magam.

Ebéd kihagyva, du 2kor futás várostnézni. Kis rongyos ázott térkép és a túlélőkészlet (tegnap óta esernyővel kiegészülve) elmaradhatatlan. Trinity le a metróba, már otthonosan közlekedve eldörrentettem 6 megállót a Longhshan Temple megállóhoz. Először azt hittem ez az éjszakai piac bejárata, akkora a tömeg. Aztán miután behatoltam, meggondoltam magam. Van 2 vízesés a kertjében, akkora arany- és más színű, de egy fajtájú halak úszkálnak bennük, mint egy-egy 5 éves, jól táplált magyar gyerek.  Némelyik monológot is mondott, kidugta a száját és tátogott nekem, de nem elég hangosan, nem értettem. :-( A templomban énekeltek az emberek, szépen egybeolvadt a hangjuk. Füstölőket, gyertyákat cipeltek, emelgettek, ételeket rakosgattak.  Egy igazi barom meg üvöltött és annyira idétlen hangja volt, hogy gondoltam megkeresem és csomót kötök a nyelvére. Szerencséjére nagy volt a tömeg és mindenki tátogott, így nem volt se kedvem se időm Colombo szerepét magamra ölteni.  

Nagy esélye volt, hogy rajtam kívül még valaki bemerészkedik a helyiek közé, de mégsem így lett. Kívül azért láttam 2 hozzám hasonló firmát. Egyébként pont jól járnék, ha kőrözés indulna ellenem az automata és templom leses akcióim miatt, mert az útlevelem épp nincs nálam néhány napig, a munkavállalói intézése miatt. Fekete Attinak szóltam, hogy még ő van a legközelebb aki talán igazolni tudna, készüljön a megmentő akcióra és gyűjtse a nagy dellákat a váltságdíjra.  

Kinéztem mégegy helyet a közelben "wild goose park" néven, soha nem találtam meg. Még amikor lelkes voltam, gondoltam megkérdezem egy étteremben, hogy melyik bányaajtó közepén és milyen szögben imádkozó jó ferdehátú mezei pocokkal barátkozó nénikém mutatóujja mutajta meg az irányzékot. Hárman voltak, vendéglátósok, 15 percet beszélgettünk, ők egymással- én magammal, akár mondhattam volna a szövegem magyarul is, mindenki értette saját magát, csak egymást nem. A legokosabb, fejjel lefelé nézte a térképet és még szemüvege sem volt, végül elmutogatta, hogy mennyé arra, azt jóvan.

Hát sokat gondolkodtam, hogy kell-e ez nekem, majd inkább megnéztem az éjszakai piacot. Itt kezdődött azzal a történet, hogy hiába szuperjó a biztonság, bekeveredtem egy olyan sikátorba, ahonnan egy idő után néma térdelőrajttal rongyoltam kifelé. Inkább visszakutyagoltam a főutcára és onnan támadtam. Óriási volt a "hello kitty'-s mackófelsőbe öltöztetett kutyus. Spongyabob őrület mértéktelen. Az utca két felén kiskocsikon vannak a portékák. 18.00-kor már nagy volt a tömeg és itt aztán tényleg nagyon nem láttam hozzám hasonlót. Lazán sétálgattam, érdeklődően pásztáztam a terepet, majd hirtelen felindulásból bevetettem a mai nap best sztoriját. Hát mit mondjak, kivel is történne ilyen meg, ha nem velem...

Tegnap ugyebár vettem esernyőt a belvárosban, így hát gondoltam, jó magyar szokás szerint megnézem, vajon mennyivel olcsóbb ezen az "original, igazán occsó" piacon egy ilyen komoly 4 euros szerkezet.

Messziről kiszúrtam "a pultot", halomban a cuccok, szép színesek, átlátszó csomagolásban, gyönyörűen elrendezve egymás mellett, mint egy kis hadsereg. Csak, mivel kiálltam egyszer, jó régen -úgy 30 évvel ezelőtt - a napra, és ennek a hatását még mindig érzem néha, nem állt rá sehogysem a szőke agyam, hogy ezek nem esernyők, hanem női élvezeti tárgyak. Nézem eléggé feltűnő közelségből, hogy mi a vad viharért vannak becsomagolva az ernyők és hol az orkán külső róluk? Hát izé, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy milyen kirakat előtt bámészkodtam... :-) Áhhh, nem égtem megint rommá, nem volt ciki kicsit sem! Amúgy sem tűntem ki eléggé eddig sem a helyiek közül.... Nah, ilyenkor kell röhögni az embernek saját magán, hangosan ordítva.

- Bravó Anikó! - mondaná Rajcsits Attila tanult kollégám.

A kaják nagyon kemények, ez már nekem is sok.... Füstölt csirkeláb és a többi részegységek bedobálva kis, átlátszó vitrines fiókocskákba. A kockára vágott csirkebőr volt a kedvencem, de ez legalább azok közé tartozott, amit felismertem. Nagyon durván nyomták az átlátszó trutyis, mindent összekeverős leveseket, beazonosíthatatlan egyéb -nem épp illatos- elemek kínálgatását. Láttam gyros-t, jájjjj, de csúnyácska volt.  

Hát azon törtem a fejem, hogy vajon hány napig bírnám kaja nélkül, ha csak itt ehetnék. Kicsit még forgó gyomorral ittam azért egy isteni jázmin teát egy ötcsillagos boltban. Kicsit bekevertem az eladót, hogy MÉZZEL AKAROM, ő nem akarta, de legalább cukorral kaptam. 

Visszazúztam a hotelba, ez a metró egészen rendkívülien működik itt. Venni kell egy bérletet (kártyás), minden utazásnál le kell húzni az ellenőrző ajtón, ami mutatja, hogy még mennyi lóvét tud az ember fia elutazni. 2 megálló 12 TWD, 6 megálló 24 TWD, ha jól rémlik. 50 EUR cent a nagy kör, fele a kicsi, tök jó. Nem kell ellenőr, nincs lógás, nincsenek hajléktalanok és mindent bemondanak és kiírnak kínaiul és angolul is.

Na ennyi mára, mert holnap meló és megint hajnali 2 óra elmúlt. Mekkora gázt nyomok, ez az írás elveszi azt a maradék kis eszem.

Szervusztok Kedveskéim,