Milyen hangot ad ki a szív, amikor szétrobban a gyönyörűségtől? Amikor
valakinek a látványa úgy tölt el, ahogyan az étel, a vér és a levegő
sosem lenne képes, amikor azt érzed, hogy ha van egy pillanat, amiért
meg kell születned, akkor ez az?
Hát még nem tudom, majd talán BUDAPEST REPTÉREN... Köszi Gyuri bátyám, ez meghatározó idézet, magamtól nem tudtam volna megfogalmazni, de ez közelít a várható érzés kitöréshez.
3 hét nagyon durva hajtás, tegnapi katarzis élmények és Cukor barátom elvesztésének feldoglozása után, az alábbi vers jellemzi a hangulatom.
Egyszerű, érthető, a maga könnyedségével gyönyörű és mindenre kiterjedően tartalmas. Ez kell... No majd írok, ez csak jött itt a melóban hirtelen.
Itt van az õsz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetõre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretõ anya.
És valóban õsszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szemébõl is látszik, hogy csak
Álmos õ, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Kedvesem, te ûlj le mellém,
Ûlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergõ természetet.
(Erdõd, 1848. november 17–30.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.