Köszönöm a névnapi köszöntéseket! sok puszi érte, jó sokan írtatok! :-)
https://www.youtube.com/watch?v=NXgADTo5iYI&feature=related
Valahol Taipei város szívében él éldegél egy magyar szív,
Mely nem ismer sem bánatot sem kínt.
Most volt hétvégén apák napja, s lesz hétvégén édesanya szülinapja,
Mely okozhatna kínt, de nem engedem, hiszen öröm nekünk az élet így.
Boldog, büszkeségtől és nevetéstől telt szülői tekintet,
Mely minden nap gyöngéden erősíti szívemet és lelkemet.
Köszönöm Nektek drága szüleim, hogy vagytok nekem,
S életem minden percét Rátok büszkeséggel gondolva tölthetem.
Nos, újra itt a nyár, fényes napsugár – mondaná Fenyő Miki. S tényleg, itt állandó nyár van, esténként gyengéd esővel. Eddig megúsztam a rémisztő földrengéseket és tájfunt, egyedül ezekkel a bogaras vagy gekkós jelenetekkel nem vagyok kibékülve. Ha jól számolom 3 bogár volt nálam fél év alatt ez már sokkal meghaladja az éves átlagot.
Legutóbb Kaohsiungban a gyár tárgyalójában szemeztem egy gekkóval a falon. Ami persze enyhe túlzás, mert jó messze volt tőlem, de akkor is; Hogy zivataros vad viharba lehet egy gekkó a tárgyalóban úgy, hogy senkit nem érdekel a finnyás magyaron kívül?? Na persze nem lehet sikítva kirohanni, hanem csinálhatok úgy, mintha nem venném észre a kis dögöt. Pedig ha megmozdította volna a lábujját vagy csak megpörgette volna a szemét én szolidan kettőt köhécselve feltéptem volna a tárgyaló ajtót és százon futottam volna kétszázat a gyárban. Na mindegy, végül is nem így történt és abból kiindulva, hogy már szeretem a tejes teát –sőt függőségem lett-, no meg képes vagyok kinyitni az esernyőmet napellenzőnek, még a végén lesz gekkó haverom is. Majd együtt esszük a szúnyogot a sarokban, csak még meg kell tanulnom falon járni.
Na, hol is hagytam abba a sztorizgatásaimat? Azt hiszem Shenzen előtt ütött be az időhiányos alkotói válság. Július 14-én váratlan ügyfél party volt egy szállodában, reggel bírtak szólni, hogy akkor menjek már én is. Szóval dél körül laptop lecsap és irány jópofi képző és kínai nyelvlecke haladóknak szakkör. Tök jó volt, mert legalább az előadás csontváza angol prezentáció volt és így a felét értettem is a dolgoknak. Az első előadó úgy duruzsolt, hogy simán elaludtam volna, ha ő nyomja végig, de hát nem lecserélték? A többiek meg a temperamentumos pörgő nyelvű játékosok voltak színes és játékos hangképzésekkel. Fel is ébredtem, sőt nem csak a szememben gyúlt értelem, hanem még az agyam is átpattant az alvás funkcióból a gondolatátvitel irányába. Ha ezt a mondatot megint le kéne így írnom, nem biztos, hogy menne, pedig esküszöm nem súg senki…. Honnan jön ekkora hülyeség? Mindegy, így marad.
Szünetben rágtunk valami fánkot, meg sonkával ijesztett és szendvicsként funkcionáló borzalmat. Hát a gyengénél egy kicsit lájtosabbnak minősíteném, a disznó sem tudja mitől hízik alapelvén állították össze azt a kapjunk be gyorsan valamit menüt.
Ekkor én már azon gondolkodtam, hogy fogok odaérni csingi órára 7-re amikor azt sem tudom hol vagyok. Jött a 2. forduló, na ez már kristályosan kínai volt, olyan gyémánt kemény fajta. Azt sem tudtam merre vagyok arccal és minek ülök ott, sikerült is egy okos képet csinálnia rólam Gyurinak (George). Egyébként én is elhittem, hogy értelmesen nézek, mert az előadó annyira jó humorú fickó volt, hogy simán benyeltem a humorát értelem nélkül is. Na ezt túlélve gondoltam én, hogy atom sebességgel lépek lefelé, erre kiderült, hogy szomszédban van az iskolám. Nos akkor még főnöknőm rábeszélésére ott maradtam vacsira, ami elég jó anyag volt, de nem támogatta a fogyókúrámat. Ancsa fogyókúra abból áll, hogy pékséget sóvárogva nézzük és max beszagolunk a boltból kifelé áradó, orrot csiklandozó isteni illatba. Azaz kenyér és társai csak nagy ritkán, ha nagyon könyörög valaki, hogy fogadjam el az ajándékát vagy felszolgálják az étteremben. Na ezt meghazudtolván pénteken rendeltem egy saját csoki tortát, ami olyan belgának készült, de leginkább cipőtalp volt, de nem rossz. A vörösbor meg adott volt hozzá, na mindegy, ugrottam egyet térben és időben.
Szóval a fogyókúráról csak beszélni kell, mert akkor mindenki sajnál és kicsit azért mellette hanyagolni kell a rizst, tésztát és süti, kenyér kombinációkat. Este nem kéne enni, de ezt állja meg, akinek hét anyja van, legalábbis nekem nem nagyon megy az edzések mellett. Szóval marad a varázsgömb, aranyhal és jótündér verzió, no meg a futás és a ződség, gyümölcs figura. Mindenesetre szép egészséges lettem, szépen kifejezve a piciny bőr alatti pehely párnácskák alattomos elterjedését.
Na a vacsoráról lepattantam némi életmentő rák, zöldség, csirke, hal, és társai (ebben van ami hizlal) bekebelezése után –de csak mert fogyózom- és rohantam a tancsi nénihez. Kaptam egy új könyvet, persze nem ingyen, hanem jól meg kellett vennem, de nem baj, mert a haladás előfutára a befektetés. Mellesleg 2 hónapja nem támogat a cég, mert az éves tanulmányi keretemet lepattintottam 3 hónap alatt. Így megy ez, hiszen nehéz idők járnak és sokba kerülnek az óránkénti nyelvcsapások. Nem baj, Anikó tanul és támogatja magát töretlenül, hiszen a tárgyalásokon meg kell mukkanni a szélessávú mosoly mellett. Nem nyomhatok czech 2 fekete-fehér szélessávú némafilmet 2 évig….
Nyelvlecke után mentem mulatni a dragonboat-os csapattal. Ezért irány haza, laptop lepakol, farmer felhúz, séró jó ahogy van, kit érdekel? Ezzel a hajszínnel még 3 hónapos mosatlan kazallal a fejemmel is menő lennék… Szóval elmentem a fiatalok közé, valamit biztos ünnepeltünk, de nem nagyon érdekelt. Kicsit dumáltunk, ittunk valami löttyöt és éjfélkor már téptem is haza. Reggel pakoltam, mert aludni is kell valamikor. Ezt a stressz nélkül majd lesz valahogy jó szokásomat nem tudom honnan örököltem, de biztos nem közvetlen rokonytól. Szüleim már egy hétre mindent lezsíroznak, azaz a vasalt ruhák élükön táncolva, katonás sorrendben sorakoznak önkéntesként a bőröndök előtt, legkésőbb 2 nappal az indulás előtt. Elektromosság lezárva vagy kihúzva, virágok meglocsolva, no ez nálam hogy megy? Nagy nehezen felkelek a nyolcvanhetedik szundira, amikor is azonnal elkezdek anyázni, ha kitisztult a fejem, hogy már megint ugyanazt eljátszom, mint minden reggel. Futkosok mint egy őrült és egyszerre csinálok mindent, a sarkok lerövidítésével, minimális idő és tér kihasználtsággal. Már gondoltam rá, hogy kéne egy futószalag a lakásban, amit reggel csak beindítok és akkor nem kell rohangálni, hanem lekapok mindent, ami kell.
Az utolsó 1 hónapban rendszeresen lekésem a buszom és büntiből fizethetem a taxit reggelente. Mindegy, ebbe már beletörődtem, próbálok javítani a 2/5 statisztikán és vígasztalom magam, hogy még jó fej vagyok, mert nincs takarítónőm. Konkrét hős vagyok a többiekhez képest –bár mind fiú-. Az egyetlen francia lánytestvért meg még nem kérdeztem, hogy áll ezzel a dologgal.
Szóval az a lényeg, hogy valahogy összepakoltam és még vasaltam is. Semmit nem hagytam itthon, viszont késtem egy órát, amit még sosem engedtem meg magamnak. Botrányosan égett a pofámról a bőr, de leküzdöttem valahogy és a főnöknőmnek szóltam, hogy ez van, ezt köll szeretni. Anikó utazik, akkor késik. Bevergődtem 10-re, majd elhúztam fél 2-kor a kis fekete csoda limuzinnal. Nos, majd folyt köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.