Időjárás: kicsit szigorú szürke, nem esős, 17 c körül
Szülinap: GYuri, isten étessen sokáig!
Be kell állítanom a 4. szundit, mert már a hármat simán átalszom. Már nagyon ideges vagyok magamra, hogy folyamatosan ezt csinálom. Minden reggel. 7.30-kor megbeszélem magammal, hogy na még csak kicsikét pihentetem a pilláimat. Nah, persze, utána meg 50-kor, mint akit puskából lőttek ki...
Az aranyhalacskám remélem már fejlődik, reggelenként megnézem hogyan úszkál a családjával. Már megkértem, hogy alkalom adtán azért koncentráljon a kívánság teljesítő funkciójára irányomban. Még hagyom pihenni, de majd azért számon kérem ezt az élet mentősdit, ha felépült.
Minden reggel kicsit futok az egyik mellékutcában a magas sarkú hamupipőke cipellőimben, hogy helyrehozzam a problematikus felkelés okozta enyhe idő csúszást. Konkrétan ez még egy veszélyforrás a bolond buszvezető mellett, hogy valamikor dobjak egy jól irányzott hátast, olya tipikus büdösbogár módjára. Cukorkához kicsit beszéltem, de ő nem nagyon foglalkozott velem, egy járókelő viszont annál inkább, még meg is mosolygott.
Szerencsére a ketyós buszos mostanában nem jön. Ha szerencsém van, átrakták egy másik vonalra, mások szerencsétlenségére. Mondjuk kb. olyan élményt ad, mint a Budapesti Vidámparkban az a rángatós kocsi, ami már 30-40 éves biztos van.
Beugrottam reggeliért a szokásos kis boltomba, és kinéztem magamnak a sarokban elkülönített pékség résznél egy végtelenül gusztusos sonkás baguette-et. Felraktam a kis tálcámra és mentem fizetni. A kasszánál kértem hozzá a szokásos kakaót, majd félbevágták és berakták egy zacsiba.
Boldogan kibattyogtam a boltból, ránézek a szatyromra és huss, kaja sehol. Képes voltam kb 20 méteren belül elhagyni egy 25 dkg körüli kaját úgy, hogy még csak észre sem vettem.
Kétségbeesett fejjel rohantam vissza reklamálni. Azóta sem tudom mit csináltam, de azonnal ugrott a pénztáros és adott egy másik kiflit. Ezek szerint látványos volt, csak megint Csipkerózsika álomban szenderegve közlekedtem. Ebből kiindulva lehet, hogy a földrengés sem fog nekem feltűnni. Remélem átalszom, mint a 15 m-es hullámokat Thaiföldön...
Hasonló vicces sztori volt a pénz felvételem a rózsaszín malackával népszerűsített automatánál. Gondoltam nem égetem magam a bénázással a boltban, inkább egy zárt atm kócerájban próbálkozom. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy angolul volt az automata automatikus beállítása, hát nem. Úgy nagyjából számomra logikusan nyomkodtam a gombokat, hiszen a kínai karakterekből kb. annyit értek, mint kölyökszöcske az elefánt trombitálásából. Hát szerencsére minden kártyafelvétel pin-nel kezdődik és ezt nem sikerült elcsesznem, utána az összegek számmal voltak írva, nem csingi karakterrel. Ez után kicsit megizzadtam, hogy mi mit takarhat az opcióknál. Valahogy kiszenvedtük (az automata és én) a pénzt, a kártyát és a blokkot is.
Hát, nem biztos, hogy újra tudnám csinálni, de ha a folyamatot vázolnom kéne, kb. ez lenne:
Dugd be a kártyát, csak épp annyira nyisd ki a szemed, hogy ne zavarjanak a kínai karakterek.
Ha véletlenül feldobta a gép a PIN szót, akkor gyorsan verd be a számokat a billentyűzeten és nyomj entert. Ez után jön az összeg a gyakorlatból kiindulva, ott még nincs gond, mert sima az ügy, válaszd ki és enter. Ne kavard össze magad a más összeg funkcióval.
Nos utána, hogy mi jön, hát azt már csukott szemmel is lehet simán nyomni. Halvány lila vagy rózsaszín, lepkehuzatos, verébcsiripelős, templomhuzatos gőzöm sincs…
Valami jót nyomtam, mert kaptam blokkot, aztán gondolom megkérdezte, hogy akarok-e más tranzakciót, de azt elcsesztem. Abból gondolom, hogy újra kérte a pint. Úgy megijedtem, hogy nyomtam egy cancelt és kiköpte a kártyám. Hejj, ez nem volt egyszerű!
A cancel pedig nagyon hasznos gomb! :-)
Valahogy beértem a melóba kajástul, kakaóstul, pénzestül. Törpillának mondtam 2 napja, hogy beszélnünk kell, úgyhogy szerintem azóta stresszeli magát, vajon mi a bagolyhuhogást akarok.
Szerda este a főzés nagyon keményen jól sikerült. Tefal edény az állat jó! Itten nem ismerik illetve szeretik a csirke és pulykamell főzés tudományát. Ezért malackának sovány részéből csináltam a pörit, sok hagymával és paprikával paradicsommal. A paradicsomnak egyébként semmi színe és íze az otthonihoz képest és a szalonna nagyon hiányzott belőle. Hoztam a haveromnak és Törpillának kóstolót, azt hiszem vagy nagyon jól hazudtak vagy nagyon ízlett nekik.
Kimentem Törpivel és az importos főnökcsajjal ebédelni egy koreai étterembe. Valami olyasmit kóstoltattak velem, amit nem mondtak el, hogy mi. Egy kérdésem volt: kutya?
Mivel azt mondták nem, így beleharaptam, de jó szar volt szerintem. Valami belsőség volt az biztos, de olyan puha és sikamlós. Pfujjj.
Egyszer meg Törpi annyira áthatóan magyarázott, hogy a zakómra köpött valami kis fehér szöszt. Hát ilyenkor legyen az ember intelligens… Megvártam, hogy észreveszi-e a saját hibáját ami az én problémám, de nem. Nem vette észre, dumált tovább, szerencsére már nem felém fordulva. Megvártam amíg nem néz egyik csaj sem és alig feltűnően lepöcköltem a kis fehér cuccost a jobb karomról. Hát öcsém, konkrétan, leköpött! Nos mindegy, még jó, hogy az alsó karom volt a szájával egy szinten, mert így nem a szemem közé kaptam… Ha kérhetném, hogy legközelebb esernyőt is köpjön, megtenném, de nem nagy a realitás alapja és biztos megbántanám. Egyébként mérhetetlenül aranyos nő, nincs hari. Igaz, beszélgetni jöttem, nem köpő versenyre, de ha már így alakult, ez van, nem ellenkeztem. Vesztettem.
Mint kiderült főtt kacsavért vagy mi a lópikulát kóstoltattak velem a vietnámi étteremben. Hááááááát, ígysem - úgysem ízlett, szóval tökmindegy mi volt az, sosem eszem többet. Azért megnyugodam, hogy nem macska vagy tengerimalac volt... Annyira egyformák voltak ezek a kis lapos, barna puhány kocsonyaszerű puha undormányok, hogy gondoltam nem valami egyformára nőtt, barnára festett medúzák, hanem meterkéltség van itt a háttérben. Úgy hozzák ki amúgy, hogy egy főzőedényben szaftban úszik és még főzik, amig halászod. Hát én ránézésre utáltam, de Törpikémnek kedvence volt. Szeretettel számolgatta őket befalás előtt. És aszonta, hogy ezt vegyem elismerésnek, hogy ad belőle.
Hazafelé másik busszal jöttem és most végre bejött a kommandó. Kezdek rutinos lenni, mert megjegyeztem, hogy milyen busz jár a tesco előtt és arra akartam menni a zöldségeshez.
Ma és tegnap egész nap fogyókúrázni akartam. Hát így utólag elismerve, ilyen jól már rég laktam, mint ezen a két napon... Tegnap 2-ig koplaltam, aztán bekajáltam Törpillával, este meg elcsábultam a friss illatos mazsolás kalásnak edzés után.
Ma este pörkölt és kalács helyett narancsot akartam facsarni a vadi új facsarómmal.
Persze a fogyózás nálam annyi, hogy ugyanúgy megvettem a forrócsokit, a prezentációm után megettem a maradék mazsolás kalácsot. Aztán marhahús levest ettem durva metélt tésztával megpakolva (pálcikával és kanállal). Itthon megittam a friss nagyarncslevet és most téliszalámit eszem sajttal. Höhö, fogyókúrázz Nikoval, tutti nem fogysz semmit... :-)
Már csak a házikenyér hiányzott, ami itt nincs, szerencsére!
Ma is gyúrtam egy kicsinyt a tizenegyedik emeleten az erőkuckóban. Igaz, hogy kicsit poros, mert senki nem jár rajtam kívül.. Majd szólok a budigárdnak, hogy kéne valami takarítást ott is eszközölni, mert nehogy már nekem kelljen. Elég nekem a saját kis kuckót fényezni. Totál fel vagyok háborodva, hogy akkorára nőnek a porcicák 3 nap alatt, mintha valaki etetné őket, amikor nem vagyok itthon. Hazajövök és röhögve szaladgálnak a kövön, amikor szellőztetek. Aztán itt gondolkodom rajta, hogy a sok lámpától biztos...
Ma viszont beszéltem a nagymamával, akim egyszercsak lett, pedig nem volt. Mindegy, ez hosszú, ne kavarodjunk bele. Légyeg, hogy édesen be volt készülve a telefon mellé, ahogy apuékkal megbeszélte. Egy - azaz egy - csengetésre felkapta a telefont és nagyon kis aranyos volt.
Holnap ledolgozzuk a feb 15-i munkanapot, szóval megyek is alukálni, vagy olvasni.
A téliszalámiból egy csücsök maradt. Csücsökke, minipöcök, aminek egy része csomagolás és fém. Még nem eszem meg, még kicsit tárolgatom, nézegetem, szaglászom...
Jahh és a nagyon durva hír, hogy vettem ugyanolyan zöldeás ambipur elektromos illatosítót, amitől olyan illat van itthon mint otthon. Ez ám a jó érzés, amikor az illathoz lehet kötődni és emlékeket fűzni!
Nézek valami mottót, meg kell energiát is gyűjtenem itten vasárnap a természetből, mert szükség lesz rá a jövőben. Ahogy ezt leírtam, kinyitottam egy könyvet és megtaláltam a nagypapám fényképét, amit egy hónapja elfelejtettem kirakni. Sőt, azt sem tudtam, melyik könyvben van. Juhéj!
"A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz." P. Coelho
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
otcsi 2010.02.06. 10:01:24
Vigyázz magadra!
G
Pipásgyurigjr5ydf, 2010.02.06. 15:28:05
Coelho
kati,apud huga 2010.02.08. 00:20:00