Köszi a barátoknak és szülőknek, akik az utóbbi napokban Velem voltak személyesen vagy telefonon. Nélkületek nem ment volna ilyen könnyen ez az őrület... :-) Ez a csomagolás téma annyira gáz, mint postán sorban állni vagy karácsonyi ajándékot aranyvasárnap vásárolni. Dehát, ugyebár barátokkal könnyebb ez is! Jöttek a kis szorgos angyalkák, etettek, itattak, válogattak, regisztráltak, szeretetükkel erőt adtak és néha velem pityeregtek. Hívtak vagy írtak a többiek, akik szintén fontosak és még erőt adtak. Itt vagyok, becsomagolva a szüleimnél, lakásom és virágaim jó kezekben, csomagjaim pöpecül előkészítve. Még mindig jön az sms, az éjszakai őrangyaltól, aki az utóbbi héten kemény bátorító műszakban van. Ma is Ő kísér álomba... 

Érdekes, amit  érzek, oly összetett, de tudom melyik részét kell kiemelni. Egyrészről nagyon fáj, hogy itthagyom az igaz barátokat, a szüleimet, a kiskutyámat, a félig felépített fészket, életem legfontosabb részeit. Másrészről most érzem, kik is fontosak igazán és kik várnak haza vagy küzdenek, hogy utánam jöhessenek csak egy pár napra. Aztán itt van amit szerettem volna, amiért belevágtam: Várakozással teli kíváncsiság egy új világra. Bizonyítási vágy az ismeretlenben, ami nem csak messze van, de még egyedül is leszek... Mégis a hozzáállásom meglepően visszafogott és mértéktartó, macskaszerű figyelés, ez rejtett új oldalam lehet. :-) Jeleket fogok figyelni, embertípusokat elemezni és kihozni a legjobbat magamból és másokból. Megismerni egy teljesen más kultúrát 2 év alatt nem lehet, de felfedezni új dolgokat biztosan tudok majd. 

Jelentek Nektek barátaim, számítok rátok és számíthattok rám... 

A mosoly és a könnyek jelentőségét soha ne feledjétek. Hallom a hangotokon és látom a soraitokon, úgyhogy csakis őszinte bejegyzéseket kérünk, ez egy ilyen hely lesz. :-)

Szeretettel búcsúzom, jelentkezem a távolból San Want Hotelből hamarosan.