Időjárás: szürke, de nem esős 14-17 c
Zene: Charlie
Elég durva álmok nyomasztanak, sokszor arra ébredek dobogó szívvel, hogy valamit elfelejtettem vagy rosszul csináltam. Nagyon rossz érzés, viszont isteni felébredni és megnyugodni, hogy ez csak a tudatalattiban játszódott. Érdekes, hogy Benjivel álmodtam az előző hófehér kutyusommal. Jó volt újra látni, beköszönt az örök vadászmezőkről.
(Charlie mekkora szöveg: „Annyi minden történt, annyi minden változott és veszteség mind, amit könnyen hagytam ott.”)
Nagyon sokat aludtam, 9 órás felébredés után még egy kicsit álomba olvastam magam, úgyhogy valamikor 11.00 után keltem. Ez kellett… Gyors elhatározás, hogy mehet az állatkert projekt. Reggeliztem mazsolás vajas kalácsot, standard tejjel, megnéztem hányan olvastatok, összedobtam a túrafelszerelést és már 2-kor el is indultam. Elképzelésem sincs mit matattam ennyit, de jól sikerült… A sarkon azért vettem néhány vaslapon sült húsos táskát, amiből kettőt az utcán betoltam nylon szatyorból. A másik kettőt bezártam a helyes kis szatyromba. Egy idő után a parfümöm illatát átvette a hús illata, ami kiszökött a szatyorból, úgyhogy kicsit szorítottam a nyakán, mert ugyebár kerülöm a feltűnést.
Az Állatkert felé nem nagyon tudtam eltévedni, mert 10 perc gyaloglás után fel kellett szállni a metróra, majd kb. 12 megálló után ott szálltam le.
Nagyon kemény, hogy a belépő 60 TWD kb. 360 Ft és minden rendezett, a park tele éttermekkel, sehol egy szemét, minimális sorban állás mindenhol. A metró szintúgy hihetetlen, hogy ennyi megálló 25 TWD kb 150 Ft és a vonatok, aluljárók tisztasága és felszereltsége (2 nyelvű folyamatos tájékoztatás szóban, írásban) kifogástalan. A szerelvény teljes hosszán felfestések mutatják, hol kell várakozni és mindezt az emberek tolakodás nélkül teszik.
Még egy olyan felirattal is találkoztam, hogy „nőknek éjszakai felszállóhely”.
Volt egy nő - próbáltam feltűnés nélkül nézni a szemét, amit valljuk be, hogy nem könnyű - vámpír szemekkel, csodaszép volt. Amúgy a többi része nem volt könyvbe illő, de a szeme színe és mélysége, olyan volt mint Edward vámpíré. Tutter ennek is színezett kontaktja volt, én meg bekajáltam... Amikor leszálltam úgy hajlongott a 2 gyerekével együtt, annyira udvariasak és előzékenyek, hogy ámulok és bámulok rajtuk. Legalább belenézhettem a szemébe! :-)
Bementem az Állatkertbe, rögtön a pandáknál indítottam, természetesen. Mindenki kap egy időpontos cetlit a jegyvételkor, hogy ne egyszerre tolongjon náluk minden látogató. Sajnos csak 2 panda volt egy nagyon nagy helyen. Az egyik bevackolta magát jó magasra és csak egy szőrpamacsot mutatott magából. A másik pedig hanyatt fekve játszott és vakargatta a tappancsát a fán. 
Nagyon helyes volt. A legjobban mégis az oroszlánkölykök babonáztak meg. Hárman hancúroztak, csináltam róluk videót. Csodálatos a park és kb 40 perc alatt érek oda, így biztos vagyok benne, hogy többször látogatója leszek. 
Volt egy nagypapa 3 unokával, mindegyik kiscsaj és 3-5 évesek lehettek. Háromféle állatos jelmez volt a fejükön, panda, tigris és talán majom. A kis panda lemaradt egy picit a cérna lábacskáival és hatalmasakat prüszkölt. Figyeltem, hogy papa észreveszi-e a kis hátul kullogót. Hát persze, észrevette, hogy lemaradt, de nem látta, hogy a prüszkölésnek nyoma van… Megsajnáltam a kölyökpandát, adtam neki egy zewa softis-t. Fater nagyon örült és nyomta a xie-xie-t a hajlongással együtt. Aztán volt másik aranyos sztori, amikor egy párocskának felajánlottam, hogy lefényképezem őket, látván, hogy küszködnek a „magunkat fényképezzük csukott szemmel, levágott lábakkal akcióval”. Lefényképeztem őket, mindenki elhalad, szokásos köszönet és hajlongás után. Majd megint összefutunk, megint fényképezek, majd megkért egy negyedik embert, hogy engem is fényképezzen le velük. Nah, mondom mennyire gáz már.... A helyiek fényképeznek egy-két elefántot, néhány zebrát, sok majmot majd Nikót… Nos kérem, ez nincs benne a belépő árában, de ma legyen jó napotok! Fényképeztem sok szép állatot és növényt, virágokat közelről, remélem néhányat közzé sikerül tenni hamarosan. 
Hazafelé beugrottam vásárolni a bazi nagy bevásárló központba. Vettem mosószert és öblítőt, végre.
Kis kitérő a témát érintően: az a vicces, hogy a mosógépben nincsen helye az öblítőnek, hanem bele kell önteni egyszerre minden vegyszert a dobba. A szárítógépet kiköveteltem a házigazdától, gondolván az ilyen esős párás napokra. Amikor bekötötték, kínaiul - angolul– acitity-vel elmagyarázták a használati utasítást. Majd mondta a hölgy, hogy ha jön a tájfun (erkélyen van mindkét szerkezet, ami a gardrobe-ból nyílik), leszek szíves leragasztani a konnektort. Ööööö, hát, álltam egyik lábamról a másikra, kezdem azt érezni, hogy ez a tájfun nem poénból és habbuborékokat fujdogál. Gondoltam már megkérdezem, hogy amióta itt lakik, mi a tapasztalat ilyen esetben? Vegyek hevedereket és kötözzem magam a budihoz, vagy csak feküdjek le aludni 3 adag füldugóval a fülemben, vagy mi? Azt mondta, hogy no para, ragasszam le a konnektort és csukjam be az ablakokat. Persze én azonnal, visszavonhatatlanul és végérvényesen megnyugodtam… :-/ Pláne, hogy a titkárnő erre a műveletre adott egy post-it-ot. Köszi, okos vagy, olyan igazi som jellegű a faszappan családból - gondoltam magamban - .
Mindegy, ez a Tigris éve, nem fog rajtam ki semmiféle tájfun.
Vettem baguette-et, meg is kóstoltam, - nyamnyam - mintha lenne benne só. Holnap – azaz ma – reggelire téliszalámis, sajtos kenyér lesz a menü, újhagymával. Már majdnem teljes a lakásfelszerelésem, de a cukrot mindig elfelejtem… Néha feltűnés nélkül lopok néhány mini cukrot, amikor kakaót veszek. Közben persze később a teámba rakom. Hehe, erről leszokom nemsokára, pont akkor, amikor veszek végre, valahára saját cukrot.
Itthon takarítottam kicsit, mostam, nyomtam a skype csevegést, holnapra hagytam a felmosást. Beszéltem Marco-val aki Shanghai-ban kollégám. Szegénykém otthon szerette a kínai kaját, de amióta itt van élesben, utálja és baromi sok pénzt költenekaz európai kajára. Metrót és buszt csak messziről láttak, állandóan taxival közlekednek. Amiket én meséltem neki saját tapasztalatot, attól teljesen elámult. Nekem pedig teljesen természetes, hogy beolvadok az itteni életbe (hozzáteszem, ez nem menne mondjuk Afrikában).
Van egy aranyos sztorim még, leszűrtem a haverok listáját Törpillán és Danielen kívül háromra. 2 lány (akivel szilvesztereztem - Marinda; és aki megmentett, amikor eltévedtem először - Meg) és egy fiú, akiről először nem tudtam, hogy fiú. IT-s, ő volt a szerencsés, akit küldtek minden reggel, amikor nyekeregtem, hogy most ez kéne, meg az nem működik, meg ilyesmi. Persze miért is emlékezzek annak a nevére, aki lehetővé tette, hogy dolgozzak és beszéljek a szüleimmel, barátaimmal munka után… Bravó Nikó!
Mindegy, egyszer csak bejelölt valaki skype-n: Kim Lee. Aham, jóvan, gondoltam én Kim Basinger-ből vagy Kim Wilde-ból kiindulva, hogy valami csaj. Amikor haladtam kifele az irodából, mindig odanéztem a névtáblákra, hátha meglátom, de nem. Amúgy annyira nem érdekelt, csak amikor elkezdett írni és kérdezősködött néhány dologról. Ájjjj, mondom csak utána kéne nézni, hogy ki a rongyba tekert, pokrócba csavart, zsákba kötött nénikémmel kommunikálok.
Hát aztán a skype adatok között ott volt, hogy pasi. Hopp, jó nagy bakot lőttem, agancsostul! Aztán meg csak megnéztem a dhl-es címlistában, hogy milyen osztályon van emberünk. Bravó, Anikó! Akkora jó fej, hogy eljön velem kirándulni, állítólag. Legalábbis ezt ígérte, valamint sorolt néhány helyet, ahova mindenképp el kell mennem. Becsatoltam egyet, kukkancsátok meg.
http://tour-hualien.hl.gov.tw/en/index.jsp
Most meg jól elmegyek alukálni.
Csillagos szép éjszakát!
Motto: "Az igaz ember nem szolgája időnek, helynek, hanem önmaga a dolgok középpontja."
Stijn,
I won’t write you as long as i found your next comments. :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
AncsaTPE 2010.01.20. 05:40:56
Jahnalka 2010.01.20. 11:11:56
AncsaTPE 2010.01.20. 12:17:30
Jahnalka 2010.01.20. 12:34:03
AncsaTPE 2010.01.20. 18:33:18
Jahnalka 2010.01.21. 09:18:47
köszi, várom a csomagot! :D