Ni hao,

Időjárás jelentés: 10-15 c, helyi pletykák alapján atomhideg, kutyák és csajok bunkában (kivéve akik papucsban), kicsit szemerkélős esős, szomorkás, szürke felhős az égbolt

Tetszenek a hozzászólások, nyomjátok csak! Elég nekem 1-1 sor is, csak spanoljon... :-) Ez most megint egy közös köszönöm mindegyikért!

Ma mélyrepülés van, majdnem elaludtam a "téjkövéjes" vacsi közben, ezért gyorsan le is fekszem aludni, ha a sztori helyén lesz. Annyira csípős volt a süldzöldséggel kevert rizsesmarhahúsos balhé, hogy égett a torkom és folyt a könnyem. Még jó, hogy kicsit csípőst kértem. :-)

Reggel hiába volt messze a telefonom, megtaláltam a módját, hogy visszaaludjak és 7.00 helyett 8.10-kor sikerült áramütésszerűen magamhoz térni. Egyszerűen a rendszabályozást nem tudom feltalálni magamnál felkelés ügyben... Valami dereng, hogy ilyenkor megbeszélem magammal, mennyire marha jól nézek ki lófarokkal, neeem kell ide a frissen mosott illatos sörény, következésképpen mennyire nem kell felkelni még. Aztán huss, már álommanó rá is ült a pilláimra és marhára nincs felelősségérzetem ilyenkor.

8.10-kor áramütés, felfordulás, "miért nem volt polip valamelyik szülőm" gondolat komoly fejtegetése.  A taxit gyorsan eltoltam 8.30-ra 8.20 helyett a recepción, de elképzelésem sem volt, hogy leszek kész addigra. Most sem tudom, hogy sikerült, de egy kandikamerás filmvesztiválon megállta volna helyét a történet.

Valahogy bevergődtem a taxiba, a reggelire gondolni sem volt időm. Atom nagy dugó volt, a taxis meg mindig a leghosszabb és legszélsőbb sort választotta, mellette tök nyugodtan dudorászott és az idétlen diszpécser vinnyogását és röhögését élvezte. Köszi fater... 10 percet késtem végül, biztiőr már megismer és nem aggódik, hogy beszélgetni kell, mert csak átrepülök az aulán.

Többen késtünk, gyorsan bevallottam a főnökcsajnak és hápogtam egy kicsit az elképesztő forgalom miatt. Na, ezt egyszer lehetett elsütni, most még belefért... Ahogy levetettem magam a székembe, azonnal éhen akartam halni. Nem hallottam a telefont a gyomrom korgásától... Éreztem, hogy ez most nem az a játék, amikor kimegyek kajáért ebéd előtt. :-) Szerencsére megkínált Miranda egy kis csomagolt fűrészporral, pedig nem is panaszkodtam.

A nagy rohanásban a szállodában maradt az átalakító, de csak azért, hogy az IT-s fiúk itt is gyorsan megismerjenek és megszeressenek. Nagy lendülettel fordultam a frissen pucolt telefonom felé, aminek a beszélőkéje alatt egy teászacskó véd a bacikeveredésektől (rá van ragasztva konkrétan).  Pfuj, nagyon ronda, már 2 napja figyelem és fintorgok!

Persze nem működik a deszkteló, mert miért is ne égjek még sokkal jobban, mint eddig. Anyázok magamban, amikor megcsörren a japán csávó deszktelója, aki még a fasorban sincs, nemhogy itt. Akkorát ugrottam, hogy csodálom nem vertem le a beépített szpotot, viszont már a kezemben is volt a telefon. Mondom "mivan?". Magyaráz a nő csingiül ezerrel, mondom "ájjámámeg, vegyé levegőt, aztán beszélj magyarul, de minimum angolul".

Végre közös nevezőre kerültünk és megegyeztünk, hogy én nem Lussie Liu vagyok meg nem is Trinity, max baromira hasonlítok rájuk, úgyhogy adnék valakit, ha ő is úgy gondolja. Kikaptam egy régi ismerőst (1 nap alatt már láttam 5x a hátát) a legközelebbi box-ból, hogy léciléci gyere és segíts, aztán örült mindenki, kivéve akinek munkát osztottam.

Szóval visszatérek a gyökér problémához, hogy megint dugó problémáim vannak, ráadásul a telefonomra - ami történetesen cseszik működni - fű van ragasztva, elsárgult kis zacskókában. Viszont a japcsi telefonjáról tudom hívni az IT-s haverokat. Jön Jason, - no nem a Donovan, de nem baj, mert én sem vagyok Kylie Minyon - néztem rá okosan és belekezdtem. Az van Jason, hogy most már nem birom én ezt az átmeneti dugót, kéne egy állandó és akkor nem szenvedünk itt minden reggel. Meg ez a telefonos történet, hallgasd meg, hogy nem hallasz semmit és nem azért mert nem jó a füled. Na jöttek még ketten, a telefont nyomkodták eszetlenül (ahogy én is), Jason az asztal alatt, majd a kis drága hozott egy friss és álmosszürke állandó dugaszt. Jason el, egyik csaj feladta, másik csak nyomkodja a füves telóm. Nah, azt fényt kapott, a takibácsi lezárta a nagy takarításban a lock-ját. Bravó... és ez mind velem történik, mert ugye kivel mással?? 

Bosszuból, hirtelen felindulásból és óriási kosaras érzékkel (ahogy Ricsitől kosáron tanultam) kidobtam a rusnya- kis- unszimpatikus teafüvet a vad pitába. Ha nem lennék urilány, telefonnal együtt hajítottam volna kifele, háttal, a csukott ablakon.

A látványhoz hozzátartozik, hogy mátrixos kabátban ülök egész nap, mert hidegebb van az irodában mint az utcán. Holnaptól lehet cuki-csinivili ruci helyett melegítőt veszek alá, úgysem látszik, hogy mi van rajtam. :-)

Megszenvedtünk, hogy elinduljon a nap, néha eszembejutott, hogy megdöglök éhen, aztán wow, fél11, a lakással mi lehet? Felhívtam Amanda törpillát, hogy léciléci kérdezd már meg a közvetítőt mi a dörrenés. Mint kiderült, nem kicsit döcögősen indul és több sebből vérzik az ügylet. 50%-os a siker, mert én már akarom, a tulaj meg inkább eladással fenyeget. Remélem csak taktikázik, de bejött neki, sajnos.. :-( Azóta sem tudok semmit, csak fel lettem pörgetve és úgyhagytak. Jól elszontyolonodtam, de ilyenkor jön az életösztön, hogy akkor biztos ennek is megvan az oka és majd sokkal jobbat találok...

Mindegy, elrágcsáltam az összkoldult kekszet (még talán szálka is került a nyelvembe, oly kemény volt) aztán csináltam teát. Nah, már rég történt ugye velem valami... Nincs kanalam, de már van bögrém, kértem hozzá cukrot és bónuszként kaptam egy fogpiszkáló nagyságú, almazöld, műanyag teakavaró kézipöcköt. Már éreztem, hogy ezzel gáz lesz.

Természetesen a gázra nem kellett sokat várni, hiszen azonnal merült el a fogpiszkáló a teában, mert nem ért le a cukorhoz az alja, viszont megégette 2 ujjam hegyét. Jól van, no para, nincs ott senki, elröhögcsélek és kihorgászom. Persze, hogy bejött valaki, "ni hao", meg vigyor "áááááááááááá, én nem horgászom kosztümben a konyha közepén". Hagytam a kis hajótörött zöld piszkát a bögrémben, végülis a Titanic-hoz képest ez a katasztrófa sehol sincs. Figyeltem, hogy a szememet ne szúrjam ki, ivás közben, de azért, hogy a statisztikát helyrehozzam, megöltem a muslicát, aki ott vadászott kitartóan a tea felett.

Végre mentünk kajálni, már megint egy helyi kis szutyika egységbe, ahol kacsák és csirkék lógnak fejestül, enyhe füstszínű, de kicsit azért sápadt külsővel. Úgy néz ki, hogy visszaszoktunk a késdobálókra... Barátnőmre hallgatván kacsát rendeltem sült rízstésztával.

A nagyon durva 1.  kacsafalattól kicsit azért kikészültem. Szóval az, hogy anyukám kacsája ehhez képest világbajnokságot és olimpiát nyerne, az alap... Egy comb fel volt szeletelve kisbaltával, CSONTOSTUL!!!!!! Pálcikával ettem és az 1. falatnál haraptam rá egy cuki kis szilánkos csontra. Jájjjjjjjjjjjjjjjjjj, majdnem azzal e lendülettel cuppantottam kivele, mint ahogy befelé érkezett. Disztingváltam, a szemeimet próbáltam nem guvasztani nagyon durván (jól jött volna egy szemüveg) és szép lassan durrantottam vissza a tányérra a cuccot, ami még át sem volt sütve. Kacsáról ennyit..., de a tészta jó volt. A leves olyan ízetlen mosogatólé volt, azt meghagytam az utókornak. Amikor végeztem (a pálcikákat látványosan össze kell tenni, keresztbe), sokkot kapott a buddy-m, hogy "nem eszed meg a legdrágább ételt, a kacsát? Illedelmesen nemeztem, nem mondtam neki, hogy legszívesebben megdobálnám vele azt, aki csinálta... Durva kacsasült alázás!

2kor megbeszélés egy mobil társasággal, azt hittem 2-3 ember lesz a résztvevők száma. Hát nem, összejöttünk vagy nyolcan, de mint fél óra kínai pletyi után kiderült, csak a mobiltársaság nem érkezett még meg. Így csevegtünk, néha, ha valaki hozzám röffentett elkápráztattam őket egy-egy mondattal, amiket vért izzadva tanultam meg 2 hónap alatt. Ezt birom, ahogy ilyenkor néznek, azt hiszik ufo vagyok (lehet oly vidéki a kiejtésem)... Aztán vadul csacsogtak megint maguk között,néha elnézést kértek és magyarázkodott valamelyik, hogy milyen sztori van. A velem szemben ülő fiatalember maszkban nyomta és amikor nagyot nevetett, bepárásodott a szemüvege. Ő nem tudta, hogy én ezen nevetek miután többnyire nem értek egy kukkot sem. :-)

Megérkezett a mobilcsávó, kidobta az asztalra amilye volt (katalógust), persze az neki nem volt, amit mi kinéztünk a netről. Huss, már ki is dörrentettünk Daniel buddy-mal és Törpilla főnöknénimmel a helyi mobilboltba. Megvettük végre a telefonom. Nem mintha annyira hívna valaki, csak kell a névjegykártyámra a száma és kell képeket csinálnom, ugyebár.. :-) Lehet, hogy Makón vagyok, csak hülyéskedem Veletek????

Olyan csomagom van egyébként, hogy itt ingyen hívjuk egymást a kollégákkal, olcsóért TPE-n belül mindenkivel, de ezen kívül minden drága. Szóval marad az általános kommunikáció Veletek: az email és skype. Mn lesz a telefonomon, de erre még nem volt időm.  

Megérkezett amúgy a csomagom, ott van már mellettem sértetlenül a cégnél. Köszi mindenkinek, aki dolgozott az ügyön!  

7-re értem vissza a hotelbe lógó orral, hogy nem lesz szuper lakás, mert nem hívtak, amikor megígérték. Álmos vagyok és kimerült, megyek alukálni.

Remélem nem volt uncsi ez a nap sem számotokra.