Anikó(安妮可)és Taiwan közös története 2009-2012

Időjárás: hát gáz, na, a mai repertoár: monszun földrengéssel

Anya, Apa, bocsi elfelejtettem mondani, hogy ma volt földrengés (5,2). Kicsit ledörrentettem virtuáléban a bokám szárát jó velős  csokikrémmel, de nem üvölthettem sikítva, mert épp konferncia hívásban voltam a többiekkel. Kicsit azért hisztiztem, de nem volt oly súlyos ez sem még… A kolléganőm és lokál pótanyám felpattant és mutogatott, hogy maradjak a jól megbízható farpofákon, mert ez csak egy tini és uncsi földmocorgás. Kaptam kiképzést a kollégáktól, hogy kétféle földrengés van; az egyik a dülöngélős ártalmatlan, a másik a pattogós kis szemétláda, amikor minden leugrál a polcról.

Hát pont akartam kérni, hogy a mai földrengés és statisztika mellé még lehetne- e valami igazi csemegét rendelni? Mondjuk egy kis monszunt, mert szeretek úszni és pont úgy is voltam ma öltözve, csak a búvárfelszerelésem nem volt nálam.  No egye kánya, nem baj, attól még el kell menni csingire, ha esik ha fúj…

Nagyon durván rábeszéltem egy kollégámat, hogy elvisz a metróig, ő meg nagyon durván átpasszolt egy másiknak, aki fél órával később bírt elszakadni a gépétől (oly ismerős jelenet volt..). Útközben javasolta, hogy mindig legyen otthon tartalékban kaja, víz, elemlámpa és ha nagyon reng a föld, akkor a központi legerősebb falhoz kell simulni. Na, mondom le lehet pattanni a témáról…

Sebaj, legalább odafelé nem kell úszni, mert majdnem házig vitt a város másik végébe. Hova is járhatnék máshova, ha nem oda, ahova edzeni és az is a vad vihar melletti 87. utcában volt, a szivárvány íve mögött, ahol a kismalac is valószínűleg túr, ha nem esik az eső. Szóval odaértem fél 8 helyett 8-ra, ügyesen kommandózva az árkádok alatt.  Heti 3x 2 órában tanulom a csingit már a múlt hét óta… Óriási, itt nem ásítozok, mint a másik helyen. Heten vagyunk, meglepően mindenki külföldi (francia, belorusz, amerikai, tájföldi, angol, japán)…  Hát a próba hétfő után szerdán bevetettem magam és pénteken felmérő (szóbeli, írásbeli, hallás utáni szövegértés). Na jól van mondom persze, miért nem egyből háború és békét kell lefordítanom? De nem, elég jól szervezett kis buli volt, és nem is vágtak ki – elsőre – hehe…. Utána nyomtunk egy krimózást hárman csajok (tanárnő és belorusz leány). 

Nos , hát a mai napon odaértem, azt hittem mekkora hős vagyok, hogy csak fél órát késtem, de a többiek már mind ott voltak. Hát nem kezdtem el sápítozni az életem sarkalatos fekete felhőiről, hanem ázottan leparkoltam a kis székemre. Matattam a cuccaimat (ilyenkor –amikor az ember késik és ég -  minden sokkal nagyobb zajjaj jár mint általában) majd azonnal elkezdtem írni. Az úszóhártyáimat visszatoltam a körmöm alá, még nem fejlődtek ki…

A tancsi kiosztotta a dolgozatokat, én kicsit süllyedtem az 50% -os teljesítményemmel, de ahhoz képest, hogy nem jártam velük az órákra nem lett rossz. Kaptam néhány napot,hogy behozzam a lemaradást. Néztem a tanárnőre nem aranyosan, hogy ez most biztos jó lesz-e nekünk így, de a szóbelit meg annyira kentem, hogy ő kétséget nem tűrően bátorít.  Hát nagy duzzogva beleegyeztem…

Na eljött az idő a hazamenetelhez.. Óóóóóóóóóó, hát az volt ám a nem gyenge mutatvány. A metróig árkád volt, zéro probléma, kiröhögtem a morcos felhőket és karcos esőcseppeket.  Nem is volt gond, amíg nem kellett kijönnöm a metró védelméből, no de aztán a buszmegálló nem volt ám fedett. Illetve egy része fedett, de a sor persze nem arra áll, amerre a fedél van! Nem; pont a másik irányba kell állni, hisz ez a tök abnormális… És szépen beálltam az újonnan Danshuiban vásárolt babarózsaszín esernyőmmel a sor végére. Máris átéreztem, hogy mi az a monszun és én azt nem annyira fogom szeretni ez már biztos. A lábujjaim összehúzva tagadták meg a víz behatolását, a fekete topánkám máris gumicsizmáért kiáltott segítségért és levegőért, a karomon álltak a pelyhek meleget kívánva és én csak nevettem először. Nesze neked Lebóh Anikó, buli van az Aranyparton...

Aztán jött a könyörgés, hogy jöjjön az a repedtsarku, horihorgasorrú, anyaszült nénikével rendelkező busz. No, de nem jött ám rögtön; próbára tette az emberek türelmét, akik egy szó nélkül állták a sarat és tűrték a szemétláda eső egyszer jobbról egyszer balról behatolását az ernyők alá. Én nem ez a fajta vagyok, már 5 perc után anyázok a sorban, de ezek között a nyugis emberek között én is jó irányba fejlődök. Gondolkodtam a megoldáson, hogy kéne vennem hónaljig érő gumicsizmát, 2 párat, az egyik rózsaszínű, a másik sötétkék, hogy menjen az esernyőimhez. Halálfej ne legyen rajta. A másik megoldás a búvárruha, ami többe kerül, mint a gumicsizma és elcseszi az ABBA-s aranyhajam; ezért nem kell mégsem. Nos még szóba jöhet egy bárka építés, de tekintve, hogy apukám csinálta a tutajomat is általános iskolában, asszem a tehetségem nélküle közelít a zéróhoz. Eme magas röptü gondoloataim közepette szépen lassan fejlődtek ki az úszóhártyáim, mire egyszer csak jött a busz. Hoppá, ugrás felfelé, mindenki csatakos, de boldog.  Volt egy enyhén ketyós fiú a buszon, akkora monológokat csapott le, hogy sose tudtam mikor kérdez vagy válaszol éppen. Jól érezte magát és ezért én sem szomorkodtam, mert mindezt tisztes távolságban nyomta és jó hangulatban.

Nos itt egy kis időjárás szemléltető anyag, 2 dög vihar is van egyszerre.  Most elporolok aludni. Ha ez a 2 dög meghiúsítja a nike félmaratonomat, nagyon mérges leszek.

In the western Pacific, Tropical Storm Lionrock could become a typhoon as it takes a big northeast swing before turning northwest into mainland China west of Taiwan in about 3 days. Meanwhile. Minimal Tropical Storm Namtheun (formerly Depression 9W) will track westward and then southwestward across the northern and western sides of Taiwan over the next few days.

Jó kis trópusi vihar Lionrock tájfunná válhat a következő 3 napban északkeleti kiruccanása közben, mielőtt útját veszi  Kína és nyugat Tajvan irányába. Mini Namtheun Tájvan északi és nyugati partjait csapkodja a következő néhány napban.