Ezt az infot könyv és saját tapasztalat alapján sikerült összegyúrnom. A DHL-es újság lapjaiba készült, de helyhiány miatt kimaradt, ezért megosztom Veletek:
A kulturális sokk nem kerül el senkit, így engem sem. Van akinél hosszabb van akinél rövidebb ideig tart és 5 fázisa van. Szerintem én az utóbbi csapatba tartozom, bár még csak a negyedik lépésnél tartok.
Az első időszak olyan, mintha az ember egy nagyszerű nyaraláson venne részt. Minden szép és jó az új életben: sokat kell felfedezni és enni, melynek hatására telnek a blog oldalak és a plusz kilók.
A második lépcső a „go live in reality”, amikor jönnek az első pofonok, fel kell találnia az embernek magát a mindennapi életben – új kultúrában és munkahelyen - úgy, hogy nincsenek a megszokott támaszok, segítő kezek és sírásra alkalmas szeretett vállak. Én ennél a résznél mentem fodrászhoz és kezdtem futni. Utáltam a tükröket, ami mutatta az első fázis eredményét.
A harmadik lépcső, amikor az ember az új otthonban otthon érzi magát és rájön, hogy vannak ám a szeretett vállak, csak kicsit messze. A munkahelyen jönnek a visszaigazolások, hogy nem csak a levegőt rontom és már az új kollégák között is vannak haverok, alakulnak közös programok.
Negyedik lépcső, amikor a másik kultúra igazán érdekel, tudod már mi a kedvenc ételed és bevásárló helyed. Egyre több ajtó nyílik meg és megérkeznek az első barátok, kellemes beszélgetések és szívből jövő nevetések, új tervek, amik már az új helyhez kötnek.
Az ötödik lépcsőt majd Karácsonykor ismerem meg, amikor hazamegyek 2 hétre a szülői házhoz és vissza kell jönnöm. Állítólag ez a legnehezebb, felér egy szív átültetéssel.
A hét poénja: Egy néni a fogsorát mosta a keze helyett a McDonald’s-ban. Alsó felső, jó, hogy nem volt több neki... Én teljesen kikészültem, mégis csak mosolyogtam és elfordultam. Hát beszéljünk kicsit az ételekről, hamár hangulatot teremtettem hozzá...
Az ételek ízletesek, leginkább édes vagy erős íz világgal. Leginkább rizs, tészta, zöldség és hús alapúak, jellemző a kínai, koreai, japán, tájföldi éttermek csokra. A húsos táskák viszik a pálmát, a borzasztó szagos és nyers tofu viszont nálam durván lehúzza az átlagot.
Kedvenc italok leginkább a tea és kávé, keverve is; színesítve virágokkal, gyümölcsökkel, bogyókkal. A joghurt édes, de a kávét és teát üresen isszák. Mély felháborodást kelt, ha látják, hogy én 3 cukrot teszek 3 dl latte-ba. Néha úgy érzem, mintha nagyobb bűn lenne, mintha dohányoznék. Szalámi nyomokban sem, illetve nagyobb bevásárlóközpontokban levadászható, import sajtokkal egyetemben. Már épp szervezkedem, hogy a téliszalámit meghonosítsam a helyi Tesco-ban a „Cosco”-ban.
Számtalan éjszakai piac van, melyek közül a leghíresebb a „Shilin”. Általában óriási a tömeg, délután 4-kor nyitnak - amikor az iskolások végeznek - és hajnali 1-2 között zárnak. Színvonal elég jó, össze nem hasonlítható a hazai piacokkal. Mindenféle portéka megtalálható, isteniek az ételek. Rend van, fegyelem és tisztaság. Igazi élmény, pedig én aztán igazán nem tartozom a shopping fan táborba. Természetesen egy finom étel vagy turmix nagyot dob a vásárlási hangulaton.
A kutyák ugyebár ruhában tetszelegnek az utcán, babakocsiban, kistáskákban; Superman-től kezdve kis fodros ruhás balerináig minden belefér. Külön boltokban lehet venni ezeket a kegyszereket nekik. Láttam már hófehér kutyust vörösre festett fülekkel, de ezt a versenyt mégis Fekete Attila nyeri, mert BJS-ben a körmüket is festik szegény páráknak. Ez a divat, csak hogy tudjátok.
Nos, hogy Kriszpikém örüljön, költök még néhány sort, mert ugyebár annyira ráérek... :-)
Bárki, aki szeretne "hogyan aludjunk el mindennap" tárgyban fejlődni, forduljon hozzám bizalommal. Az elmúlt héten 2x fordult velem elő, hogy 4 különféle csengetést nem hallottam meg, pedig 2 percenként ébreszt az órám. Még csak halvány emlékképem sincs, hogy csengett volna a kis dög telefonom, pedig gondolom nem a szomszéd halkította le alkalom adtán. Ezeken a napokon valami atom nagy rohanásokat adtam elő és természetesen tűzoltásként bevetettem a taxi figurát. Ez a tény a lelki világomon kívül a pénztárcámat érinti leginkább érzékenyen, attól függetlenül, hogy itt a taxi harmada az otthoni tarifának. A reggeli 5 órás kelés valahogy olyan gyilkos szám, inkább bele sem gondolok. Szóval hős vagyok, ez már biztos.
Csütörtökön és pénteken itt járt Rakaczki Zsuzsi dolgozni, örültem neki. Meneteltünk együtt ügyfelekhez, majd csütörtökön jól elődtuk a "kórház a város szélén Brinkman doktor kerestetik" című részt. Vendégünk 4 napig sushit evett Japánban egy német kolléga jóvoltából és kicsit megártott neki. Ezek mellett, még biztos ami biztos rommá is fagyott szegénykém az esőben, kis csini kosztümben. De ettől elfagytak a sushi bacik és péntekre elillant a pánik a betegséggel együtt.
A kínai óráim atomjók. Próbálok marha okos lenni és okosan is nézni, ebben az esetben ez harmatosan gyenge mutatvány. Az a helyzet, hogy tanulni kell, kő keményen. Szerdán és pénteken nyomom este 7-9-ig. Hát na, úgy rám kéne kötni egy km órát ezeken a napokon, lehet kiakadna. Mindenesetre pénteken azért elmentem egy futóversenyre, hogy bekerüljek a nyilvántartásba Taipeiben is. 292. lette kb 800-ból. Az evezős csapattársak vártak a célban, nagyon örültem nekik. Egyedül én vettem a csajok közül részt ezena versenyen, szóval azóta marhára becsben vagyok tartva ám. Utána még lenyomtuk az evezést és először nem hallottam a nevem állandóan. De az is lehet, hogy eddig fordítva ültem a hajóban... :-)
Szombaton sütöttem halat vajban és salátaágyra pakoltam. Mellé raktam egy kis húsostáskát és Lucyval jól bekajáltunk. Aztán 2 óra alvás után elmentünk vásárolni Shilin éjszakai piacra. A parkoló érdekes élmény volt. Néztem én, hogy milyen kis csilivili a hely, hát kiderült, hogy "lovers" holtelben parkolunk. Egy sima garázsnyi területre kell behajtani, majd liften lemegy az autó a portással és velünk együtt a mélygarázsba. Hát Lucyval be voltunk rottyantva, hogy ekkora helyre hogy lehet beparkolni, de becsületére váljék, megcsinálta. Leginkább nekem vettünk sport felszerelést, Lucy valami olyan speciális cipőt keres, amit szerintem csak rajzolni lehet.
Vasárnap a változatosság kedvéért esett az eső, mert egész héten nem volt neki elég, ezért nem a folyón edzettünk, hanem B terv következett. Természetesen elaludtam, de ez ugye nem újság már... Átmentünk egy másik helyre néhány metró megállóval arrébb. Egy híd alatt - fedezékben - fel van állítva egy hajó, amiben víz van. A padok kívül vannak felfúrva, így nem bentről kifelé evezünk, mint a folyón, hanem kintről befelé. Nagyon nagy élmény volt, tetszett. Rommá hajtottuk magunkat és marhára éhes is voltam. A robogós haverom elvitt megint félútig, kajáltunk egyet és mentem haza takarítani meg cikket írni a dhl-es Mokkába.
Sajnos nem takarított ki senki, amíg nem voltam itthon, szóval még ez a teher is nyomta a vállam. Kéne egy porcica terelgető automata, ami mellesleg fel is mosna, ha lehet kérni...
Ezt a vulkánt a kitörésével együtt jól megehetné a megveszekedett fene. Hiányzik nagyon a válság mellett még hogy napokra leáll a légiközlekedés. Jó lenne egy porfelszippantó hapcibenő.
Mai szomorú hír, hogy Shangai-ban egy alpinista valahogy leesett a dhl épületének 27. emeletéről. Ennek fényében örüljünk, hogy nekünk van minek örülni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kriszpiri 2010.04.21. 22:18:21
Kriszpi nagyon örül az extra soroknak :)
Valamint holnap jól elérhető lesz skype-on - ígérési.
Én még tanulási a szombati vizsgára, Sütike hangosan hortyog tőlem karnyújtásnyira
pussz holnapig!!!
AncsaTPE 2010.04.22. 15:16:36