1 ügyfél látogatás

 

Időjárás: 22-26 c, holnapra lehűlést jeleztek a kollégáim. Meglátjuk…

 

 

Ma nagyon csúnyán és 2400 m mélyen aludtam el. Menthetetlen helyzet volt, nem tudom, hogy értem  be 9.00-re. A kutyus nagyon édeske volt, mert amikor dumáltam neki felnézett és érdeklődően nézelődött, hogy most tényleg neki ugatok, vagy a házat őrzöm. Lényeg, hogy ma volt szem kontaktus és felemelte a buksiját.Jókedvűen haladtam a buszmegálló felé, amikor a sarkon összeszaladtam egy nőcivel, akit egy beöltöztetett mini kutya vezérelt. Vigyorgott rám, mint a vadalma és köszöngetett (a néni). Ejjha, mondom, ha ennyire jóban vagyunk, akkor én is örülök, meg minden. Azért puszi nem volt… Jó kedvem is lett azonnal.

Mem értem el a kis béna buszt, hanem egyel későbbivel mentem, ami nagy és ultra intelligens, tv-vel felszerelt, angolul beszélő volt. Volt rajta hely, levágódtam, nem brake-eltem. Egyszercsak hallom, hogy valaki szörcsög, meg krákog. Ehh,mondom félrenyelt szegény. Ezt nyomta 4 megállón át, majd még magában dumált is. Amúgy biztos egészen  ketyós volt, félúton körbenéztem, hogy nem-e valami kórházi járatra evett-e fel a fene. De nem...

 

Megvettem a szokásos kakaót és mazsolás kaláccsal indítottam a napot.

Próbáltam tölteni a határidős munkám táblázatát, de valahogy úgy elreppent az idő, hogy nem nem tartottam vele sehol. Gyorsan írtam a finn főnöknek, hogy ne hari, de ez most másodlagos, nekem küldetésem van, csak nemtom hol és most kell indulnom. Gyurival, akinek helyi fedőneve „George” elindultunk a küldetésünk teljesítésére. Gyurinak alig látni a tetejét, akkora lehet, mint kedves Csupi barátom, de azért még van 8 éve, hogy arra a szintre emelkedjen. Jó kis hondája van, olyan hajó nagyságú, csudaszép drapp bőr üléssel és maximális kényelemmel. Amikor a nyakam lemerevedett a légkonditól, megkérdeztem, hogy lenne szíves-e magát hibernálni helyettem, vagy kikapcsolni ezt a szarságot. Zúztunk a 6 sávos autópályán, max sebesség 110 km/h. Nincsenek kátyúk és össze vissza töredezett utak. Hsin-zhu-ba mentünk, tpe-től 1,5 óra vezetésnyi távolságra. Találkoztunk egy sales-es csajszival, aki zavarában mindig a haját simogatta. Aztán amikor megszokta a közelségem már nem. Nyomtunk valami csirkés szaftos cuccot, sajtos kiflibe tömve. Isteni volt!

Aztán még kávézni is volt időnk a helyi Starbucks-ban. Az eladó fiúk összesúgtak és egyik elkurjantotta magát, hogy „hello beautiful white lady”. Hát, nagyon kis cukik voltak.

Nah, mondom hello, mizu? Álltam egyik lábamról a másikra, hogy mi a franc olyan furcsa a fehér fejemen… Ezek szerint Taipei-től távolabb még én is nagy szám vagyok, ezt azzal bizonyították, hogy kihozták a kávét az önkiszolgáló étteremben. Hehe

Aztán mentünk Gyurival kettesben a Tecom nevű céghez. 2 hölgyike várt ránk, az egyik szigorú, a másik őzikeszemű azonnal szimpatikus. A kocsiban last minute akcióban betanultam, az „örülök, hogy megismertelek” kifejezést, meglepő módon kínaiul. Nagyon durván koncentráltam, hogy ne felejtsem el és Gyurira nem néztem rá, hogy véletlenül se szólaljon meg, mert akkor tutti összekeveri az agysejtjeim a szavakat. Így néz ki a mondat:

Gow-seeng rinn-shir neen (parasztosan, ahogy én megtanultam: Kawszing rön-shinin). Hölgyikék megértették, örültek nekem és aztán együtt örültünk. Pezsgőt nem bontottunk és aláírást nem osztottam, de legalább névjegykártyát cseréltünk. A kínai nevem még egy plusz pontot jelentett. Angolul kezdte Gyuri, bemutatott, hogy én vagyok a csillagharcos és jöttem megváltani a világot. Ezután engedélyemmel átváltott kínaira, mert a lányok azt jobban kajálták. Volt ott rajzolgatás, nevetgélés, néha engem bevonás. Én meg figyeltem az arcokat, mennyire eszik a stílust és mi lesz a reakció. A közepétől volt elégedett mosoly, egyetértés, szóval minden hao = jó. Sikerélménnyel távoztunk, az irodába 6 körül értünk vissza. A határidős munkámba belefeledkeztem és teljesen elfelejtettem, hogy ma jön a fürdőszoba szakember. Nos felhívtak 19.45-kor, hogy hol a vadregényes, puskaporos jó nénikémben esz a fene, mert ugyebár nem nyitok ajtót. Infarktust kaptam azonnal, kettőt is egyből és rohantam segítségért, hogy nekem most, azaz most kell egy taxi. Marinda havercsaj segített. Rohantam a taxihoz, persze kicsit hosszabb úton ment, ahol a piros lámpánál kellett várni vagy 5 percet.

Örökkévalóságnak tűnt. Lefolyt rólam 6x a víz és szídtam magam, mint a bokrot, hogy hogy a rézfánfütyülő rézangyalba tudok így elmerülni egy rohadt táblázatban?

Hazaértem, erre sehol a szerelők. Húúúú, mondom itt balhé lesz. Felhívtam a közvetítőt, hogy hol a zivataros nénikéjében van a banda, kb 10 perc és jöttek.

Megint a pereputty, csak most másik kislány és másik testvér. Nos ez legalább értett is hozzá. Jövő hétre ígért egy másik bojlert és budialkatrész cserét. Megint Cameron Diaz voltam átmenetileg. Aranyosak, felőlem aztán lehetek King-kong is, csak valaki fakasszon már meleg vízű forrást a fürdőmben és ne kelljen a buditartályban turkálnom, ha cicceg.

 

Megyek alukálni, csillagos szép éjszakát Mindenkinek! 

 

"A világ felismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmetes vagy tanulságos. Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. "    Márai Sándor