Happy hours lavina!
Időjárás jelentés: szürke felhőcskék összefüggő gyülekezete hullajtja könnyeit a juhászbojtárra, de semmiképp nem azért, hogy elszontyolodjatok mára!
Jól kezdődött a reggel, mert kaptam különös ébresztést, így felpörögtem idő előtt, ezért kivételesen volt időm reggelizni és még előbb is beértem 15 perccel a melóba. Ilyen tehetséges néma taxissal még nem találkoztam. Úgy váltotta a sávokat, hogy azt hittem rendőrautóban ülök... :-)
Az, hogy az IT történetesen ma is velem kezdett, 3 nap reggeli hekkelés után, az tök normális. Mondtam Jason tudorcsávónak, hogy gyúrjanak még rá kicsit erre az ügyre úgy igazán izomból ebédszünetben, mert fel lesz rúgva műholdnak, hogy Edu szavaival éljek...
Én most mindjárt felmegyek a cuki kis köntösömben a 13. emeletre és leverem a szomszéd fejét egy 6-os léccel (nemtom egyébként az milyen) mert távolugranak az ágyba vagy felszedik a padlószönyeget így este 11-kor, de hogy nem csendespihenőt nyomnak az egészen biztos.
Szóval a lakás ügyletet kezdtem elölről ebédszünetben, amíg az IT utolsó lehetőségével élve újra társasjátékot nyomott a gépemen. Kicsit kezdtem már ráncolni a szemöldököm, mert szóltak barátságosan a HR-ről, tudom-e tudom-e, hogy a szállodából ki kell költöznöm vasárnap? Ohh, hát mondom remek, akkor valaki piszkálja meg ezt a közvetítőt, mert én nem bottal fogom, hanem lapáttal és nem a lábát, hanem a fejét....
Jött értem délben RinTinTim - akinek a csillaga ezután a nullszaldós 1,5 hét után erőteljesen leáldozóban volt - és elvitt 2 lakásba.
Így utólag átgondolva tehetségesen kiválasztotta a szarabbat, amiből csak a francia ágy, tv és a szekrények hiányoztak. Plusz kb egy rüves-nyüves-velejétől szottyadt, durván lakatlan és enyhén kiégett szeméttelepre nézett az erkély/nappali. Belül jó volt a kégli, de nem voltam elszállva tőle, hiszen sok fantázia kellett hozzá és hétvégén még bútort kellett volna keresgélni. No arról nem beszélve, hogy a mesterséges trópusi erdőt meg rá kellett volna rajzolni az ablakra, ha friss levegőre és szép kilátásra vágytam volna. Mondja ez a Timóti Lantos csávó, hogy milyen jó lesz ez, meg hangosan számolgatta, hogy mennyi lesz a bútor. Egy ideig hallgattam, majd rámorogtam, hogy menjünk inkább a másik helyre és engem marhára nem érdekelnek a számai. Kicsit húzta a száját, hogy a másik messze van... Ránéztem, majd sokat sejtetően mondom neki: - Na idefigyelj kisfiam, ne feszítsd tovább azt az amúgyis nagyon gyenge húrocskát, szedd kia a kólásdobozt a gázpedál alól és kurva gyorsan tekerjünk a másik helyre, mert Te is mész a szivárványíves, puskaporos, óperenciás tengeren is túli, hétszilvavás, nyakbatekert műholdpályára! -.
Asszem ebből a pillantásból értett és hoppácska, el is felejtette miket számolt eddig, már koncentrált is a dolgára. Forgatta a kis papírját és rongyoltunk a kecóba, amit most sem értek, hogy a vad viharba és miért nem akarta megmutatni, mert óriási!
Jól kezdődött a műsor, mert igényes nagypapa jött elénk, kis copfos jól nevelt, cukifejü unokával.
A nappali + konyha csudajól berendezve, nagy és magas hálószobával + gardrobe, + 1 hálófülke a galérián ami a nappaliból nyílik, kádas - a többihez képes nagy - fürdő, nappaliból kilátás az erdőre, pici konditerem a legfelső szinten, tetőről kilátás a városra és még a kert is atomjó. Nyáron ki lehet ülni bandázni. Biztonsági őr adott, teljesen modern a ház, a nem kívánt vendégeknek van egy könyvtárral egybekötött váróterem. Hehe :-) gyertek csak...
Hát Rettegett Tim csak pont a tuttit próbálta eltitkolni, de jól kicsesztem vele, mert már szerződéskötés alatt van az ügylet. Hétvégén költözöm, ha nem történik valami megint...
Gondoltam, hogy szervezek egy virtuális lakásavatót szombaton a skype-on, de lehet, hogy még nem lesz netem. :-(
Emellett meg belenyúltam közvetítőként egy üzletbe pont jó helyen, pont jókor és pont profik kezébe helyeztem. Eléggé úgy áll a széna, hogy még össze is jöhet, pedig ijeszgetett Törpilla, hogy ezzel már más is próbálkozott és nem sok esélyt lát rá. Ettől függetlenül, hajrá nyomjam az operáció lokációját és mutassam meg, hogy mitől döglik a magyar légy...
A legjobb sztori viszont ma az ebédem volt! Mondtam Tim haversrácnak, hogy visszfelé rakjon már ki egy kajáldánál, mert tolok valami helyi specialitást. Épp hogy lelassított, már rakott is kifelé, hogy szevassz, nézelőggyé azt egyé! Köszi, tőled nem is vártam többet öcsém... Szóval nézelődtem, aztán miután sehol nem volt angol étlap, berongyoltam egy szutyokba, ahol a legjobban vigyorogtak rám. Beszélt egy nő angolul, mondom aggyá valami tésztásat rákkal, abból baj nem lehet. Erre itt csak leves volt. Hát mondom akkor aggyá levest kevés lével és sok tésztával meg rákkal. Mondta profin, hogy hao, hao (jó, jó), én meg nem mertem odanézni, hogy mit ad. Büszkén lengettem a kis téjkövéjes zacsimat, figyelve, hogy a pálcika ne zuhanjon ki belőle és a leves ne gangoljon végig a mátrixos kabáton. Benéztem még egy kakaóra a helyi közértbe és indultam - volna - vissza az irodába, ha tudtam volna hol vagyok. Nyugi, megáll, nagylevegő, körbenéz, szaglászik (pfujjj, ezt mégse), szem becsuk, átgondol, kinyit, újratervez. Hát nagy vesztenivalóm nem volt, nagyjából elindultam arra, amiről sejtettem, hogy az ott nekem jó lesz. Így szoktam vezetni is... :-) Aztán megláttam a Törpillás késdobálót, onnan vágtam, hogy merre kell nyomulni egy ideig. Megint kicsit nehéz volt, de csak beugrottak a képek. Na, ajtónyitás kakaóval és undormányos lucskos tésztával, komoly tanárnős táskával az oldalamon. Ajtó megránt, kakaósdoboz reflexből benyom, kis szellőzőn kakaó kifröcsköl, szerencsére nem a szemeim közé, hanem pont rá az üvegajtóra, enyhe szökőkút formában. Áhh, botladozva körbenézés, szerencsére nem látta senki, de még milyen jó,hogy a hátsó bejáraton támadtam! Vinnyogva behatoltam, néha nyaldosva a kakaót, persze még húzzam le a kártyát is, köszi! Na mindegy megoldottam... Leomlottam a helyemre, ahol 1,5 hét után azt is elintéztem, hogy leszedjék rólam az 5c-os nyakba direkt befúvó dupla légkondit. Kézmosát után előkészítettem a pálcikát és kanalat, majd kíváncsian lenyitottam a förmedvény tetejét. Pfuuuuuj, megláttam, megijedtem, majdnem ugrottam egyet, beletúrtam, még bele is kóstoltam, rosszabb volt mint a szaga és a látványa együtt. Lúgos agyonfőzött trutyis tészta, csúnya húsgombóccal. Szépen visszacsomagoltam és beleheleztem teljes felszereléssel a kukába. Milyen jó, hogy vettem kakaót! :-) Mennyivel jobb átaludni a reggelit, mint kidobni az ablakon pénzt egy ilyen rommáfőzött undormányért, amit még cipeltem is!
Végül összekoldultam megint egy túlélő rágcsálnivalót (illetve ez nyalóka volt), már ránézésre tudják, hogy mikor vagyok éhhalál küszöbén ezek szerint vagy megvan nekik a horoszkópom és olvassák minden nap... Mindegy, áhh, nagyon finom volt!
Aztán menet közben azért dolgozgatás, prezentációk nézegetését is nyomok, csak erről nemtok írni. Kipróbáltam hazafelé a céges buszt is és egy szingapúri csajszi elvitt vacsizni. Na az végre finom volt...
Most meg fázik a lábam és még mindig fáj a torkom, úgyhogy beszélek az én drága szüleimmel, a cukorfejű kutyámmal és nyomom a szundi programot.
Jó éjszakát gyerekek, szép estét előtte nektek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jahnalka 2010.01.08. 15:44:28