Időjárás: 24-29 c, volt hétvégén vasárnapig, amikor is jöttek a gonosz felhők

 

Pénteken az új hajammal elmentem a hegyemre egy szokásos futásra. Gondoltam bemutatkozom a lepkéknek és a madaraknak, de a kis dögök reggel 7kor még alszanak. Amúgy meg megismernek szerintem a trappolásomról és a szuszogásomról, mert rajtam kívül nincs olyan őrült, aki futna avagy nagyon ritka. Vagy esernyővel vagy bottal sétálnak a lelkes helyiek, vagy párban vagy egyedül. Van egy bácsika „Cukibá”, aki végtelen jófej, már messziről vigyorog, ahogy meglát. Azon versenyzünk, kinek fut körbe először a vigyor a fején. Persze én csak akkor nyerek, ha már lefele jövök. Felfelé annyira nem ájulok el az üdvözlégy-ektől, lefele már jobban barátkozom.

Cukor szabin volt, vagy másnapos volt, mert fel sem emelte a pofiját, amikor odaértem hozzá. Valamelyik nap vittem neki jutifalatot, amit az én kiskutyám is nagyon szeret. Hát úgy örült neki, hogy csak úgy na. Igaz, hogy nem sokáig könyörögtem, mert késésben voltam, de nagyon mélyen szunyókált. Azért megpaskoltam a buksiját.

 

A melóban nem nagyon vették észre, hogy fodrásznál voltam… Mindegy, csak 20 cm-es különbség, nem érdekes…Majd örülök én magamnak, meg elmondtam 1-2 embernek, hogy kénytelenek legyenek megdicsérni.

Nos, a péntek, az úgy jó, ahogy van. Nem elég, hogy jön a hétvége, még farmerben is lehet lenni. Én ennek nagyon tudok ám örülni!

Haverommal este nyomtunk egy közös vacsit és dumáltunk egy jót. Hát aztán ott hagyott a francba, mert állandóan iskolába jár, a hajam is égnek áll tőle.

Szombaton 10-kor keltem, mert 11-kor találkoztam Lucy-val az angol csajszival. 1 óra alatt még főztem is egy csirkemell pörköltet, ami persze nem igaz. Sokat segített, hogy a villany még kikapcsolás után is tartja a meleget. Így mire hazaértem, legnagyobb meg döbbenésemre kész volt a kaja.

Nos közben azért eltelt néhány órácska. Elmentünk a hely Kika-ba és Tesco-ba, amit HOLA-nak és COSCO-nak hívnak.

Hola-ban vettem anno az ágytakarókat és neműket, ezért gondoltam veszek egy pótot. De olyan borsos ára van, ennek a minőségnek, gondoltam ejj ráérünk erre még, hisz itten van a szárítógép, addig meg gond egy szál sem az aznapi mosással és szárítással. Szóval helyette lett új tányér, ami fittel a többihez, néhány csudaszép evőeszköz, gyertyatartó, meg mittomén.

Lucy is szedegette a maga kis dolgait, aztán átrongyoltunk a Cosco-ba. Na itten jött a lényeg, hiszen sajt, sonka és bor ügyben érkeztünk. Közben jól szervezetten felhívtam Emily-t, hogy csatlakozzanak hozzánk férjével a bevásárló egységben. Hát kicsit bátran bevállaltam ezt az összeszervezést, de végül mázlim volt és mindenki örült mindenkinek. Emily minden kajakoldulós sorba beráncigált, végig kóstoltunk minden péksütit, sajtot, csirkét, tofut, amit csak kínálgattak.

Végül megvettük, amit akartunk, jókat röhögtünk és jóllakottan mentünk ebédelni a Cosco büféjébe. Ááááááááááááá, nagyon nagy kedvencem itt a csirekhúsos, sajtszószos kifli, amit melegében szolgálnak, olyan jó szaftosan. Toltunk hozzá egy kólát és elváltak útjaink Lucy-tól, aki hősiesen hazavitte az én cuccaimat is (kocsival).

Én meg királynőként beszálltam egy néhány számmal nagyobb Peugeot-ba mint Lucy-é és mentünk a bolha piacra. Emily férje hazamenekült, mi meg kettecsként bevetettük magunkat a kis utcácskákba, ahol kacatok, drága és nem drágakövek, csodaszép vázák, faragványok, teás köcsögök, tányérok stb garmada várt minket.

Én játszottam a „kinézem, mennyibe kerül, á sok és nem érdekel” szerepet.

Emily meg megkérdezte tőlem, hogy mennyi legyen, majd játszotta az „ennyiért elvisszük és kussojjá” szerepet. Tök jók voltunk, kár, hogy csak kicsiben tudtuk ezt előadni. Hát be tudnék rendezni néhány szobát erről a piacról, az már biztos.

Nos ezek után eszembe jutott a csirkemell pörkölt, ami a konyhában várja további sorsát. Mondtam Emilynek, hogy meg kéne látogatni a csirkét, meg mondjuk meg is kéne enni, mit szól? Hát már indultunk is a metróhoz, kb 50 perc alatt hazajöttünk. Oda volt a kis lakásomért, no persze csak ez után jött a kaja. Főztünk hozzá olasz és kínai tésztát is.

Hát nagyon ízlett neki, szóval elcsomagoltam neki és családjának a maradékot. Mindig megszívom ezt a pörköltes dolgot, ez itt mindenkinek bejön… Haha, majd jó lesz zsarolásra, alkalom adtán.

Kaja után elmentünk a lampion fesztiválra, amit a 101 torony mellett tartottak vagy 10 napig.

Minden évben megrendezik, témája mindig az adott év kínai horoszkópja. Szóval most tigriske volt a sztár és iskolások kivilágított lampion makettjeivel volt tele a tér. Nagyon szépek voltak, és baromi sok kép készült rólam, mert Emily minden lépésnél kattintgatott.

Persze, amikor én akartam fényképezni, no azt már nem, majd ha megnő a hajam.

Hát nem akar egyelőre felkerülni a blogra, de majd csinálok róla dugi fotót és elszaladok. Úgysem ér utol… Szombat este 10 körül értem haza, tartalmas nap volt. Lucy bulizott, úgyhogy másnapra ígérte a jó kis sajtom, borom, sonkám. Ejnye!

 

Vasárnap 11kor keltem, megnéztem a „Dog storry”-t Richard Gere főszereplésével. 1, 5 órából kb 1 órát végigbőgtem, annyira szép film. Klenex,  kamillás papír zsebkendő reklámnak simán jó anyag, ha esetleg a kandi kamerák rögzítették. Hát ahogy ezek után kinéztem, az botránynak minősült. 1 órát kellett várnom, hogy végre lehúzódjon a fejemről a vörös tónus és a kis duzzogós, sírós szem feletti párnácskák.

Ezek után futottam egy másik hegyre mint szoktam. Ez is lepkékkel van tele, csak a ház másik oldala felől kell megközelíteni. Lucyval jöttünk át ezen, amikor mentünk a Nemzeti Múzeumba, ahol a kiállítást nem láttuk a kínaiaktól. Este amikor elmondtam neki,  kiborult, hogy felfutottam a tetejére. Nekem meg még kevés is volt ez távolság, amúgy... Többet vártam, nem hittem el, hogy fent vagyok. Az én hegyem sokkal meredekebb és durvább, mint ez volt, ezért meg sem kottyant. A biciklisek azért majd megdöglöttek, mire felértek, de senki nem feküdt az út szélén visszafelé. Persze azért én is lihegtem, de hát ugye bírja a paraszt a szántást, ha nem először csinálja.

Eddigre már rossz idő volt, esőkabátban ijesztgettem a hegylakó kóbor kutyákat. Lefelé felvettem egy melegítő felsőt és sétáltam. Gyönyörű kilátás volt innen is a városra, csak sajnos a lepkék most pihentek. Láttam viszont valami zöld papagájt, aki rikácsolással hívta fel magára a figyelmet és szép virágok is mutogatták kecsesen gyönyörű ruhácskáikat.

 

Délután már majdnem éhen vesztem, így finom lett amit főztem. Salátát csináltam paradicsommal, sajttal, kukoricával, tojással, joghurttal. Aztán kukoricás curry-s rizst, barnamártásos marhahús kockákkal. Nagyon durván lett finom…

Lucy-hoz átmentem az elemózsiás cuccért este, vittem neki salátát. Aztán átkísért egy kis traccsparti és teázás után, mert egyedül sok lett volna a cucc. Ahogy beléptünk, megcsapta a kajaszag, csöndben szagolt. Mondom megkóstolod? Aszongya meg. Na öcsém, hát adtam neki egy kiskanalat, meg a lábost, itt van fiam, kóstoljad a magyar kézimunkát.

Hát ízlett neki, de most az egyszer nem adtam oda a maradékot. Hát nekem is kell egy kis élvezet, álljunk már meg egy szóra. De nagyon bírtam, ahogy lábasból kóstolta a kajámat.

 

Hétfő, utálatos hétfő, rossz idő, de megvárta az eső, amíg futok és utána kezdett rá a nótájára.  Cukor olyan jókedvű volt, hogy majd megzabáltam. Letepert volna simán, ha rajta múlik.  

Szóval most már 12-16 c körül van. Délig nem kajálok, csak cappuccino-t és teát iszom.

Délben volt kajám és közben felmondtam a tanult 10 szót Emilynek. Többször törtünk ki röhögésben, igazi jó fej a csaj, szerencsére, nem mindig rajtam kacag.

Elmaradt a konferencia, amit annyira nem bántunk, de sikerült elcsesznem az időt annyira, mintha lett volna.

A budimat látván Emily elintézte, hogy jöjjenek szerelők újra és normális, 1 gombnyomásos, nem tekergetős lehúzót követelt. Hát mondom én ezt a pereputtyot többet nem akartam látni, ezért megelégedtem a furcsán tekergetős pöcökkel. Szóval haladunk budi projekttel.

 

Kedden nagyon durván elaludtam, nagyon kiborultam volna magamtól, ha van rá időm.

Hogy tudok három szundi lenyomása után simán elaludni?????

Fogalmam sincs, hogy értem el a buszt, de nagyon szedtem a lábaimat és csak elértem valahogy. Cukor ázott volt és álomkóros, szóval röptiben elintéztem a buksi paskolást.

Napközben intéztem vadul és nem vadul. Ebéd szünetben szavaltam a tanult szavakat, Emily néha sírva röhögött, pláne amikor a „répa, retek, mogyorót” taglaltam. Ez azért van, mert fonetika nélkül mondom a szavakat és utólag javít ki, amikor nem érti, mit nyekergek össze.

 

Az IT-s haverom most jól meglestem, hogy ebédszünetben hogy nyomják a szunyát. Kérem szépen villany lekapcsol, kispárna előkap, asztalra ráborulva szunyóka. Nagyon édespofák! Ha nem látom, nem hiszem el…

 

Na megyek aludni, jó éjt!