Időjárás: 20-29 c, napocska

 

A 9 napos ünnep utáni hétfőn munkába menni botrány volt. Kettőt léptem előre, hármat vissza. Csak Cukorka dobott fel egy kicsikét, mert most már konkrétan kifejezi szeretetét.

Azonnal felborul és felajánlja a pocakját egy simogatásra.

Valahogy eltelt a nap, este későn mentem haza. Minden hétfőn konferenciázunk a többi kollégával és a főnökkel. Mindenkinek be kell számolnia, hogy áll a helyzete, mik a problémák, ha vannak. Persze mindig vannak.

 

Nos miután próbálok ezerrel fogyókúrázni, ami borzasztó élmény és nem kívánom senkinek, hát megosztom mindenkivel…

Olyan, mint amikor a kisgyereket megfosztják a játékától, hát valami kétségbeejtően rossz.

Van, de nincs, elérhető a kaja, de mégsem. Finomságok garmada csalogat, de most nem szabad, mert a tükör csak megmutatja, hogy ez így nem lesz jól, illetve a ruhák is tiltakoznak befogadni az extra kapacitást. Vásárolnám a jó kis péksütit reggel, de nem lehet, helyette marad a capuccino. Múlt héten ebédeléssel indult a kaja projekt.

Kedden a nagyvezérrel ebédeltem 2 órán keresztül. Megismerkedtünk és kifejtettük az élet nagy dolgait, a földrengéstől kezdve a hongkongi neveltetésig, amit magával hordoz. Volt azért munkát is érintő beszélgetés is… Jó fej pasi nagyon, bírom az arcát. 2 hét múlva megy haza helyettem, ááááááááááá nem irigylem, hogy leszáll Budapest reptéren és mehet Vecsésre, meg megnézheti a várat és akár találkozhatna a szüleimmel és barátaimmal. Jah, szar neki, nem tudja, mit veszt, hogy nem ismeri Őket!

Szerdán mentem ügyfelet látogatni 11 körül Rachel-el, ami ebéddel is együtt járt. Jól sikerült a dolog, még akár üzlet is lehet belőle, dolgozunk rajta. Tehetséges leány ez, kihasználja, hogy itt van a fehér arcom és cipelget az ügyfelekhez, hogy hátha valami haszna is lesz belőlem. Persze ez utó munkálatokkal is jár, amiben kiveszem a részem. Szerdán és csütörtökön teljesen el voltam úszva, mert kiesett néhány nap a szokásos laza melóból ezekkel az ügyfél látogatásokkal. A szerdai csávók jó fejek voltak, úgy néz ki, hogy üzlet is lesz, ha nem csesszük el valami szar árajánlattal. Együtt is ebédeltünk, ami annyira nem tetszett, mert a higiéniás igényeimnek nem felelt meg a hely. A kaja nem volt ízletesnek mondható, a pincér sem tetszett, hát a budiról inkább nem nyilatkoznék. De megérte, hiszen az ügyfél törzshelye volt és a kör már be is zárult. Szerintem íztelen volt minden, kivéve azt az egy dolgot, ami annyira erős volt, hogy az orrom piros lett és zsebkendőt követelt 3 falat után. Az a szokás, hogy vagy meleg vizet vagy teát töltenek a poharunkba folyamatosan. Hát itt teát kaptunk, jó szar volt, olyan igazi íztelen gyógynövényes szarság. De azért ittam, mintha géppisztollyal fenyegetnének az asztal alatt.

Csütörtökön nem bírtam utolérni magam, persze mikor jöjjenek az internetemet szerelni, ha nem ezen a napon. 7-re kellet hazaérnem, még 6.30-kor futkostam és szerveztem. 6.50-kor beültem egy taxiba és pont hazaértem. Fizettem vagy nyóccáz forintot, azért annyira nem haltam bele, így utólag visszatekintve.

A bizti bának annyira szimpi vagyok a házban, hogy el akarta intézni az internetet sokkal drágábban, mint ahogy én elintéztem. Miután nem tetszésemet kifejeztem, befogta a potyalesőjét és asszisztált a sokkal kedvezőbb megoldáshoz, majd közölte, hogy ráér szerdán futni VELEM, mert aznap szabadnapos. Gondoltam fuss anyáddal, nem velem, szóval ezt a témát némileg hárítottam, de nem is értem, hogy lehet ennyivel nagyobb bőr a képén, mint amekkora az arca mögötte. Mindenesetre vagy ennyire hülye vagy ennyire néz hülyének, más megoldás nincs erre az egyenletre.

A héten kétszer azért nyomtam edzőtermes edzést: kerékpározás, guggolás,  vádlizás, fekvőtámasz. Utána persze jól bekajáltam, mert enni jó.

Pénteken 8kor indultunk világvége akcióba Rachel-el, Taichung-ba 2 ügyfélhez.

Utaztunk vagy 2,5 órát kocsival, dög meleg volt, ohne légkondi. Aztán benzinkútnál autócsere a helyi kollégával, majd autózás ügyfélhez hármasban. Jól sikerült nagyon az első látogatás, már dolgozunk az ügyön, hogy legyen belőle valami jó kis szaftos üzletecske. Aztán elmentünk a világ végére ebédelni egy csoda helyre. A kaja nem volt annyira csudajó, de a jeges gyümölcstea és a környezet szépsége előtt a földig hajlok. Lesz néhány kép, aznap éppen 29 c volt. Délután átmentünk a város másik felére és meglátogattunk még egy ügyfelet, akiben nem érzek semmi motivációt a velünk való együttműködésre. Azért el arcoskodtunk kicsikét…

Este a kollégám elvitt a Taichungi éjszakai piacra, kajálni egyet. Olyan turmixot ittam, hogy a petéimet lerakosgattam minden korty után a sétáló utcán. Aztán valami csirkés cuccért álltunk sorba, ami fogpiszkálóval toltunk be az arcunkba, zacskóból. Jött egy kis japán csoda, amit mittomén mi, de finom volt és elvitelre kaptam epret meg isteni finom gyümölcsteát.

Hazafelé a csodavasúttal jöttem, ami 300 km/h sebességgel száguld. Már lefoglaltam a jegyem előző nap, de átcsúsztattuk egy későbbi időpontra, ami ellen senkinek nem volt kifogása és nem kellett ráfizetni. A vasút előkelő és elegáns, szép kis delfin orra van és vajszínű konstrukció. Semmit nem érezni a nagy sebességből, csak csendesen zümmög és a kocsik fénye igen-igen lemarad.

Mindenestre, amikor megláttam a szerelvény fitos orrát, kicsit beleremegtek a lábaim a csodálatba. Aztán olyan sima metró érzés volt, semmi különös. Két nyelvű kommunikáció a fedélzeten, hölgyike hozza a büfé ajánlatot és ennyi. 1 óra múlva meg is érkeztem.

Este annyira fáradt voltam, hogy potyogtak a könnyeim, de nem emóciós indíttatásból, hanem a fáradtságtól könnyeztek. Aztán aludni sem tudtam, mert az agyamba túl sok info került, abba a kicsikébe és feszített nagyon. Szombaton azért délig sikerült kialudni a fáradtságot és újult erővel hódoltam a futás gyönyörének. Csodaszép idő volt, pillangók kísérték utamat. Az első mért hegyre futásom 15 perc volt, szombaton 11-re sikerült redukálni. Lefele séta és futás kombinációja, hogy ne menjenek tönkre a térdeim. Aztán annyira erősnek éreztem magam, hogy még egyszer felfutottam. Majdnem belepusztultam, de végig nyomtam, mint egy kis kötelességtudó robot. Ismételten próbára tettem a határaimat. A tetőn elveszett egy macska, mert az okos gazdája póráz nélkül sétáltatta. Én épp fekvőtámaszoztam egy padon, amikor Lola macska baromira köddé vált. Miután befejeztem a guggolást és fekvőtámaszt, utolsó erőmmel segítettem keresni a kis dögöt. Persze a tű a szénakazalban talán egyszerűbb eset mint elveszett macska az erdőben, de azért akartuk nagyon. Végül kezdtem fázni, otthagytam őket keresni a kis hülye macskát, aki megijedt egy autótól és huss elillant. 

Ezen a napon csúcs diéta volt, nyista kaja, csak ittam, persze egészen az esküvői vacsoráig.

Este hivatalos voltam a tengeri osztály vezetőjének az esküvőjére. Rafael Fülöp szigeteki, asszonykája meg singapure-i. Ez volt a 3. esküvőjük a Grand Hotel-ben, a többi Hong-Kongban és Singapore-ban volt asszem. Nem volt szertartás, csak poénkodás és kisebb beszéd. Csodaszép volt a mennyasszony és a környezet. Jó kedvű volt a nép, finom volt a kaja, jól sikerül a program, szóval élvezetes kis esküvő volt.

Utána taxival jöttem haza, megnézték a lakásomat Meg-ék, a pasijával, aki szintén munkatárs.

Nagyon tetszett nekik, szegénykéim mindketten egy szobában éldegélnek, konyha nélkül.

Vasárnap YangMinMountain-ra mentem cseresznyefa virágzást lesni. Csodálatos volt, azaz a csodálatosnál sokkal többet mondó meseszerű képzelet.

A rózsaszín és fehér közti minden árnyalat képviseltette magát. A természet csodálatos szépségei megnyíltak, vízeséstől kezdve, virágba borult fák és bokrok, csodaszép örökzöldek mind egy helyen. Feltöltődés volt, este későn értem haza. Valentin nap volt, de nem bántam, hogy lemaradtam a lampion fesztiválról, hiszen a virágokkal töltöttem a napot.

Képek érkeznek hamarosan, én meg megyek alukálni.