Időjárás: 22-26 c, Este 8-kor azért nem árt a kabátka.
Reggel kutyust nem taperoltam, ma szunyókált. Ugyanazon a sarkon viszont jött egy nőci kis fehér gombóc kutyával. Úgy örült nekem a hölgyike, mintha fizetés emelést adtam volna neki vagy 2 hét szabadságot. Nevetve bazi nagyot köszönt és hajlongott. Jajaja, első sokk után én is örültem. Viszont el kell mondjam, hogy tök jó érzés ilyen őszinte öröm tárgyának lenni, még ha az okát nem is tudom.
A buszon álldogálva, a ballasztjaimmal 2 oldalról részlegesen egyensúlyban tartva, általában azon gondolkodom, hogy mikor törik ki a cipőm sarka, vagy borulok be egy mérhetetlen puffanással valahova, esetleg lazul meg 1-2 fogtömésem. Kifigyeltem, hogy a 8.36-os buszvezető az átlagosnál jobban szereti a dudáját nyomkodni. :) Biztos vagyok benne, hogy imádja a hangját, formáját, a kétségbeesett autósok és robogósok fejét, no és az én brake dance mutatványomat. Végig másodperces váltások a gáz és fék pozíciónál, valamint nagy rántásokkal kerül kis buckákat vagy álló akadályokat. Igazán örülök, hogy nincs több „vezetéshez használható” végtagja, mert tuti kitalálna valami extrát ezek mellé. Kész tortúra, mire eljutok az 1. ajtóhoz, ahol le kell húzni leszállásnál a kártyát. Nagyon és sokszor meg kell gondolni, hogy az ember elinduljon-e menet közben. Tanácsos kivárni a legutolsó piros lámpát és térdelőrajttal be kell célozni egy üres kapaszkodót. Eddig még jól teljesítettem a buszos akadályversenyeket. Kivéve, amikor elszámoltam a lépcső magasságát és leszállásnál is brake dance fesztivált nyomtam, vagy rossz helyen szálltam le, vagy nem hagytak leszállni csak a vadzivataros óperenciás tengeren is túl.
Az illatos éppen kihűlt pék sütiket betoltam reggelire a forrócsokival. Nem kellett hadakoznom a légkondival sem, viszont hirtelen felindulásból kínai lélek ápolással kezdtem foglalkozni, angolul. Beletenyereltem a „Hogy vagy? Szarul. És miért?” alap kommunikációval nagyon durván, nagyon mélyre, úgyhogy megvan az első helyi barátkozás a kutyuson kívül.
A finn főnök lebetegedett és amúgy is instrukció van róla, hogy elvárják tőlünk az önállóságot, úgyhogy a héten már surviver akcióink voltak. „Man in Black” Pekingben a magyar szövetséges, akivel átbeszéljük a falnak ugrás előtt a rizikó faktorokat és várható utóhatásokat. Eddig mindenből jól jöttünk ki egymás segítségével, azt hiszem. Egyedül azért csak megkattannék egy kicsit…
Megint matattam a felhalmozott prezentációk és táblázatok között a ráérő órákban. Minél többet olvasgatok és értelmezek, annál több hiányosságot fedezek fel a tudásomban. Úgyhogy rá kell pörögni a fejlesztő ügyletekre, mert elúszás lesz ebből.
Holnap –úgy néz ki- , hogy elvisznek ahhoz az ügyfélhez, akinek belenyúltam a német exportjába és üzlet lett a közvetítésemből. Na, ehhez azért elég nagy szerencse kellett, hogy az ittlétem 3. napján ezt ebben a formában előadjam. Nem terveztem, nem gondolkodtam, hanem óriási önbizalommal azonnal belevágtam. Még most sem értem, hogy sikerült, de részletkérdés. Apró dolgokon múlnak óriási üzletek és ugyebár, a puding próbája az evés. Lényeg, hogy marhára kell akarni...
Ebédre ma nem mentem ki, hanem rendeltem dobozos mütyűrt 50 TWD-ért / 1 Eur. Az árából kiindulva nem számítottam semmi jóra csirkét és tésztát kértem, azt annyira nem lehet elrontani. Húztam halasztottam az ebédet – hiába hozták meg délben - , mert bele kukkancsoltam és spagetti tésztán voltak egész jóképű csirkehúsok, de mellette egy kis szatyorban marha ronda szósz volt, sima uzsonnás zacskóban. Hát amihez tudnám hasonlítani, az barna és sűrű és nem esszük… Pláne, hogy hozzátette a kiscsaj, ez hideg kaja, nem mikros játékos. De hát mondom, mi nem így szoktuk otthon. Most igen hideg, mert kihűlt, de aztán mikroba be kell hajítani és hipp-hopp meleg lesz. Akart nekem hozni villát a pálcika mellé. „Mondom ne idegesíts fölfele anya, nem kell nekem a kegyelem villa, amikor már a levest is pálcikával eszem! „
Hát ezek után eléggé hangosan kellett már korognia a gyomromnak, hogy haladjunk az evés irányába. Mindegy, lesz, ami lesz alapon belevágtam. A förtelmesen ronda szósztól a kaja is ronda lett, ami eddig nem volt az. Viszont fa pálcikát kaptam, amivel tudok enni. Lekapcsoltam a villanyt, szépen egyenletesen elkevertem rajta a barna cuccot és csak-csak nekiláttam. Isteni volt amúgy, a ronda és finom tipikus esete. Szerintem mogyorószósz lehetett, legalábbis szeretném azt hinni... Illata nem volt neki, mert büdös volt mint a görénylyuk. Be is zártam a maradékot egy zacskóba, nehogy kizárjanak az épületből.
Meghívtak jövő szombatra a helyi újév köszöntő partira. Mikor is legyen céges parti, ha nem szombaton, ez tök normális.. Nem baj, végre mehetek közösségbe ahol nem leszek megint nagyon feltűnő.
Már találtam hazafelé kosaras csapatot, néztem őket a kerítésen keresztül, mint kutya a csontot. Meg kell találnom a módját, hogy bejussak a sportpályára, legalább futni, aztán ki tudja még lehet, hog befogadnak.
Lakás helyzet jelentés:
- tegnap felvilágosított maszkos Dániel főnököm, hogy 120 TV csatornám van nem 40. Az első napon ennyi volt, hát csak feltűnt volna a maradék 80...
- holnap jön szerelő a melegvíz fakasztáshoz
- spot lámpa még mindig rossz
- a budi lehúzókája szerintem rossz
A szerelőt a tulajjal együtt bezárom a fürdőbe és ki nem engedem amíg nem sírva könyörögnek.
Nah, megyek aludni, szép estét Nektek.
"Annyira lefoglal bennünket az, hogy megszerezzük, amire vágyunk, hogy elhanyagoljuk a leckéket, amelyekre életünk tapasztalatai tanítanak." E. Kübler-Ross
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.